–

A tényt, hogy léteznek olyan nők, akiknek nehézséget okoz a szoptatás, mindig is tudtuk, azonban a korai kutatások által saccolt 5-10 százalék finoman szólva is naiv becslésnek bizonyult. Évről évre egyre több nő válik képtelenné az újszülött természetes úton való táplálására, és ha nem lenne elég önmagában a fizikai megterhelés, a témához rengeteg társadalmi elvárás és stigma is tapadt. Kár, hogy ezek száma még mindig fordított arányosságban van az anyatejhiányra összpontosuló kutatásokkal. A National Geographic cikke összefoglalta, mit érdemes tudnunk a témáról.

Egy kis gyorstalpaló bioszból

Ha külső szemlélőként tekintünk a szoptatásra, egyszerűnek tűnik, a valóságban azonban sokkal több komponens együttállása szükséges hozzá, mint gondolnánk.

„A szoptatás során a különböző hormonok finoman összehangolt munkát végeznek, specifikus receptorokhoz kötődnek, és specifikus reakciókat váltanak ki”

– mondja Shannon Kelleher, a Massachusetts Lowell Egyetem orvosbiológiai és táplálkozástudományi kutatója, hozzátéve: bármilyen apró tényező megzavarhatja ezt a folyamatot, és hatására leállhat a laktáció akár egy órán belül is.

Rendben, de pontosan miből áll ez a bizonyos összehangolt munka? 

A jelenség megértéséhez először fontos elfogadnunk, hogy a mellek a terhesség alatt válnak teljesen éretté, és ennek hatására töltődik fel a szervezet egy olyan „hormonkoktéllal”, amely aztán benyomja a startgombot a tejtermelő gépezeten. Képzeljük el úgy az emlőmirigyeket, akár egy szőlőfürtöt: a tejcsatornák a szárak, és az üreges terek, ahol a tej felhalmozódik (alveolusok), a szőlőszemek. Mindegyik emlőben körülbelül egy tucat ilyen klaszter található, és mindegyik kétféle sejtet tartalmaz: az alveolusokban lévő sejtek tejet termelnek, a körülöttük lévő izomsejtek pedig összehúzódásukkal a csatornák felé irányítják a tejet. Ha pedig megszületett a kisbaba, és eltávolították a méhlepényt, hirtelen visszaesik a progeszteronszint, ennek nyomán pedig megindul a tejtermelés. Itt azonban még közel sincs vége a történetnek, a következő szakasz legalább annyi kihívást rejt, mint az első.

Azzal, hogy a baba a szájába veszi a mellbimbót, aktiválja az érzőideg-impulzusokat az anya testében, amelyek prolaktint és oxitocint szabadítanak fel. E hormonok hatására az emlőmirigy sejtjei – ideális esetben – tejet adnak ki, azonban ahhoz, hogy a szoptatási folyamat fenntartható legyen, a babának rendszeresen szopnia kell, különben az emlőmirigy visszatér a terhesség előtti állapotba. Ez az egyensúly sajnos nagyon könnyen felborul, és sokszor már annyi is elég a tej elapadásához, hogy az újszülöttet megvárakoztatják, vagy az első napokban tápszert adnak neki.

Hol a gond?

A legtöbb nőnél kétfajta szoptatási probléma jelentkezik: az egyik, hogy eleve nincs elég tejük, a másik, hogy a tejből hiányoznak bizonyos, a kisbaba fejlődéséhez szükséges tápanyagok. A háttérben különböző okok állhatnak, és ezen nem könnyít a tény, hogy 

a mai napig rengeteg tévhit kering a laktációról. Amennyiben informatív, személyre szabott tudásanyagot kapnának az édesanyák, már azzal javulna a szoptatási nehézségekkel küszködő nők aránya.

Ettől azonban még messze vagyunk, hiszen egyelőre az orvosok között is vitát gerjeszt a kiváltó okok nagy része. Amit biztosan tudunk:

