Ha otthon állsz neki az intimtornának, sosem tudhatod, hogy jól szorítasz-e
Kismamáknak, harminc fölötti nőknek ajánlják az intimtorna-gyakorlatokat, hogy elkerüljék az inkontinenciát, vagyis azt, hogy tüsszentéskor, köhögéskor, nevetéskor, ugráláskor vagy éppen akkor, amikor nagyon kell, akaratlanul bepisiljenek. A net tele van oktatóvideókkal, amikben párnák és labdák segítségével bárki pikkpakk elsajátíthatja, hogyan is kell intimtornázni, hogy aztán javítsa vagy éppen megelőzze az akaratlan csöpögést. Csak éppen Gonda Sára gyógytornász szerint nagyjából 50 százalék esély van rá, hogy a megfelelő mozgást végezzük, ami tényleg segít elmulasztani a roppant bosszantó és életminőség-romboló problémát, és ugyanennyi, hogy teljesen feleslegesen „szorítgatjuk ott lent”, mert nem megfelelően csináljuk. De hogyan lehet ezt egyáltalán kideríteni? Tóth Flóra írása.
–
Létezik egy „biofeedback” eszköz, ami megmutatja, mi történik a puncidban
Több mint kilenc éve találkoztam először azzal az információval, hogy nekem intimtorna-gyakorlatokat kell(ene) végeznem. Kaptam róla egy prospektust, utánanéztem a neten, és olyan egyszerűnek tűnt: amikor épp van pár percem, akkor rászorítgatok, miközben élem az életem. Ezt azóta változatos intenzitással meg is teszem – és csak most tudtam meg, hogy jó eséllyel teljesen feleslegesen. Hogy miért? Gonda Sára gyógytornász megmagyarázza: „Mivel ez egy kívülről egyáltalán nem látható folyamat, nem olyan, mint például bicepsz- vagy tricepszerősítő gyakorlatokat végezni, így
valójában a páciens maga sem tudhatja, hogy éppen összehúzó vagy préselő gyakorlatot végez (vagy nem a megfelelő helyen történik az összehúzás, nem a hüvely körül, csak a combban, fenékben).
A szorítás helyett ugyanis jobban szeretjük az összehúzás szót, mivel az inkontinencia ellen izomösszehúzó gyakorlatokra van szükség, a préselés viszont éppen a medencefeneket gyengítő mozgás, így abból hiába csinál valaki rengeteget, nem hoz változást inkontinencia területén. Ennek az ellenőrzésében segít egy bizonyos biofeedback készülék, ami – ahogy a nevében is jelzi – visszajelzést ad az izmok aktivitásáról. Ez valójában egy tamponnál kicsit vastagabb eszköz, ami a hüvelybe felhelyezve megmutatja a kezelő szakembernek, hogy milyen típusú és mértékű mozgás történik, amikor a páciens megpróbálja összeszorítani a medencefenék-izmait.
A készüléknek köszönhetően a monitoron láthatjuk, hogy a páciens medencefenék-izmainak milyen az alaptónusuk, mekkora erőkifejtésre képesek, és megfelelő mozgást végez-e velük. És ha nem megfelelő a mozgás, akkor a gyógytornász az eszköz visszajelzéseivel kiegészítve segít elsajátítani a megfelelő gyakorlatot. Ezután következik
a tudatosítás folyamata, aminek során a páciens megtanulja a megfelelő mozgássort (medencefenék-összehúzás, megtartás, majd lazítás).
Ez a legtöbb esetben – ahol nincs más probléma – egy néhány alkalmas tréningsorozat keretében történik. A gyakorlatokat természetesen utána is rendszeresen kell csinálni, legalább három hónapig intenzívebben, hogy megtörténjen a pozitív változás, de ha már eljutott a páciens a kívánt eredményig (vagyis megszűnt az inkontinencia), akkor kevésbé intenzív gyakorlással is működik a szinten tartás.”
Mi történhet, ha gyengék a medencefenék-izmaink? Egyáltalán, mit tudunk róluk?
