Hiába szeretnénk, tökéletes áldozat nincs – ettől viszont még hihetnénk nekik
Alig néhány órával azután, hogy felröppent a hír, Blake Lively zaklatás miatt feljelentést tett szereplőtársa, az It Ends with Us sztárja, Justin Baldoni ellen, az internet rögtönítélő bírósága kimondta az ítéletet a színésznő felett: ő nem lehet áldozat. A „tökéletes áldozat” ugyanis a társadalom szemében nem hibázhat, nem tehet rosszat – vagy akár csak megkérdőjelezhetőt –, nem öltözhet lengén, nem fogyaszthat alkoholt, és nem, nem veszekedhet a bántalmazójával sem. Bár Lively vádjait (eddig) nem sikerült bizonyítani, Baldoni PR-csapatának kiszivárgott szöveges üzenetei – amelyekben részletesen leírják a Lively „elpusztítására” vagy „eltemetésére” irányuló terveket –, alátámaszthatják a színésznő állításait. Annak ellenére, hogy Baldoni szerint ezek kiragadott szövegrészletek voltak, sokan minden érv ellenére úgy döntöttek, hogy nem vesznek tudomást a körülményekről – csak azért, mert Lively nem felel meg a „tökéletes” áldozatról alkotott képnek a szemükben. Mózes Zsófi írása.
–
Szögezzük le az elején: nem célom igazságot tenni a zaklatási ügyben – tegyék azt meg az illetékes szervek. Azt viszont szeretném kiemelni, mert úgy tűnik, még mindig nem evidens, hogy
a Blake Lively által elkövetett hibák nem érvénytelenítik az állításait.
Rögtön azután ugyanis, hogy Lively vádjai nyilvánosságra kerültek, az X-en, a TikTokon és más platformokon számtalan felhasználó kezdte hazugsággal gyanúsítani őt. Sok hozzászólásban érvként merült fel, hogy miután Lively tönkretette a saját hírnevét – ami az It Ends with Us kampánya alatt tett megjegyzései és cselekedetei hatására csorbult –, Baldonira próbálja hárítani a felelősséget, hogy helyreállítsa a renoméját. Ezt az érvet hozta fel egyébként Baldoni ügyvédje is.
Történt ugyanis, hogy Lively a hajápoló termékcsaládját az It Ends with Us című, párkapcsolati erőszakról szóló filmje révén próbálta népszerűsíteni, ami sokaknál kiverte a biztosítékot – egyébként teljesen jogosan. De számtalan platformon írtak például Lively durva interjújáról is, a családon belüli erőszak túlélőivel szemben tanúsított komolytalan és érzéketlen hozzáállásáról és arról, hogy semmibe vette az It Ends with Us íróit.
A leghangosabb kritikusok pedig a színésznő múltjába merülve igyekeztek hasonló hibákat felkutatni.
Így került újra terítékre, hogy Lively 2016-ban szerepelt egy Woody Allen-filmben, illetve, hogy a Ryan Reynolds-zal közös, 2012-es esküvőjüket igen-igen szerencsétlen módon egy korábbi rabszolgatartó ültetvényen rendezték.
Bár a kommentelőknek kétségkívül igazuk van abban, hogy Lively hozott rossz döntéseket, tévednek, amikor azt sugallják, hogy minden hiba, amit valaha elkövetett, releváns a Baldonival szemben felhozott vádak szempontjából.
Sokan még mindig nem értik – vagy nem akarják megérteni –, hogy akár két dolog is lehet igaz: Lively hibázhat és követhet el kritikára érdemes dolgokat, miközben ő maga is lehet áldozat. A két dolognak pedig nem kellene hogy köze legyen egymáshoz.
A színésznő által elkövetett hibákra való fixálódás azonban a társadalomban régóta jelenlévő, a tökéletes áldozat ábrázolásáról szóló tévhitekhez kötődik.
A társadalom régóta ragaszkodik a tökéletes áldozat narratívájához
Széles körben elterjedt tévhit, hogy létezik olyan, hogy „ideális” vagy „társadalmilag elfogadható” áldozat – a nemre, korra, szexuális irányultságra és osztályra vonatkozó előítéletek pedig gyakran alakítják ezeket a sztereotípiákat. A képlet nagyjából a következő:
a tökéletes áldozat gyengének és sebezhetőnek tűnik, társadalmilag elfogadható tevékenységet végez, teljesen vétlen az incidensben, és egy konkrét, megnevezhető elkövetőnek kell bántalmaznia.
Ezek aztán oda vezetnek, hogy az emberek azért hibáztatják az áldozatot, mert az ivott, vagy azt állítják, hogy egy nő nem lehet áldozat, ha a bántalmazóját „nagyszerű embernek” ismerték meg.
Ráadásul úgy tűnik, hogy az utóbbi időben az ideális áldozat definíciója egyre szélsőségesebbé válik.
A tökéletes áldozat nem tehet rosszat – vagy akár csak megkérdőjelezhetőt –, nem öltözhet lengén, nem fogyaszthat alkoholt, és nem, nem veszekedhet a bántalmazójával sem.
A bíróságon bebizonyosodott, hogy Amber Heard bántalmazásról szóló állításai „lényegében igazak”, de egy olyan közkedvelt színész, mint Johnny Depp nem „egyértelmű elkövető”, tehát Heard nem lehet áldozat – ahogy nem lehet Lively sem, hiszen követett el hibákat az életben. Ezek a logikátlan következtetések azonban Heard, Lively, de még a hétköznapi emberek esetében is csak akkor fognak megszűnni, ha társadalmi szinten felismerjük, hogy nem létezik tökéletes áldozat.
Bárkiből válhat bántalmazott, ahogyan bárki lehet bántalmazó is.
És nem kell a társadalom által kreált keretek közé illeszkedni ahhoz, hogy valakit abúzus érjen – ahogy természetesen nem kell hibátlannak lenni sem. Emberek vagyunk mind, más terheket cipelünk, másként reagálunk dolgokra, más és más módon hat ránk a bántalmazás – és eltérő eszközökkel birkózunk meg vele. Mégis, mintha hajlamosak lennénk megfeledkezni erről, kegyelmet adunk azoknak, akikről nem gondolnánk, és vezeklésre ítéljük, aki nem hibátlan.
Pedig hagyhatnánk végre, hogy az igazságszolgáltatás tegye a dolgát, mi pedig foglalkozhatnánk a sajátunkkal. Teremthetnénk olyan közeget, ahol a bántalmazótól fordulunk el olyan lendülettel, ahogy teszik most ezt emberek, ha erőszakot látnak, és ahol nem az áldozatot hurcoljuk meg, ha kellemetlen a szembenézés.
Meghallhatnánk azokat, akik mernek szólni, mert ha úgy is tűnik néha, valójában nincsenek sokan. A bántalmazó rendszer fenntartásán, az áldozatok elnémításán viszont épp elegen dolgoznak már.
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Jeff Spicer / Stringer; Getty Images/ John Nacion / Contributor
