Minél több szőr, annál több inger, ami orgazmust fakaszt – Én és a büszkén vállalt fanszőrzetem

–

Nagyot néztem, amikor a saját öcsém megjegyezte a fehér fürdőruhanadrágom kapcsán, hogy átsejlenek a színek, és ritkíthatnám a bozótot. Tessék?! Persze kiállni magamért nem mertem. Ja, igen, fürdőruhanadrág, nem bugyi, hanem olyan alsó, ami jótékonyan eltakarja a bikinivonalat. Akkoriban nem lehetett ilyet kapni csak úgy a sportboltokban, egy körúti fürdőruhabolt férfirészlegén kellett úgy tennem, mintha a (nem létező) pasimnak vásárolnék. Orvostanhallgatóként amúgy is tele voltam szégyennel, de tisztán emlékszem a próbafülkénél sertepertélő eladó szavaira: „De ez férfialsó!” „Tudom, igen”, és úgy csináltam, mintha leszarnám. De nem szartam le, hetekig kerültem a boltot.

Minthogy azt is nehéz volt elviselni, hogy az első és a századik bikinivonal-epilálás után is vörös foltok éktelenkedtek a bőrömön napokig, amik baromira fájtak, aztán meg úgy viszketett az egész, hogy szinte megőrültem, és biztos voltam benne, hogy a strandon mindenki azt nézi, hogy milyen ronda az a vörös csík, ahol a bugyi varrata belenyomódott az érzékeny bőrbe. Meg persze a kiütéseket, amit a Balaton vize, a naptej, meg a homok okozott. Nyilván ez volt a hónaljszőrnél is, hiába a szőrtüszőket nem kirángató, kíméletesebb borotva, gyulladással, viszketéssel, sebesedéssel telt az a nyár, amikor ezt elkezdtem – az üdítő ősz érkeztéig, amikor már a hosszabb-rövidebb ingujjak felmentettek a háromnaponkénti önkínzás alól.

Merthogy kulturálisan evidens: aki nő, az borotválja.

Alsó lábszár, bikinivonal, hónalj alap, hogy sima, a szőrtelenítő eszközöket forgalmazó cégek reklámjai szerint még a comb, a lábujj sem maradhat meg természetes állapotában. Volt pasi, aki a hátam mögött beszélt a hatalmas dzsungelemről, amiben még az ő elefántja is eltévedt.

És mégis: ma, 35 évesen, gyönyörűen burjánzó, boldog és dús fanszőrzettel írom ezeket a sorokat (és vagyok egy minden téren kielégítő párkapcsolatban), bármiféle szégyenérzet nélkül. Vagy legalábbis nagyjából – de erről majd később.

Az első sorsfordító élményem akkor volt, amikor a kerületi nőgyógyász, akihez jártam, nem ért rá, csak a kollégája. Télen, tehát teljes díszben jelentem meg. Amikor a vizsgálóágyon szétterpesztettem, az idős, tapasztalt, mosolygós doki bá felderült, és boldogan, szinte büszkén csillanó szemmel mondta: „Na végre, egy igazi nő, rendes, egészséges szőrzettel! Tudja, hogy mennyi fertőzéstől és fájdalomtól védi meg ez a csoda?” Nem nagyon tudtam mit válaszolni, csak pironkodva mosolyogtam, viszont a szavai nagyon megmaradtak. 

 

Otthon aztán felcsaptam a könyveket, hogy elmerüljek az intim szőrzettel kapcsolatos kutatásokban – egyet sem találtam a könyveimben, szóval online kutakodtam. Sikerrel. Nemcsak hogy arról volt bőven irodalom, hogy mennyi mindentől véd a fanszőr, de arról is, hogy közösülés során egyfajta „száraz síkosítóként” funkcionál a másik fél fanszőrével egymáson súrlódva, sőt – és ezen lepődtem meg a legjobban – jelentősen fokozhatja az orgazmust. (Rövid szakmai kitérő ez utóbbihoz: a bőrünkön minden szőrtüszőhöz kapcsolódik egy-egy ideg és izom is, ezek felelősek például a libabőrért. Emellett, hasonlóképp mint a macskák bajsza, érzékelnek, letapogatnak, és érintésre reagálnak.

Mivel a női orgazmus nagyban függ a teljes szeméremtest ingerlésétől – hüvely, kis- és nagyajkak, csikló, szeméremdomb stb. –, a szőrzetet viselő nő extra taktilis élményeket gyűjt be az ezernyi megmozgatott szőrtüszőnek hála. Azaz minél több szőr, annál több inger, ami könnyebben fakaszt orgazmust.)

A valódi fordulópont csak ezután jött. Mivel akkortájt lett vége az aktuális párkapcsolatomnak, eldöntöttem; az újba már öncsonkítás nélkül, bokros intim büszkeségemmel lépek be. Ekkor jött a macskaszőr-allergiára hivatkozó fiatalember – akivel nem csak ezért nem működött. Nemsokára aztán egy spanyol jógaoktató kezdett udvarolni, aki nemcsak hogy nem várta el a csupasz bőrt (kiderült, vannak férfiak, akiknek az életében nem a pornó az elsődleges szexuális felvilágosító médium, nahát!), de kifejezetten tetszett neki, hogy elfogadom, sőt élvezem önmagam. És a szex… hú… valóban, a bőröm nem tapadt fájdalmasan az övéhez, nem lettek mikrosérülések, nem száradt ki, eltűntek a vörös kiütések, és a szőrök gyengéd érintésétől eszemet vesztettem… Tényleg könnyebben jött az orgazmus. (Nyilván megkérdőjelezhető, hogy ez csak a szőrzettel volt-e összefüggésben, vagy az önbizalommal, vagy esetleg a spanyol szeretői tudásával – de az eredményt tekintve végül is mindegy.) 

 

A hónalj és az alsó lábszár borotválása azért megmaradt: az egészséges konformizmus jegyében úgy döntöttem, inkább nem borítom ki a BKK többi utasát csupán annyival, hogy megkapaszkodom. (Pedig leírhatnám, hogy a kutatások szerint mennyi előnye van a hónaljszőrnek, mind a hőreguláció, mind a feromonok eregetése terén…) A strandon bevált a fürdőszoknya meg a kisnadrág (igen, mint a norvég női röplabdacsapaté, amelynek tagjait megbüntették, mert nem akartak bikiniben versenyezni), és amikor a spanyol Adonisz hazament, a fanszőr és az önbizalom megmaradt. Majdnem minden téren…

Mert ott van női zuhanyzó… Edzés után a mai napig a falnak fordulva, a sarokban tusolok. Mert kiderült: a férfiak ezredannyira sem ítélkeznek úgy, mint ahogy a nők tudnak nézni és összesúgni.

Nekem is feladatom van ebben, nyilván: normalizálni a természetest, hirdetni az egészségest, és elfogadni (vagy letojni), hogy másnak mi a véleménye, neki lehet máshogy jó. Ebben még fejlődnöm kell – szerintem eltelik pár év, mire már nem érdekel, ha látnak, vagy hogy egy ilyen írásnál vállaljam a nevem. Egy biztos: kötelességem példát mutatni a gyerekeimnek, és büszkén vállalni, hogy dönthetek szabadon, és nem a mások véleménye határozza meg a jóllétem – orvosként pedig hirdetni: amit az evolúció alkotott, az okkal van úgy. Ettől még persze nem kötelező úgy hagyni. De érdemes kipróbálni. Szóval ha edzés után találkozunk, és már nem takargatom: legyél büszke rám. Én is az vagyok rád, szőröstül-bőröstül!

Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash / Billie