–

Hideg a padló. A földön térdelek az összegömbölyödő anyám teste mellett. Magzatpózban, kezével az arcát eltakarva próbál megpihenni az utolsó ütések után. Arca közönyt mutat, csak a néha-néha megrebbenő szemhéja jelzi, hogy észleli a külvilágot. Kezem a kezét keresi és a hüvelykujjam lassan kitapogatja az ütőereket a csuklóján. 

Nem hagyhatsz el engem! Szükségem van rád! Félek egyedül! Annyira félek! Anyuci, kérlek, vigyázz rám! Szükségem van rád! 

Az éjszaka csendjébe csak egy nyöszörgő kutya hangját hallani. Ő sem találja a helyét.

Nincs nyugalom. Nincs biztonság. 

Anyám a földön lassan megmozdul, nagyot sóhajt. A háttérben újra vaskos tenyér csap a konyhaasztalra: Takarodjatok! Ki a házból! 

Gyomrom görcsben, mellkasomon mázsás kőszikla. Folynak a könnyeim. Ne tessék bántani az anyukámat! 

Olyan kicsi vagyok. Olyan fáradt vagyok. Aludni szeretnék. Puha, meleg ágyat szeretnék jóéjtpuszival. Annyira egyedül vagyok! Segítsen már valaki! Kicsi vagyok, gyerek vagyok! Olyan hideg van, és én annyira félek! Segítsen valaki! 

De az éjszaka csendes. A szomszédok ablakai zárva. Néha kilesnek kiváncsi szempárok a függöny mögül, vigyázva, nehogy elárulják hollétüket. 

Anyám kezét fogva didergek a sötétben. Nem volt idő jól felöltözni. Az iskolatáskában a megoldatlan feladatok, üres az uzsonnásdoboz, üres a vizesflakon. Hamarosan virrad, hamarosan kezdődik a tanítás, kezdődik egy újabb nap.

Anyám kezét fogva érzem, hogy elveszti néha az egyensúlyát. Belém kapaszkodik. Szorítja a kezem, szorítja a száját. 

Minden rendben lesz! Holnap elhagyom! Holnap majd elhagyom! 

Anyám keze a kezemben. Kicsi vagyok, erős vagyok. Holnap majd jobb lesz! Holnap majd elhagyja! Holnap már lesz puha, meleg ágy jóéjtpuszival. 

A hideg, csendes éjszakában vánszorogva valami erőt ad. Elmúlik! Holnap jobb lesz! A jövő olyan jó lesz! Felnövök, és nagy leszek. Én is anyuka leszek. Olyan jó lesz. Érzem a puha, meleg ágyat, érzem a jóéjtpuszi minden pillanatát. Olyan jó lesz anyukának lenni. Családdá lenni. Boldog leszek. Boldog családom lesz puha, meleg estékkel.

Csak ezt itt, most ki kell bírni, hogy holnap jobb lehessen. 

Puha, meleg ágyban összebújva a család. De jó itt megpihenni. De jó együtt lenni! Jóéjtpuszik sokasága után, puha, meleg takaró alatt elhinni: ez a simogató biztonság, az ölelő nyugalom a család. 

Ideértem, erre vártam, ez a gondolat vitt át a sötét éjszakán. 

Hideg a padló. A földön térdelek az összegömbölyödő férjem teste mellett. Az alkohol mámora utat engedett a hónapok óta kínzó gyötrődésének. Zokogott a teste. Mérhetetlen kínnal és fájdalommal kiabált mindent sejtje a segítségért. Az igazság pillanatáért, hogy többet ne kelljen elviselnie a kibírhatatlan, belső kínt. Mellette térdelek. Már tudom, hogy eldobott. Tudom, hogy hazudott, becsapott, megcsalt.  

Kezem a kezét keresi. 

Nem hagyhatsz el engem! Szükségem van rád! Félek egyedül! Annyira félek! Kérlek, vigyázz rám! Szükségem van rád! 

Puha-meleg takaróval ölelem gyerekeinket és a jóéjtpuszi után a hideg, sötét éjszakába menekülök. Gyomrom görcsben, mellkasomon óriási kőszikla. Folynak a könnyeim.

Ne bánts ennyire! Olyan kicsi vagyok. Olyan fáradt vagyok. Aludni szeretnék. Puha-meleg ágyat szeretnék jóéjtpuszival. 

Annyira egyedül vagyok! 

Segítsen már valaki! 

Kicsi vagyok. Gyerek vagyok?

Olyan hideg van, és én annyira félek! Segítsen valaki! 

Kezem ökölben, szám összeszorítva. 

Holnap majd jobb lesz! Azt mondta, holnap majd elhagyja a másikat. Holnap már lesz meleg ágy jóéjtpuszival.

Ugye?

Anonim

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images