A fiatal férfiak jobbra, a nők balra tolódnak – hogyan hat a világnézeti szakadék a jövő generációira?

–

Az Egyesült Államokban a Gallup adatai szerint a 18 és 30 év közötti nők ma nagyjából 30 százalékponttal liberálisabbak, mint az azonos korosztályba tartozó férfiak. Németországban ez a különbség nagyjából ugyanennyi, az Egyesült Királyságban pedig valamivel kisebb, „csak” 25 százalékpont.

És ahogy az adatokból kirajzolódik, ez a jelenség, amelyet gyakran nemek közötti nemzedéki szakadéknak neveznek, nem csupán Nyugaton, hanem gyakorlatilag az egész világon jelen van – Dél-Koreában a közelmúltban végzett általános társadalmi felmérések adatai szerint a különbség 50 százalékpontos. 

A szakadék sok más országban, többek között Kínában, Tunéziában, Lengyelországban vagy Magyarországon kevésbé jelentős, de továbbra is létezik.

Ennek következtében miközben a fiatal nők ma nagyobb valószínűséggel támogatják a liberális politikát, és progresszívebb nézeteket vallanak olyan kérdésekben, mint a bevándorlás és a faji egyenlőség, addig a fiatal férfiak vagy nem mozdulnak, vagy aktívan jobbra fordulnak ezekben a témákban.

Németországban például a fiatal férfiak egyre inkább a bevándorlásellenes és nacionalista ideológiájáról ismert radikális jobboldali AfD-hez húznak, Lengyelországban pedig a 18–29 éves férfiak közel harmada a szélsőjobboldali pártra szavazott a legutóbbi parlamenti választásokon. Mindeközben itthon

a Mi Hazánk szavazóinak kiugró támogatottsága van a fiatalok körében: 24 százalék a 20–29, és 21 százalék a 18–29 évesek körében – ráadásul szavazóik 60 százaléka férfi.

Mindez meglehetősen aggasztó, és felveti a kérdést: mi lesz azzal a generációval, amely nem tud egyetérteni gyakorlatilag semmiben?

Tavaly tetőtől talpig rózsaszínbe öltözött fiatal nők és lányok áradtak a mozikba világszerte

Akár szerettük, akár utáltuk, nem tagadhatjuk, hogy a Barbie hatással volt a popkultúrára – miközben egyre több nőgyűlölettel és egyéb káros retorikával teli platform jött létre az online térben. És bár természetesen hiba lenne csupán ezek alapján általánosítani, az igaz, hogy ma minden korábbinál több fiatal nő nevezi magát feministának olyan országokban, mint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság, és azt mondják, hogy a szexizmus továbbra is jelentős probléma.

De miközben nők tömegei újabb öntudatra ébredésének vagyunk tanúi, a fiatal férfiak egyre nagyobb hányada kezdte el ellenezni a feminizmust azt állítva, hogy az „túl messzire ment”, és „megnehezíti számukra a boldogulást”.

Az Egyesült Királyságban például a 16 és 24 év közötti férfiak fele gondolja ezt – és igen, ez a nemek közötti különbség a Z generáció körében erősebb, mint bármely más nemzedéknél. Egy uniós szintű tanulmány pedig még azt is megállapította, hogy a 30 év alatti férfiak általában véve kevésbé fogadják el a nők jogait, mint idősebb társaik.

De más különbségek is megjelennek a két tábor között

Ma már több fiatal nő választja a felsőoktatást, mint férfi. Egyre több helyen, például amerikai nagyvárosokban, a fiatal nők jobban keresnek, mint a férfiak, az EU országaiban pedig a fiatal nőknek szintén nagyobb valószínűséggel van fizetett munkahelyük, mint férfi társaiknak. 

Nem meglepő, hogy az erről és a fiatal férfiakat manapság kísérő egyéb problémákról szóló diskurzusok nagy része a fiatal nőkre és a feminizmusra hárítja a felelősséget, mondván:

bárcsak a nőket ne bátorítanák annyira az iskolában, vagy a fiúk később kezdhetnének el suliba járni. Bárcsak a nőknek ne lenne fontosabb a karrier, mint az, hogy gyereket vállaljanak, és még mindig többre értékelnék a férfiakkal való kapcsolatukat, mint gyakorlatilag bármi mást.

A fiatal férfiak gyakran ugyanezt a nőket gyalázó retorikát ismételgetik. És valószínűleg ez az egyik legnagyobb mozgatórugója annak, hogy a jobboldal felé fordulnak, amely szintén elég buzgón próbál tőkét kovácsolni a hagyományos nemi szerepek népszerűsítéséből.

Ha valaki úgy gondolja, hogy a világ tartozik neki valamivel, amit nem kap meg, akkor könnyű meggyőzni arról, hogy dühös legyen azokra, akik látszólag megkapják – legyenek azok nők, bevándorlók vagy faji és etnikai kisebbségek.

