Alvás közben szexelsz, eszel, autót vezetsz, de nem emlékszel semmire – mindent a paraszomniákról
Az egészséges élethez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. Ez azonban egy bonyolult folyamat, több fázisból áll, és ha valamilyen „hiba” kerül a gépezetbe, annak különböző alvászavarok lehetnek a következményei. Az alvászavaroknak többféle típusát különböztetjük meg, közülük a legérdekesebb a paraszomnia: így nevezzük az alvás alatti rendellenes magatartási, mozgási és vegetatív jelenségeket. A fogcsikorgatás, az alvajárás és az alvás közbeni beszélés is idetartozik, de léteznek extrémebb esetek: vannak, akik alvás közben esznek, átmenetileg megbénulnak vagy szexelnek. Dián Dóri írása.
–
Az alvászavaroknak négy különböző fajtájuk van:
1. A kóros álmatlanság, azaz inszomnia talán a legismertebb alvászavar, ugyanis a felnőtt lakosság harmada tapasztalja a tüneteit. Általában az idősebbeket érinti, főbb tünetei pedig az állandó fáradtság, a koncentrálóképesség és a memória romlása, a feszültség és hangulatingadozás, valamint (természetesen) a megfelelő körülmények ellenére is nehézkes és kevés alvás.
2. A hiperszomnia már kevésbé ismert alvászavar, pedig a felnőttek 10–25 százalékát érinti. Mondhatni, az inszomnia ellentéte: azokra az emberekre használjuk a kifejezést, akik rendkívül aluszékonyak. Egyéb tünetei a türelmetlenség, a nyomott hangulat, a figyelmetlenség, valamint a romló teljesítőképesség.
3. A nappalok és az éjszakák váltakozása meghatározza az életritmusunkat: nappal ébren vagyunk, éjszaka pedig alszunk. Amikor ez felborul, azt cirkadiánritmus-zavarnak nevezzük. Ennek számos kiváltó oka lehet, de a végeredmény hasonló:
olyankor alszunk, amikor ébren kellene lennünk, és akkor vagyunk aktívak, amikor aludnunk kellene.
A cirkadiánritmus-zavar gyakran csak átmeneti állapot (például ilyen a jetlag is), de ha hosszabb távon áll fenn, annak súlyos egészégi következményei lehetnek: magas vérnyomás, a hormonrendszer megváltozása, szív- és érrendszeri betegségek kialakulása.
4. És végül van a paraszomnia, ami az alvás közben végzett tevékenységek gyűjtőneve. Ezek mindegyikére jellemző, hogy az ébrenlét és az alvás közti állapotban történnek: az agyunk egy része „ki van kapcsolva”, míg a másik fele nagyon is aktív és „elszabadul”. A paraszomniák kialakulásának pontos okait még ma is kutatják, azonban számos tényező közrejátszhat a kialakulásában: a stressz, a szorongás, de valamilyen más betegség vagy alvászavar (például alvási apnoe), esetleg gyógyszeres kezelés mellékhatása is állhat a háttérben.
Ezek mellett genetikai aspektusa is van: azoknál, akiknek a szülei, nagyszülei szenvednek valamilyen paraszomniától, nagyobb valószínűséggel alakul ki, mint másoknál.
Az alvás fázisai
Az alvási ciklusunk összesen öt fázisra osztható: az első négy fázis az úgynevezett NREM- (non-rapid eye movement, azaz a nem gyors szemmozgásos) fázisok, az ötödik pedig a REM- (rapid eye movement, azaz gyors szemmozgás) fázis, általában ilyenkor szoktunk álmodni. A legtöbb paraszomnia az NREM-fázisokban történik, ugyanis a REM-szakasz alatt a testünk átmenetileg lebénul annak érdekében, hogy ha álmodunk, azt ne tudjuk „eljátszani” alvás közben. Vannak olyan paraszomniák, amik a REM-fázisban történnek, ezekről is szó lesz a későbbiekben.
A „klasszikusok”: alvajárás, alvás közbeni beszéd, fogcsikorgatás
Valószínűleg mindenkinek van olyan ismerőse, vagy akár saját maga az, akivel megesett már, hogy alvás közben mászkált vagy beszélt. Gyakori paraszomniák ezek, amik főleg gyerekeket és fiatalokat érintenek, és az esetek nagy többségében kinövik őket, de persze felnőtteknél is előfordul.
Az alvajárók úgy mozognak, hogy nincsenek tudatában annak, hogy mit csinálnak, és felébredéskor nem emlékeznek rá. Általában nyitva van a szemük, és legtöbbször csak kószálnak: őket a legjobb visszakísérni az ágyukba ahelyett, hogy megpróbálnánk felébreszteni őket. Azonban veszélyes is lehet: az alvó ember kimehet az utcára – még rosszabb, ha a nyitva lévő ablakon akar kimászni –,
de vannak olyan szélsőséges esetek is, amikor az érintett például alvás közben autót vezet.
Ha tehát valaki ilyen típusú paraszomniában szenved, érdemes éjszakára zárnia az ajtókat és ablakokat, elpakolnia a veszélyes tárgyakat és akadályokat, súlyos esetben pedig orvosi segítséget kell kérni.
