„Magamon dolgoztam, hogy neki jobb legyen” – Egy autista fiú édesanyjának csodálatos útja

–

„A kisegítőbe sem fogják felvenni”

Beni tizenöt hónapos koráig épp olyan volt, mint bármelyik egészséges baba, sőt, gyorsabban fejlődött, mint a bátyja, aki a vártnál négy héttel korábban jött a világra. Aztán lényegében egyik napról a másikra becsukódott. Elutasított minden közeledést, a bölcsődében egyedül játszott, csak délután oldódott valamelyest, ahogy fogytak a gyerekek. A budapesti Vadaskert Kórház és Ambulancián mondták ki – néhány napos megfigyelést követően – a diagnózist: gyermekkori autizmus.

A szülők természetesen igyekeztek minél teljesebb életet biztosítani a kisfiúnak. Részt vettek a Vadaskert szülőtréningjein, hogy jobban megismerhessék az ő kis világát. Kutatták a számára optimális fejlesztési lehetőségeket, hiszen – széles spektrumú rendellenességről lévén szó – mindenkinél más és más válhat be. Különféle foglalkozásokra hordták – mígnem egy gyógypedagógus kijelentette, hogy ezt a gyereket a kisegítő iskolába sem fogják felvenni.

„Egy napig csak sírtam, aztán elhatároztam, hogy nem így lesz, ma már hálás vagyok a lelki löketért, amit ez a mondat adott” – meséli az anyuka. 

Ne magán spóroljon a szülő

Ösztönösen indult el az úton – úgy érezte, magában kell rendet tennie ahhoz, hogy Beninek igazán segíteni tudjon. Önismereti és személyiségfejlesztő kurzusokat végzett, pránanadit, relaxációt, meditációt tanult. Elkezdett befelé figyelni, és már képes volt lassítani, ha arra volt szükség. A rengetegféle órából, amit tartott, csak a Pilates és a jóga maradt. Mindezt nemcsak a teste, hanem a lelke is meghálálta. Egyre inkább harmóniába került önmagával és a világgal, Beni pedig egyre inkább megnyílt.

„Minden szülőnek javaslom, hogy ne akarjon mindig saját magán időt, energiát, pénzt spórolni. Ez nem önzés: aki jobban érzi magát, jobb apa vagy anya is lesz, ami pedig a gyerek érdekét szolgálja.

Éppen ezért a miénkhez hasonló helyzetben lévő szülők ingyenesen jöhetnek a Pilates- és jógaóráimra, bár eddig sajnos nem sokan éltek a lehetőséggel.”

Kihullott a haja

Klaudia útja nem volt nyílegyenes, egy váratlanul felmerülő probléma pedig még kacskaringósabbá tette. Nyolc éve foltokban hullani kezdett a szép, hosszú haja – hogy miért, nem tudni, mindenesetre az orvosok nem találták fizikai okát a jelenségnek.

Nincs nő, akit ne viselne meg egy ilyen helyzet – így volt ezzel ő is. Aztán egyszer, amikor éppen egyedül volt otthon, géppel letolta a maradékot, és valósággal felszabadult:

„Nem akartam búskomor, netán depressziós anya lenni. Végül is lehetett volna ennél sokkal rosszabb is. A haj csak külsőség.”

Paróka helyett színes kendőket hord, mert nem akar másnak látszani, mint aki. A külvilágból érkező reakciókat is megtanulta kezelni – az emberek ugyanis általában rákbetegnek gondolják, és akaratlanul is kiül az arcukra a sajnálat. Ilyenkor egyszerűen rájuk mosolyog, amitől zavarba jönnek ugyan, de mégiscsak oldódik a feszültség.

Maga az állapot pedig nem visszafordíthatatlan: Klaudiának megvannak a hajhagymái, csak éppen „alszanak”. Mostanság egy belgyógyász „ébresztgeti” őket az ájurvéda segítségével. Ebből az ősi indiai gyógyító rendszerből nőtt ki a nyugati orvoslás is, amely aztán számos téren valóban hatékonyabb metodikákat fejlesztett ki. Vannak azonban esetek, amikor az utóbbi tehetetlennek bizonyul, az ájurvéda viszont képes finoman beindítani a szervezet öngyógyító mechanizmusait. Úgy tűnik, ez történt Klaudiánál is: ha lassan is, de már növöget a haja. Nagy siker lenne számára, ha olyan lenne, mint régen, hiszen, mint mondja, az azt jelentené, hogy ismét feloldott magában valamilyen blokkot.

„Honnan jöttem, ki vagyok, mi a dolgom?”

Mindenesetre a haja elvesztésének volt pozitív hozadéka is: ennek kapcsán ismerkedett meg a bhakti jógával, ami sokkal több különféle testhelyzetek kivitelezésénél. Valójában egy filozófiai és hitrendszer, ami segít tisztába jönni önmagunkkal és megtalálni a helyünket a világban, miközben tartalmasabbá és örömtelibbé válik általa az élet.

„Már gyerekkoromban is sokat gondolkodtam azon, hogy honnan jöttem, ki vagyok, mi a dolgom”

– mondja Klaudia. – „A bhakti jógának köszönhetően mindezekre a kérdésekre választ kaptam. Az a boldogság pedig, ami eltöltötte a szívemet, szavakkal leírhatatlan.”