Bár ritkán beszélünk a medencefenék-izmainkról, rengeteg dologra hatással vannak. Legtöbbször pont a vizeletinkontinencia kapcsán kerülnek szóba, aminek két típusa is létezik: a stresszinkontinencia és az „urge”, vagyis sürgősségi inkontinencia, de létezik a kettő keveréke is. A stresszinkontinencia esetén köhögés, tüsszentés, nevetés, ugrálás hatására cseppen el a vizelet, a sürgetőnél viszont hirtelen érkezik egy azonnali vizelési inger, akár olyankor is, amikor egyáltalán nincs tele a hólyag, és ekkor csöppen el a vizelet. Terhesség alatt gyakori mindkettő, de sokszor szülés után megoldódik, vagy legalább javul a helyzet.
A medencefenéki izmok diszfunkciója okozhat fájdalmakat, székletürítési problémákat, akár székletinkontinenciát, szexuális problémákat, sőt az aranyérrel is összefüggésbe hozható az, ha nem megfelelő a székletürítés, ami szintén a medencefenék-izomzathoz tartozik.
Mivel ezek nagyon változatos tünetek, az érintettek sokszor nem is tudják, hova forduljanak. Ezt megerősíti Gonda Sára is, aki gyógytornászként foglalkozik külön ezzel a területtel: „A legtöbben, ha ilyen típusú problémájuk adódik, háziorvoshoz vagy nőgyógyászhoz fordulnak, de a nőgyógyász sokszor nem foglalkozik urológiai kérdésekkel, az urológusok nagyobb része pedig kifejezetten a férfiakra specializálódott. A vizeletinkontinencia viszont nagy százalékban a nőket érinti.
Létezik úgynevezett uroginekológus, aki kifejezetten a kismedencét érintő problémákkal foglalkozik, az inkontinenciától a gátsérülésen át a különböző kismedencei süllyedésekig. Ők tudnak abban segíteni, hogy mi az inkontinenciát okozó probléma alapja, és hogyan tovább.
Ha izomgyengeségről van szó, akkor a gyógytorna a megfelelő megoldás, de vannak esetek, amikor műtétre vagy más típusú kezelésre van szükség, esetleg gyógyszer okozza a problémát. Ha beidegzési zavar okozza a problémát, akkor arra megoldást nyújthat a biofeedback készülékhez hasonló, de már stimulációs eszköz, ami elősegíti az ideg–izom kapcsolat helyreállításának a beindulását, majd később ugyanúgy a biofeedback készülék segítségével megtanulja a páciens akaratlagosan is dolgoztatni az izmait, és ennek a terápiának is az a vége, hogy a megfelelő rendszer kialakítása után már maga is szinten tudja tartani.”
Sokan még mindig nem mernek szakemberhez fordulni a problémával
Gonda Sára tapasztalata az, hogy egyre többen mernek szakemberhez fordulni ezzel a problémával (sőt, néhányan akár megelőző jelleggel is), de azért valószínűleg még sokkal kevesebben, mint ahány embert, vagyis elsősorban nőt érint. Az internet segít abban, hogy egyre többen megfelelő szakemberre találjanak a problémájukkal, még akkor is, ha szakember segítsége nélkül egy intimtornáról szóló videó nem mindenkinek hasznos. Viszont tapasztalatom szerint nagyon
sok érintett, ha még csak enyhék a tünetei, inkább együtt él vele, és minden nevetésnél, tüsszentésnél gondosan keresztbe teszi a lábát, nehogy baj legyen, de nem gondolkozik tudatosan a megoldáson.
A szakértő szerint jó lenne, ha a medencefenék- és a hozzá kapcsolódó izmok működése már kisgyerekkortól az egészségnevelés része lenne, mert akkor sokkal könnyebben indulnának el a segítségkérés felé azok, akiknek bármilyen ehhez kapcsolódó problémája, diszkomfortérzete van. Mert az inkontinencia csak egy a sok közül (ami idővel a legtöbb nő életében bekövetkezik), de idetartozhat a gyakori székrekedés és az aranyér is, ami viszont már nem csak a nőket érinti.
Tóth Flóra
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / AndreyPopov