Az alvás közbeni beszéd – ha nem olyan gyakori, hogy az befolyásolja az egyén kipihentségét – veszélytelen paraszomnia, inkább csak az érintett hálótársának lehet kellemetlen vagy ijesztő. De sok esetben nagyon vicces, valószínűleg mindenkinek van egy jó sztorija arról, hogy a mellette alvó személy mit motyogott álmában.
A fogcsikorgatás szintén ismeretlen eredetű paraszomnia, ám hosszú távon súlyos következményei lehetnek: a fogak kopásához, károsodásához vezethet, illetve az érintett arc-, nyak- és fejfájást is tapasztalhat ébredés után. Azonban már léteznek különböző fogászati eszközök, amikkel a csikorgatók védhetik a fogaikat.
A ritkák és megdöbbentők: szexomnia és alvás közbeni falás
Míg az említett paraszomniákkal valószínűleg mindenki találkozik élete során így vagy úgy, vannak sokkal súlyosabb és minden esetben orvosi segítséget igénylő paraszomniák is.
Az egyik ilyen az alvás közbeni étkezés: ilyenkor az érintettre félálomban jön rá a falási roham, ami viszont különösen veszélyes, hogy olyan dolgokat is megehet az illető, amik emberi fogyasztásra nem alkalmasak:
a szappantól a cigarettacsikkig bármit lenyelhet.
Fokozottan veszélyes ez az egyedül élőkre, mivel az érintett nem emlékszik, hogy mit csinált alvás közben.
Még ennél is megdöbbentőbb paraszomnia a szexomnia: ez a kifejezés azt a jelenséget takarja, amikor valaki alvás közben szexel vagy maszturbál. Nem összekeverendő a pajzán álmokkal: aki szexomniával küzd, az testi kontaktusba kerül másokkal vagy magával, hangosan nyög, és beszélhet is közben. Súlyos esetben kényszerítheti a mellette alvó személyt az aktusra.
Arról nincsenek pontos statisztikák, hogy az emberek hány százalékát érinti a szexomnia, ugyanis a paraszomniával járó szégyenérzet sokakat meggátol abban, hogy orvoshoz forduljanak, illetve azok, akik egyedül élnek, nem feltétlenül veszik észre, hogy van ilyen problémájuk.
Azonban több szexomniás esetet is dokumentáltak már az elmúlt évtizedekben. Volt olyan férfi, aki azután fordult szakemberhez, hogy éjszaka szexre kényszerítette a nejét, de másnap nem emlékezett rá.
De volt olyan szexomniás nő is, alvás közben szexelt a férjével, közben felébredt, majd azzal vádolta a társát, hogy kényszerítette, mert nem emlékezett rá, hogy ő volt a kezdeményező fél.
Egyik betegnél sem tudták pontosan megállapítani, hogy mi okozta a paraszomniát, azonban utóbbi esetben elmúlt, amikor a nő felmondott a sok stresszel járó munkahelyén. Másoknak a gyógyszeres kezelés, megint másoknak pedig a viselkedésterápia segített, úgyhogy a megoldás (ahogy a kiváltó ok is) minden esetben egyedi.
A szexomniának azonban van még egy nagyon kellemetlen aspektusa: súlyos büntetőjogi következménye lehet, ha valaki álmában szexuálisan zaklatja vagy erőszakoskodik a mellette fekvő emberrel – pláne, ha kiskorú az illető. Nem példa nélküli, hogy erőszaktevők szexomniára hivatkoztak a védelmük érdekében, ám szerencsére létezik már eljárás arra, hogy megállapítsák, hogy valóban a paraszomnia állt-e az erőszakos cselekedet hátterében.
A halálosan ijesztők: alvási paralízis és rémálomzavar
Ahogy korábban említettem, vannak olyan paraszomniák, amik a REM-fázisban történnek. Ilyen az alvási paralízis, más néven alvási bénulás, amelynek során az érintett nem tud mozogni, nem tudja kinyitni a szemét, és nem tud megszólalni sem, pedig ébren van.
Ez azért történik, mert a REM-szakaszban bekövetkező bénultság még tart, az agy viszont már éber.
Az érintett ilyenkor érthető módon alaposan megijed, azonban, ha csak nagyon ritkán fordul elő, nincs szükség orvosi segítségre. Szakembert akkor kell felkeresni, ha rendszeresen megtörténik, és az illető szorong az elalvástól, illetve a krónikus alváshiány tünetei jelentkeznek nála.
A másik REM-szakaszban bekövetkező paraszomnia a rémálomzavar. Az érintettek visszatérő, intenzív rémálmokról számolnak be, amelyek érzelmileg is megviselik őket. Abban különböznek a hétköznapi rémálomtól, hogy a beteg részletesen vissza tud emlékezni rájuk, a felriadás után pedig nagyon nehezen alszik vissza. Gyakran szenvednek ettől a paraszomniától azok, akik poszttraumásstressz-szindrómával (PTSD) is küzdenek, és előfordul, hogy a rémálomzavar még akkor is fennáll, amikor a PTSD már nem. Ebben az esetben is érdemes szakember segítségét kérni, mert terápiával és gyógyszeres kezeléssel megszüntethető az állapot.
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / JordanSimeonov