Nem is állt meg ezen a ponton: jelenleg a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola másodéves hallgatójaként mélyed el a bhakti jógában. Család és munka mellett heti másfél napot tölt emiatt a fővárosban – szerencsére a férje, mint mindenben, ebben is támogatja.

Tárt karokkal, nyitott szívvel

Hisz a gondviselésben – így mert Beni után még két gyereket vállalni, mondván, bárhogy is lesz, tárt karokkal, nyitott szívvel fogadja majd őket. Az élet őt igazolta, sőt a negyedik terhessége volt a legszebb valamennyi között.

„Relaxáltam, meditáltam, felvettem a kapcsolatot a kisbabámmal. A gyerekeim közül ő volt az egyetlen, aki közvetlenül a világra jötte után velem maradhatott, a többiek azonnal inkubátorba kerültek, hol oxigénhiány, hol a vércukorszint leesése miatt.”

Étrend és autizmus

Férjével létrehoztak egy alapítványt, ahol díjmentesen nyújtanak segítséget hasonló helyzetben lévő szülőknek.

Az egyik legfontosabb tanács, amit adni tudnak, a táplálkozásra vonatkozik – bizonyos ételek kiiktatása ugyanis rövid idő alatt látványos eredményt hozhat:

„Beni régebben imádta a cukrot, a tésztát, és valósággal remegett a tejért – ahogy megkapta, mintha köd szállt volna rá. Aztán megtudtam, hogy milyen hatása van a tejnek – pontosabban a benne lévő kazeinnek –, és egyszerűen elvettem tőle. Kéthetes elvonást követően szinte magától állt át az egészséges ételekre. Szívesen eszik zöldségeket, a gyógyteákat pedig ízesítés nélkül issza, de a legfontosabb, hogy elmúltak a dührohamai. Egyébként minden gyerekemről beigazolódott, hogy tej- és gluténérzékeny, így már a búzát is elhagytuk.”

Mindez nem is olyan meglepő: már számos kutatás is alátámasztja, hogy az étrend befolyással lehet az autizmusra, hiszen van kapcsolat a bélrendszer és az idegrendszer között. És bár az autizmus kiváltó okait még nem egészen térképezték fel, félelmetes belegondolni, hogy egyes esetekben megfelelő táplálkozás mellett talán ki sem alakult volna ez a fajta zavar. Ugyanennek a fordítottja is igaz lehet: a fejlett világban, ahol sokszor valódi tápértékkel nem bíró, mesterséges anyagokkal teli ételek kerülnek az asztalra, egyre nő az autisták száma – voltaképpen egy társadalmi problémával állunk szemben.

„Naponta előrukkol valamilyen újdonsággal”

A sok figyelemnek, türelemnek, no meg persze szeretetnek köszönhetően Beni rengeteget fejlődött a kommunikáció és a társas kapcsolatok terén, az iskolában pedig az alapvető készségeket is elsajátította:

„Kevés szóval, nyelvtani hibákkal, de ki tudja fejezni a szükségleteit, sőt a maga kezdetleges módján az élményeit is képes másokkal megosztani. Ír, olvas, számol. Szereti a meséket, igaz, inkább az egyszerűbb nyelvezetűeket, mivel a szövegértése egy harmadikosénak felel meg. Zeneiskolába jár, szépen énekel és zongorázik. Ügyesen fest, most már nemcsak irányítottan, hanem magától is, főként mesefigurákat, hiszen az olvasmányai révén ezek állnak hozzá a legközelebb. Rendszeresen úszik, újabban fut is. A bátyjától és két öccsétől is sokat tanul, akár utánzás révén, és szinte naponta előrukkol valamilyen újdonsággal.”

Beni hamarosan befejezi az általános iskolát. Onnan a somogyvári speciális iskolába megy, ahol többféle dolgot is tanulhat, például számítógépes adatrögzítést, kertészetet, festés-mázolást – majd kiderül, mihez lesz kedve.

Támogatott életvitel

A felnőttkor sincs már messze. Mivel nem valószínű, hogy képes lesz az önellátásra, édesanyja a támogatott életvitelben látja a megoldást.

Az lenne az optimális, ha Beni és néhány társa egy házban élhetne. Így valamilyen szinten a maguk urai lennének, miközben személyre szabottan megkapnák azt a pluszt is, amit az állapotuk igényel. Mindez persze meghaladja a család erejét, így Klaudia reméli, hogy az önkormányzat, ahogy máskor is tette, megint segíteni fog – már csak azért is, mert mindenkinek az az érdeke, hogy ezek az emberek megtalálják a helyüket.

„Az életem úgy tökéletes, ahogy van”

Bármennyire is nem kímélte a sors, Klaudia csak hálás tud lenni:

„Annyi jó vesz körül – elsősorban a négy gyerekem. Na, és, ha egyikük autista – attól még ugyanolyan kincs, mint a többi. Nincsenek is nagy vágyaim: szeretnék minél többet fejlődni a bhakti jógában, és jó lenne egyszer eljutni Indiába… A legfontosabb célom pedig a már említett támogatott életvitel megvalósítása. Egyébként az életem úgy tökéletes, ahogy van – akár hajjal, akár haj nélkül.”

Mezei M. Katalin

 Képek: Csiszér Goti/WMN Goti Photography