–

A gyerekek ízlelőbimbói érzékenyebbek

Először is, nyilván a különböző ételpreferenciáink nagy része gyerekkorunkban alakul ki, és nagyon sok utált étellel ekkor találkozunk először. Ami azért probléma, mert 

egy gyereknek nagyjából harmincezer ízlelőbimbója van, míg egy felnőttnek mindössze tízezer. 

Így tehát a gyerekek sokkal intenzívebben érzik az ízeket (például a korianderét is). Ráadásul mivel a kisbabáknak elsősorban növekedésre van szükségük, amit az édes és zsíros ételek (mint ugye az anyatej) segítenek elő a legjobban, érthető okokból azokat igénylik inkább. Sőt, a keserű ízt például, evolúciós okokra visszavezethetően, mérgezőként is azonosíthatják. Az édes íz favorizálása egyébként állítólag olyan tízéves kor körül (a serdüléssel párhuzamosan) billen át, akkor szűnik meg a gyerekek folyamatos, csillapíthatatlan édességigénye, szóval reménykedhetnek szegény utált zöldségek, hogy egyszer ők is bekerülnek a pikszisbe (ami, mekkora poén, cukortartót jelent eredetileg). Természetesen vannak gyerekek, akik nem pont így „működnek”, hiszen az ízekhez való viszony genetika is. Az is múlik a géneken, hogy kedveljük vagy éppen szappanízűnek érezzük a koriandert, de nem csak azon (erre majd még visszatérek később, mert mégiscsak a korianderutálás napja van).

A fentiek egyébként 

némileg megnyugtató magyarázattal szolgálnak arra is, hogy sok gyereknek van teljesen semleges korszaka, amikor legszívesebben üres tésztán és rizsen élnének, 

vagy maximum három-négy ételt esznek meg. Az más kérdés, hogy ez sokszor játszma is, most maradjunk az ízeknél, ne menjünk bele a családi dinamikákba.

Egy egyszerű pad thai recept, ami anyukámnak is ízlene, ha még velem lenne

WMN KNYHA – 2022. február 24. – KC

De bizony itt van egy dolog, amit kicsit elrontunk: az ízérzékelés nemcsak az ízlelőbimbókon múlik, hanem illatokon és persze emlékeken is. Vagyis ha valaki nem megfelelő időben kóstolta és rettenetesnek találta a tökfőzeléket, mert éppen abban a korszakban volt, hogy az édes íz a legcsodálatosabb, akkor az a rossz emlék könnyen előjöhet akkor is, amikor már egyébként csökkent az ízlelőbimbóinak a száma, és az édes íz kikerült az abszolút fókuszból. Így aztán a legtöbben később sem kóstolják meg azt, amit az oviban utáltak, hiszen már az illata előhívja a rossz emlékeket.

Az, hogy a koriandert szappanízűnek érzed, normális, de lehet rajta segíteni

Sokan azért utálják a koriandert, mert szerintük szappanízű. Ez nem teljesen hülyeség, 

a korianderben ugyanis vannak aldehidek… amik a szappanban is. 

Az pedig, hogy ezzel társítjuk, múlik a géneken, de azon is, hogy gyerekként mennyit találkoztunk a korianderrel. Persze szappant ritkán eszünk, de itt jön a képbe a korábban már említett szaglás, az ízérzékelésünket ugyanis az is befolyásolja, hogy milyen illat társul az adott ízhez. Ez rontja el szegény koriander esélyét is. A jó hír az, hogy a szaglásunk és az emlékezetünk tanítható, így felül tudjuk írni ezeket a szappanos emlékeket, ha szándékunkban áll. Mivel kutatások mutatták ki, hogy a közel-keleti régióban, ahol gyakorlatilag minden ételben van koriander, sokkal kevesebben érzik szappanízűnek, így ez tulajdonképpen megszokás kérdése is. Erről pont akkor olvastam, amikor a gyerekeim még nagyon picik voltak, így elkezdtem szépen belecsempészni a koriandert mindenféle ételekbe (amikbe passzolt, természetesen), ezért aztán nekik szerencsére nincs gondjuk vele. Persze azt sosem tudjuk meg, hogy a szuper taktikámnak köszönhetően vagy egyszerűen genetikusan nem is érezték soha a szappanízt.

Ugyanaz az étel finomabb, ha márkás csomagolásban van

A Stanford Egyetemen jó pár éve (egészen pontosan 2007-ben) egy kutatással igazolták, hogy már 

az egészen kicsi gyerekekre is hatással vannak a brandek: ugyanazt a csirkefalatot adták nekik jelöletlen és „mekis” csomagolásban, és a gyerekek jelentős többsége jelezte vissza azt, hogy a márkás étel finomabb. 

Három és öt év közötti gyerekekkel négyféle ételt vizsgáltak hasonló módon, és ott is egyértelműen ez lett az eredmény. (A vizsgálat az Amerikai Egyesült Államokban történt, ahol a McDonald’s egyértelműen a terület legnagyobb hirdetője volt akkor, így nyilván az egészen kis gyerekek is találkoztak a márkával. Persze akkortájt még teljesen más volt a médiafogyasztás, de már akkor is rengeteg hirdetéssel találkoztak a gyerekek – ma valószínűleg még nagyobb gyakrabban futnak bele reklámokba.)

Egyébként tele van az internet olyan szülői hackekkel és trükkökkel, hogy a házi ételt hogyan lehet „mekisen” tálalni és megkedveltetni a gyerekekkel. Ezek nyilván kétes eredményű próbálkozások, én például nem vagyok híve az átverésnek (jó, leszámítva, hogy ha egy kevésbé kedvelt hozzávaló nem felismerhető egy ételben, akkor nem fogom direkt kiemelni, hogy benne van). De azt látom szülőként is, hogy 

az óvodás-kisiskolás gyerekek az ételekben gyakran az ismerősséget keresik, legyen szó akár egy márkás csomagolásról, akár a hasonlóságról egy már kóstolt ételhez. 

És ennek van értelme, mi, felnőttek is fenntartásokkal kezelünk valamit, amihez hasonlót még nem láttunk és ettünk – csak hát nekünk ugye több az információnk arról, hogy milyen sokféle étel létezik és azok hogyan kapcsolódnak a meglévő tapasztalatainkhoz. Ha szeretjük a távol-keleti konyhát, akkor nyilván szívesen kísérletezünk olyan új ízekkel, amikről tudjuk, hogy ahhoz kapcsolódnak. Aki imádja a pizzát, az könnyebben megkóstol egy szokatlan feltéttel készült verziót, mint aki amúgy sem pizzarajongó. Így ezen a szép napon ezzel a tanáccsal szeretnélek utatokra engedni benneteket: felnőttként is adjatok esélyt azoknak az ételeknek, amiket háromszor annyi ízlelőbimbóval annyira nem kedveltetek, és lehetőleg úgy álljatok neki, hogy ismert alapanyagokkal kombináljátok. Lehet, hogy új emlékekre tehettek szert velük.

Azért áruljátok el, hogy nálatok milyen ételek vannak akár óvodáskorotok óta az „utálom” listán! Az enyémen például a sóska.

Tóth Flóra 

További információkat ITT, ITT, ITT, ITT és ITT találtok.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / ediebloom