3 kérdés az orvosodtól, amire soha nem mondasz igazat – Olvasói történet
Aki volt már kórházban, mondjuk, valamilyen műtét miatt, valószínűleg ismeri ezeket a kérdéseket: „Cigaretta? Alkohol? Kávé?” Ilyenkor elgondolkodunk, hogy mégis miképpen csomagoljuk díszes köntösbe a szomorú valóságot. Mert az ápolóknak még csak-csak bevalljuk, de az orvossal valahogy mégis szégyenlősebb lesz az ember fia. Ti mindent bevallotok ilyenkor? Olvasónk, Takó András megírta nekünk villámgyors belső monológjait... Ismerős?
–
Emlékszem, amikor hozzám is jött a drága sebészem, kezében a hírhedt kérdéssorral. Ő kérdezett, és én minden válasz előtt hosszú monológot folytattam önmagammal egy másodperc töredéke alatt. (Bár a vizsgákon vágna így az agyam!)
1.
Orvos: Cigarettázik?
Magamban: Dehogyis! Még csak az kéne! Elüszkösödne tőle kezem-lábam! Gyönyörű vénáim eltorzulnának, és az arcom is összeaszódna! Meg a fütyim is összemenne tőle! Nem, dehogy! Báááár... őszintén szólva... néhány filmjelenetben nagyon szexi tud lenni a cigaretta... és még mindig jobban el tudom viselni, mintha valaki pörköltet zabálna mellettem... de nem, nem, én nem.
Hangosan: Jaj, nem. Nem.
2.
Orvos: Alkoholt fogyaszt?
Magamban: Na, ez ravasz kérdés! Vajon mit akar hallani a doki bá'? Hm... Mert hát, ugye, a piszok nagy igazság az, hogy néha rám jön az „egyedül fogok meghalni 20 macskával” életérzés, és olyankor bizony szoktam venni a sarki italboltban egy kis üveg vodkát... meg hozzá narancslevet. Nézek valami romantikus filmet, közben ropog a sós csipsz a fogom alatt, potyognak a könnyeim, és aztán megiszom a „varázsszert”, aminek hatására villámgyorsan bealszom. Na, de, ha ezt most elmondom, a végén behúzza, hogy alkoholista vagyok!
Hangosan: Oh, nagyon ritkán... Úgy... havonta egyszer.
3.
Orvos: Kávét iszik?
Magamban: Hát, mióta ráálltam a vegán életmódra, és felfedeztem a növényi tejek varázslatos világát, azóta egyre többet. Tudja, nagyon nehezek ám ezek a reggelek, de hát ez már csak a korral jár... Szóval jó kis mandulatejes, zabtejes, rizstejes kávéval kezdeni a napot, egy-két kocka barnacukorral ízesítve, hát az isteni. Úristen! Én koffeinfüggő vagyok! Basszuskulcs! És erre miért csak most jöttem rá?! Biztos ezt akarja hallani. Nem, ezt csak nem árulhatom el! A végén még kockázatosnak ítéli a műtétet!
Hangosan: Néha... tudja, amikor nagyon zombi vagyok... (Az persze mellékes, hogy a vasárnap reggel kivételével szinte mindig nagyon zombi vagyok...)
Senkit és semmit nem elítélve: mindannyian emberből vagyunk, és szeretjük magunkat minél szebb, makulátlanabb színben feltüntetni. De aki egy felessel kezdi a napot, napi három kávét iszik... és elszív két doboz cigit, az vajon mit válaszol?... Ez inkább maradjon amolyan „költői kérdés”.
Takó András
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/KatarzynaBialasiewicz