  • Az egyik leggyakoribb tévhit (és egyben a szoptatási nehézségek alapja), hogy a kisbabának folyamatosan ugyanolyan mennyiségű anyatejre van szüksége. Mint Kelleher elmondja, az anya által termelt tej mennyisége a baba fejlődési szakaszától függően változik, éppen ezért teljesen természetes, hogy adott időközönként a kisebb mennyiség is elegendő. Sok szülő ilyenkor tápszerrel pótolja a hiányzó(nak vélt) anyatejmennyiséget, azonban ez sok esetben kontraproduktív, és még tovább csökkenti a tejtermelést.
  • A szoptatási nehézségek hátterében gyakran ismert vagy ismeretlen egészségi problémák állnak: ilyen lehet a pajzsmirigy-elégtelenség, a cukorbetegség, a policisztáspetefészek-szindróma (PCOS), a túlsúly vagy az alultápláltság, amik mind hatással lehetnek a hormonszintre, és megzavarhatják a tej áramlását.
  • Az anya étrendje szintén befolyásolhatja a tej zsír- és vitaminprofilját, ezért javasolt a terhesség és a szoptatás idején a táplálékkiegészítő, és kerülendő a hirtelen kalóriahiány.
  • Szintén negatív hatást gyakorolhat a szoptatásra a korábbi mellműtétekből származó károsodás. A masztektómia és a plasztikai műtétek esetén gyakori, hogy károsodik az emlőmirigy felépítése, és ez megnehezíti vagy akár ellehetetleníti a tej természetszerű áramlását.
  • A krónikus stressz nemcsak mentálisan terheli meg az édesanyát, de hatására kiürülhet a tej előállításához szükséges energia a szervezetből.
  • Gyakori, hogy a szoptatási nehézség nem az édesanya szervezetével, hanem a kisbaba fiziológiájával áll összefüggésben: nem ritka rendellenesség a nyelvfék, amikor a csecsemő nyelvét egy szövetszalag a szájfenékhez köti, így a gyerek nem tudja stimulálni a mellbimbót. A nyelvféket aztán vagy megtanulja beszéd és étkezés közben kompenzálni a gyerek, vagy sebészeti beavatkozással megszüntetik.
  • A legfrissebb kutatások azt is bizonyították, hogy a környezetből a szervezetünkbe kerülő vegyi anyagok és mikroműanyagok is hatással lehetnek az anyatej mennyiségére és minőségére, azonban erről egyelőre nem áll rendelkezésre átfogóbb tudásanyag.

Amellett, hogy a fent említettek figyelembevétele már önmagában segíthet néhány nehezítő tényező kiszűrésében, Kelleher legfontosabb javaslata egyből a szüléshez kapcsolódik. Az orvos megerősíti azokat a – jó esetben a – magyar anyukák által is sokat hallott információkat, hogy rengeteg múlik azon, ha a szülés utáni első órában megkezdjük a szoptatást, és lehetőleg nem alkalmazunk tápszert, ugyanis az megfosztaná a csecsemőt az előtejtől, a kolosztrumtól, ami csak a szülés utáni kettő-négy napban termelődik, viszont tele van létfontosságú tápanyagokkal, antitestekkel és antioxidánsokkal. 

A migrén népbetegség, rengeteg érintett mégsem kap segítséget

WMN Egszsg – 2023. augusztus 11. – KAd

De miért nem kaptak elég információt az anyák?

Hogy miért nem áll még mindig elegendő tudásanyag a friss édesanyák rendelkezésére? A válasz sajnos meglehetősen kiábrándító: a szoptatási gondok megoldása rendszerszintű változásokat és sok pénzt igényelne. Ahogy azt egy 2023 februárjában megjelent tanulmány írja:

„a szoptatás nem egyedül az anya felelőssége. Kutatások és nemzetközi esettanulmányok arra utalnak, hogy a sikeres anyatejes táplálás arányain leginkább közösségi, társadalmi összefogással lehetne javítani. A jelenlegi rendszerbe több szinten egyszerre kellene beavatkozni, és lebontani.”

A „tápszerlobbi” megfékezése azonban egyelőre szélmalomharcnak tűnik, mert amíg nagyon szép összeg folyik be a tápszerekből, addig nem feltétlenül invesztálnak ebbe sem a nagyobb cégek, sem a kutatóintézetek, a nagypolitikáról nem is beszélve.

Kelleher összességében mégis optimista. Úgy gondolja, az elmúlt években egyre inkább fókuszba kerül a téma, és azáltal, hogy újabb és újabb kutatások bizonyítják az anyatej fontosságát, szerencsére egyre több kutatócsoport nyitott a kérdésre. Ezt támasztja alá például az is, hogy három évvel ezelőtt megalapították a Nemzetközi Tejösszetétel Társaságot, hogy az Egyesült Államokban is létrejött az Országos Egészségügyi Intézet anyatejökológiai munkacsoportja, és hogy elindulhatott a Szoptatási Orvostudományi Akadémia legújabb programja, ami a laktációval kapcsolatos kutatásokat tűzte a zászlajára.

„Ezt nem csak a tudományos kíváncsiság kielégítése végett kell csinálnunk – mondja el Kelleher.

– Az anyatej biológiájába való jobb betekintés több millió nő és gyerek életét változtathatná meg a világon, különös tekintettel a szegénységben élőkre, akiknél gyakori az alultápláltság.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / stock_colors

Takács Dalma