Ez aztán oda vezet, amit Michael Kimmel szociológus „sértett jogosultságnak” nevezett – a mai férfiak, különösen a fehér férfiak által a vélt társadalmi státuszuk és kiváltságaik elvesztése miatt érzett düh és félelem érzéséhez.

A szabadság növekszik, a patriarchátus mégsem csökken

A nők növekvő munkaerő-piaci és oktatási részvétele, ennek következtében pedig növekvő anyagi függetlensége azt jelenti, hogy valóban több szabadságot élveznek, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

De a patriarchális társadalom jellemzői még mindig jelen vannak az életünkben, amint azt 

a nemi erőszakkal, szexuális zaklatásokkal és családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekben születő enyhe ítéletektől kezdve a munkahelyeken és számos más területen tapasztalt nemi alapú diszkriminációig rengeteg minden bizonyítja.

A fiatal férfiak dühösek amiatt, hogy a világ, amelyet örökül ígértek nekik, már nem létezik, és a nők többé nem húzzák össze magukat a javukra – és ez konzervatívabb hiedelmek felé tereli a férfiakat. A fiatal nők dühösek amiatt, hogy a régóta fennálló patriarchális igazságtalanságok még mindig léteznek világunkban, ami progresszívebb hiedelmek kialakulásához vezet.

Mert igen, a fiatal nők is dühösek.

Erre kiváló példa a koreai 4B nevű mozgalom „négy nem” elve, amely azt jelenti, hogy a koreai nők lemondanak a szexről, a gyerekvállalásról, a randevúzásról és a házasságról tiltakozásképp az ellen, hogy az ország patriarchális állama és férfijai másodosztályú állampolgárként kezelik őket. Ez pedig már hatással volt Dél-Korea házasságkötési és születési rátájára, amely 2022-ben 0,78 születésre esett vissza, ami így a világon a legalacsonyabb.

Mégsem hiszem, hogy jelenleg ez lenne a legnagyobb problémánk

Fontosabb kérdés ugyanis, hogy minél inkább megosztja a társadalmat két élesen ellentétes világnézet, annál nehezebb lesz mindannyiunk számára megtalálni a közös hangot ott, ahol valóban szükség van rá.

A nemek közti egyenlőség egyik legelkeserítőbb aspektusa, hogy ilyen megosztó témává vált, és a fiatal férfiak egyre inkább az első számú ellenségüknek tekintik. Ebből pedig senki sem profitál.

A nemek közti egyenlőség megteremtése ugyanis többek között például a nők és a férfiak várható élettartamának meghosszabbodásához vezethet, a női vezetők jelenléte pedig gyakran együtt jár a korrupció alacsonyabb szintjével és az átláthatóbb kormányzással a kutatások szerint.

A nők hozzájárulása növelheti a vállalat pénzügyi megtérülését és a diverzitást is. A gazdálkodásban ez a magasabb közösségi jóléthez és az alacsonyabb szegénységi arányhoz kapcsolódik. A kapcsolatokban pedig nagyobb általános boldogsághoz és intimitáshoz vezethet, ha kiegyenlítettek a hatalmi viszonyok. 

Egy darabig folytathatnám ezeket, de remélem, értitek a lényeget. 

A problémának azonban van egy másik eleme is

Egy nemrégiben közzétett Oxfam-jelentés megállapította, hogy míg a világ öt leggazdagabb emberének több mint kétszeresére nőtt a vagyona 2020 óta, világszerte közel ötmilliárd ember szegényedett el. Ahogy a jelentés rámutat: miközben „az emberek világszerte keményebben és hosszabb ideig dolgoznak, gyakran bizonytalan és nem biztonságos munkahelyeken”, addig közel 800 millió munkavállaló átlagos reálbére 52 országban csökkent (a szegénység idegrendszeri hatásairól Milanovich Domi írt ITT).

Rengeteg dühös és frusztrált embert látok magam körül. Azzal az elképzeléssel nőttünk fel, hogy ha jó jegyeket kapunk, keményen dolgozunk, és szerzünk egy stabil állást, akkor megengedhetünk magunknak egy saját lakást és egy tisztességes életet.

Azonban, bár egyre keményebben dolgozunk, közben egyre szegényebbek és elkeseredettebbek leszünk.

A hagyományos nemi szerepek értelmében a mai világban nagyobb teher nyomná a férfiak vállát, ennek ellenére azonban mind a fiatal férfiak, mind a nők anyagi nehézségekkel küzdenek. És mind a fiatal férfiak, mind a nők egy olyan világot örököltek, ami miatt szorongunk, ami megbetegít és boldogtalanná tesz bennünket, miközben azt követeli, hogy vérrel, verítékkel és könnyekkel küzdjünk érte.

Úgyhogy én azt mondom, sokkal több a közös bennünk, mint gondolnánk. És talán itt az ideje, hogy ezt felismerjük.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / rudall30

Mózes Zsófi