–

Nem volt ez másként a fasizmus ideje alatt sem

Az észak-olaszországi régiókban, a Pó folyó mentén, ahol rizst termesztenek, a mezőgazdasági munkák nagy részét elsősorban női munkások, úgynevezett mondinák végezték. A mondinák napi nyolc órát töltöttek a sárban és a tűző napon, hogy betakarítsák a termést a rizsföldekről – a fasiszta uralom húsz éve alatt pedig nemcsak maga a munka, de az azt végző nők is különösen nagy elismertségre tettek szert. Azonban a munkájuk romantizálásának, mint általában a munkásosztálybeli nők esetében, kevés köze volt hozzájárulásuk valódi elismeréséhez. Elsősorban a fasiszta rezsimet szolgálta. 

Az 1935-ös etiópiai invázió után a Nemzetek Szövetsége – az ENSZ elődje – szankciókat vezetett be Olaszországgal szemben. Válaszul a fasiszta rezsim még nagyobb erőfeszítéseket tett az élelmiszer-önellátás megteremtésére: arra törekedett, hogy az ország kizárólag Olaszországban megtermelt élelmiszereket állítson elő és fogyasszon. Ez a politika már egy évtizeddel korábban elkezdődött, amikor Benito Mussolini propagandakampányt hirdetett Battaglia del grano, vagyis harc a búzáért néven.

Ennek következtében a tészta – amelyből Olaszország nem termelt elegendő mennyiséget – többé nem maradhatott a nemzeti étrend központi eleme, a nők szerepe viszont annál inkább felértékelődött. 

A vidéki nők rendelkeztek azokkal a gyakorlati készségekkel, amelyek segíthettek kezelni az Etiópia elleni invázió miatti szankciók következményeit. A rezsimnek nagy szüksége volt rájuk az élelmiszer-önellátás megvalósításához, hiszen olcsó munkaerejük kulcsszerepet játszott Olaszország két legfontosabb gabonájának, a rizsnek és a búzának a termelésében.

Ez bizonyos mértékben természetesen paradox. Más totalitárius rendszerekhez, például a náci Németországhoz hasonlóan az olasz fasiszták is úgy vélték, hogy a nők helye elsősorban otthon van. Mussolini gyakran panaszkodott a csökkenő születési ráta miatt, és azt állította, hogy

a nők „soha nem alkottak semmit”, hogy a házon kívüli munkavégzés „veszélyes” számukra, a férfiak nehéz helyzetét pedig a nők városokban történő munkavállalásával magyarázta.

Akárcsak napjainkban.

Miközben azonban a rezsim a nőktől várta az egészséges, faji szempontból „tiszta” gyerekeket, az élelmiszerhiány miatt nekik kellett megoldaniuk a mindennapi ellátást is. Gyakran kertészkedéssel, gyűjtögetéssel, illetve nyúl- és baromfitartással egészítették ki a család étrendjét.

A nők áldozata és fizetetlen munkája mégsem volt elég