A nők jelentős része ma sem jut megbízható fogamzásgátláshoz

–

A tájékozódás az egészségtudatosság része, a fogamzásgátlás pedig felelősségvállalás önmagunkért. Mégis sok kérdést vet fel, ha beavatkozunk a saját testünk működésébe. És nem csupán egyéni szinten, hanem társadalmi, vallási és egészségi szempontból egyaránt.

A fogamzásgátlásról az iskolákban még mindig keveset hallani. Szexuális nevelés címén közlik ugyan a kamaszokkal, hogy a szexuális betegségek és nem kívánt terhességek elkerülésének egyetlen módja az óvszerhasználat (persze az sem teljesen megbízható), egyes helyeken talán még a hormonális tabletták veszélyeire is felhívják a figyelmet, de az már kiváltságos helyzet, ha a különféle hormonmentes készítményeket és fogamzásgátló eszközöket is megemlítik.

A felvilágosítás pedig gyakran riogatássá válik, amennyiben mindezek kapcsán szóba kerül az elhízás, az eszközök beszorulása vagy az elfertőződés, esetleg a későbbi nehezített teherbe esés.

És ezzel az információhalmazzal később sem tudunk mit kezdeni, a nőknek pedig gyakorta teljes egészében vállalniuk kell a felelősséget. Mert „óvszer nélkül élvezhetőbb”, „az óvszer kényelmetlen”, és „nem történik semmi, ha idejében kihúzzák”. 

Kinek a „dolga” a fogamzásgátlás? Kinek a felelőssége a nem kívánt terhesség?

A fogamzásgátlás két felnőtt ember felelőssége, ahogyan a szexuális aktus is – a társadalom hajlamos mégis inkább a nő vállára tenni ezt a feladatot (is), oldja meg ő, ha nem akar gyereket, nem is beszélve arról, hogy még lelkiismeret-furdalást is szívesen keltünk. Hiszen sokan még napjainkban is bűnös dologként tekintenek a szexre és a fogamzásgátlásra, mert egyes vallások máig sulykolják ezek ördöngösségét. A tananyagban szó sem esik arról, hogy a szexet élvezni is lehet. A kamaszok viszont szexelnek, előbb vetik bele magukat a témába, mint hogy a szüleik vagy a tanáraik érdemben beszélgetnének velük ezekről a dolgokról. Sokan közülük jóformán semmit sem tudnak arról, hogy a nem kívánt terhesség megelőzhető. Kellő önismerettel és tudással persze.

Helyette a római katolikus vallásban – ebben nevelkedtem, ezért emelem ki éppen ezt – a hittanórákon elhangzanak olyan a súlyos szavak, hogy a házasság előtti szex bűn, sőt még a védekezés is az, mert gátlunk egy életet a megfoganásban.

Közben ott van az ezernyi tévhit, ami tovább fokozza a szexszel és védekezéssel kapcsolatos szorongásokat. És ez nem csupán a kamaszok esetében igaz. Rengeteg felnőtt éli úgy a szexuális életét, hogy mindent feltesz a megszakításos módszerre például, mert abban reménykedik, hogy ez egyszerre biztonságos és élvezetes mód. Holott e módszer Pearl-indexe 4 százalék, hiszen már az előváladék is okozhat terhességet. 

Noha mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy két felnőtt ember szexuális együttléte két embert érint, azt hihetnénk, hogy a férfiaknak is számtalan lehetőségük van a fogamzásgátlásra, pedig az óvszeren kívül egyetlen alternatívájuk a vazektómia. Az óvszer Pearl-indexe 2 százalék, a vazektómiáé 0,1 – utóbbi egy orvosi eljárás, ami itthon kevésbé népszerű: ennek folyamán elkötik és átvágják az ondóvezetéket. Elméletben visszafordítható, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nem mindig sikerül ismét átjárhatóvá tenni az ondóvezetéket.

Miért nem készülnek el végre az évek óta ígért férfi fogamzásgátló tabletták? És ha elkészülnek, a férfiak vajon hajlandók lesznek megfelelő érzékenyítés hiányában ezekhez folyamodni?

Mert hagyományosan a nők használják a hormonnal teli tablettákat úgy is, hogy szinte mit sem tudnak róluk, vagy kellemetlen mellékhatásokkal kínlódnak. Beleavatkoznak a testük működésébe, gátolják a teherbe esést és a menstruációt, csak hogy két ember aktusa felszabadító legyen. De milyen áron teszik mindezt?

Mi a legkisebb rossz?

A megszakításos védekezésnél még a hormonmentes lehetőségek is sokkal célravezetőbbek – ám ezeket általában csak hosszú távú kapcsolatokban ajánlják. A naptármódszer szabályos ciklus esetében 9 százalékos Pearl-indexű – ennek lényege, hogy a nők a menstruációs ciklusok hossza alapján megpróbálják megbecsülni, hogy melyik időszakban termékenyebbek. Ezt az időszakot egyébként az erősebb, síkosabb hüvelyváladék is jelzi.

