„Kaptam már furcsa pillantásokat – Gen Z-nyelven: side eye-t – amiatt, hogy 25 éves kor felett is úgy tervezem, a nyárból egy hetet a szüleimmel töltök” – írja Kati. A felnőttlét szabadságot ad, de közben egyre zsúfoltabb naptárat is, amelyben gyakran már nem jut hely a szüleiddel való nyaralásnak. De hogyan mondod ezt meg nekik?
„Isten látja lelkem, olvastam a Vekerdy-könyveket, és nem akarok helikopterszülő lenni, de piszok nehéz!” – írja múlt heti cikkünkre reagálva Éva. Ő egy hatodikos lány anyjaként néz szembe a szorongató helyzettel, hogy a gyereke egyedül közlekedjen a fővárosban. Benne meg tud bízni… na de a világban?
Amikor az ötödik osztályt kezdő fia odaállt elé, hogy ezentúl egyedül szeretne közlekedni, Júlia mosolyt erőltetett magára, de kiverte a víz. Mi lesz a gyerekkel, pláne mobil nélkül? Aztán egy olyan folyamat kezdődött, amiben az egész család sokat tanult: leválásról, önállósodásról, biztonságról.
Az anya „mantrája a megoldom, megoldom, megoldom. Hosszú évek, sőt évtizedek telnek el, mire észreveszi (ha észreveszi): már megoldják ők. És akkor az anya úgy érzi magát, mint amikor hosszú hajóút után a szárazföld hullámzik alattunk.”
A szülői lét maga a nagybetűs ellentmondás. Egyrészt megfogalmazódik az egészséges, biztos kötődés jogos igénye, miközben tulajdonképpen az első pillanattól tudjuk, hogy eljön az idő, amikor el kell majd engedni őt. D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi podcastjának e heti vendége, Kurucz Adrienn utálja a „leválás” szót, akárcsak korunk másik mantráját, az „elengedést”. Erről is szól a Beszélnünk kell! friss epizódja, nézzétek, hallgassátok:
Anna fia először utazott ottalvós táborba. A hiánya sok mindenre rádöbbentette az anyukáját.
Simon Eszter pszichológusokkal járt utána, hogy az anyagiakon túl milyen okokból laknak fiatal felnőttek együtt a szüleikkel, és hogyan tudja a család közösen kezelni ezt az általában érzékeny helyzetet.
A gyerek az autonómiát nem a szülő ellen, hanem a szülőtől kéri. Mennyire bízhatunk benne, és abban, hogy nem esik baja? Mikortól hagyjuk önállóan közlekedni, mászkálni az online és offline terekben, vagy bulizni? Lehetnek-e titkai, és megijedjünk-e, ha néha egyáltalán nem tudunk kapcsolódni hozzá? Új podcastunk vendége Szél Dávid pszichológus, az Apapara szerzője.
Ági huszonöt évesen szült, és alig negyvenévesen azzal szembesül, hogy a szülői szerep lassan háttérbe szorul az életében, el kell kezdenie felkészülni egy új fejezetre.
A felnőtté válás sohasem könnyű folyamat, főleg, ha párhuzamos a szülők szétválásával. Íme, egy fiatal felnőtt vallomása, akinek épp válnak a szülei:
Glow
Lagom
Glow
Lagom