Önálló, független, dolgozó nőnek, azaz mai divatos szóval élve szingli nőnek tartom magam, aki még mindig keresi önmagát, az útját, de legfőképp a párját. A röpke 28 évem alatt, mely szinte úgy suhant át rajtam, hogy feleszmélni is alig tudtam, akadt dolgom jó pár, egymástól igen különböző férfival. Azt kell, hogy mondjam, az élet, a sors vagy a jó isten, (ki hogy nevezi) kegyes volt hozzám, hisz – mint őszi fákról a színpompás falevelek –, úgy hullottak elém a lehetőségek. Csak le kellett hajolnom értük, és ha igazán tetszettek, betenni életem könyvébe, hogy gyönyörködjek bennük, és idővel megfejtsem színeiket. A merítéshez képest nem sok „levél” került be abba a bizonyos kötetbe. Ám a kiválasztottak mind egytől-egyig eltérőek voltak. 

Életem első szerelme egy magas, vékony, tengerkékszemű férfi volt, lebilincselő dumával, mely engem is gúzsba kötött jó darabig.  Aztán megjelent az izmos, mély sötétbarna tekintetű tüzes férfiállat, aki már csak egy pillantásával is azonnal levarázsolta rólam a bugyit.  És a délceg, mindig elegáns, címlapról elém pottyant „jólfésült álom” a vasútállomásról? A lepukkant, alig vánszorgó vonat helyett minimum egy arany lovashintó illett volna alá.  Majd jött egy igazi magyar, zömök tömör gyönyör. Ő volt az én mackóm. Átérni ugyan kihívás volt, de úgy csókolt, mint senki más. Később rám talált egy szépséges rosszfiú, ki titokzatosságával ejtett rabul. Mocijának vadító berregésétől pedig helyben elaléltam.

Öt férfi, öt különböző külső, öt különböző gondolkodás, öt különböző életút, és egy lélek. Mert a lelkük egy tőről fakadt, ebben bizonyos vagyok. Férfiak, akik kisfiú lélekkel rendelkeznek. Kisfiúk, akik félnek felnőni, mert rengeteg sérelem érte őket gyermekkorukban. 

Te, első szerelem, kinek szülei sikkasztás miatt börtönbe kerültek, és nevelőszülőknél nőttél fel. Kinek a pénz a minden, remélem, nem drogoztad még szét az agyad. 

És te, férfiállat? Szüleid válását még mindig füvezéssel és nők ámításával, megcsalásával dolgozod fel? Édesanyád még mindig bent beszélget veled a fürdőszobában, míg te zuhanyzol? 

S mondd, mi a helyzet, te, tökéletes férfi? A tisztaságmánia megvan még? Remélem, minden a helyén van. A lelki terrorizálással hogy állsz? Mondod-e még a nőknek, hogy ha belépnek az ajtón, és más is van odabent, hogy akkor is téged lássanak meg először, és neked köszönjenek? Vagy ha nem így tesznek, még mindig kiküldöd őket – mondván, hogy jöjjenek be újra, és tegyenek úgy, ahogy mondtad, mert neked ma szülinapod van?

Maci, te hogy vagy? Eldöntötted már, mit akarsz, vagy még mindig havonta változik a szerelmed? És mondd, még mindig édesanyád fenyítését látod minden ártatlan női kérdésben? Apropó, majd elfelejtettem. Most is sokat hazudsz, hogy mentsd a bőröd? 

Hejj, te szépfiú! Használati utasítás kéne neked a nőkhöz, hogy ne használd többé őket. Halljam csak! Megtaláltad már az útközben elhagyott lelkedet? Remélem a menő-manó Vespád megvan még, hátha rápattanva gyorsabban meglesz az a lélek.  Férfiak, férfiak, mondjátok, tényleg ilyen a világ? Hogy mindenki sérült? Hogy mindannyian ólomsúlyú terheket cipelünk magunkkal egész életünk során? Mit kezdjek veletek? Van, amikor úgy érzem, ez egy feladat, amit kaptam, és az élet nem véletlenül sodort elém pont titeket. Azt is érzem, hogy én próbáltam segíteni, de nem tudtam. Nem akarok már Terézanya lenni. Értsétek meg, nem tudlak megmenteni titeket! Lehet, hogy önzés, de úgy érzem, hogy elég a saját démonaimmal megküzdenem. És bízom abban, hogy létezik valahol az a férfi, akit már nem kell megmentenem, mert megteszi ezt saját maga. 

De ti, öten, a múltam részei, elgyöngült szívem kőkemény edzői, kérlek, ne féljetek! Ne féljetek felnőni! Krúdy Gyula írja: „Csak annak a férfiúnak a bőrében nem szeretnék lenni, akiért már senki sem imádkozik.” Imádkozom hát értetek, hogy sérült lelketek begyógyuljon, és félénk kisfiúból kiegyensúlyozott, erős férfivá váljatok, mert bennetek van, én tudom.

 

Enemzsé

Kép: flickr