Hasonló ehhez a szimptotermális módszer, amely során a termékeny időszak a testhő mérésével és a méhnyaknyák vizsgálatával követhető. Ehhez pontos ismeretekre van szükség, de megfelelő alkalmazás mellett olyan hatékonyságot nyújthat, mint a hormonális fogamzásgátló tabletták.

A hormonális fogamzásgátlás is elérhető: ez lehet tabletta, bőr alá beültethető fogamzásgátló (szubkután implantátum), tapasz, hormonkibocsátó spirál, ami egy méhen belüli eszköz, vagy hüvelygyűrű is.

A rézspirál is lehetséges alternatíva, ez szintén méhen belüli, de nem hormonális eszköz, illetve helyileg, a hüvelyben alkalmazott eszközök is léteznek: ilyenek a spermaölő készítmények, a pesszáriumok vagy a méhszájsapkák.

A lokálisan alkalmazható készítményekről fontos tudni, hogy magas Pearl-indexűek, azaz nem teljesen megbízhatók. 

Ezt a gyártók is elismerik. Az egyik népszerű, kúp, illetve tabletta formában is kapható készítmény leírásában például hangsúlyozzák, hogy a nemi együttlét előtt és után 2 órán át tilos az intim testrészeket szappannal megmosni, mert a szappanos víz hatástalanítja ennek a fogamzásgátlónak a hatóanyagát. Minden egyes nemi együttlét előtt 5-10 perccel kell felhelyezni, még a menstruáció idején is, és a készítmény 4 órán át nyújt védelmet. 

De nem csak ebben van nagy rizikófaktor. Arról nemrégiben írtunk, hogy a fogyasztószerként használt „csodagyógyszert”, az eredetileg a cukorbetegek kezelésére kifejlesztett Ozempicet alkalmazó nők arról számolnak be, hogy még fogamzásgátló használata mellett is teherbe esnek. A gyártó erre az eshetőségre fel is hívja a figyelmet, de az „apró betűs részt” sokan nem olvassák el vagy nem értelmezik megfelelően.

Nem is mindenkinek van lehetősége többfajta módszerre

És nem csak az a baj, hogy sok fogamzásgátló használati útmutatója hosszú és nehezen értelmezhető, az is gátolja a hatékony védekezést, hogy sok nőhöz nagyon kevés információ jut el egyéb csatornákon.

Sokan még mindig a régi, tévhiteken alapuló megoldásokat alkalmazzák. Például szoptatás alatt bátrabban létesítenek szexuális kapcsolatot, mert azt hiszik, hogy az védelmet nyújt. Vagy hisznek a menstruáció alatti következmények nélküli szexben, pedig a vérzés sem jelent százszázalékos védettséget. Indiában még mindig használják a gyógynövényeket: gránátalmát, ürmöt vagy vadmurkot, ami az ókori Görögországban is népszerű volt a teherbe esés megakadályozásra.

De akadnak olyanok is, akik szivacsokat használnak, házilag készített ragacsos anyagokat helyeznek fel a hüvelyükbe, hogy „védve” legyenek, vagy csak egyszerűen szexelnek, és reménykednek benne, hogy nem esnek teherbe – ha meg mégis, akkor előfordul, hogy előkerülnek a megdöbbentő terhességmegszakító módszerek. (Ezekről ITT írtunk korábban.)

Hogy állunk a férfi fogamzásgátlással?

2024 januárjában ismét felröppent a hír, hogy jövőre érkezik a férfiaknak szánt tabletta, de ez már évek óta vissza-visszatérő téma, és hiába ígérik, valami miatt semmi sem lesz belőle.

Arról írtunk korábban, hogy míg az első női fogamzásgátló pirulát több mint 60 éve dobták piacra, a férfiak számára továbbra is csak az óvszer és a vazektómia maradt. Robert McLachlan endokrinológus, a férfi fogamzásgátló eszközök kutatásának egyik vezetője szerint sokkal inkább pénz, mintsem hajlandóság kérdése a téma. „1975 óta hallgatjuk, hogy már csak 5 év. Hogy mikor lesz elérhető a patikákban? Nagyon-nagyon sok idő múlva, ha egyáltalán valaha. […] Adtam interjút már erről 1993-ban, 2003-ban, 2013-ban és 2023-ban, de 30 éve nem tudok újat mondani.”

Hát itt tartunk most: a közös terhet a nők cipelik a vállukon, és a módszerek, amelyekhez hozzáférhetnek, erősen függenek a társadalmi vagy az anyagi helyzetüktől. Mintha csak annak járna a fogamzásgátlás, aki szerencsés.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / CreativeDesignArt

Bereczki Szilvia