2022. július 7-én Boris Johnson szinte jókedvűen állt a Downing Street 10 előtt toporgó újságírók elé, hogy bejelentse – külső nyomásra – lemond a pártvezetői tisztségéről. Arra hivatkozott, hogy párttársai a csordaszellemet követve mondatták őt le.

Nem mutatott semmiféle megbánást, semmi nem utalt a beszédében arra, hogy úgy érezné, hibázott. De mi vezetett a kissé viharvert frizurájú, bohókás külsejű, karizmatikus brit vezető bukásához?

London polgármesteréből az ország első embere

Boris Johnson a nagypolitika térképére London polgármestereként rajzolta fel magát. Látványos, 53 százalékos többséggel sikerült megnyernie a pozíciót Munkáspárti kihívójával szemben, ami hatalmas eredménynek számított a jellemzően nem konzervatív beállítottságú brit fővárosban. Már akkor, 2008-ban arról beszéltek a Tory Párton belül, hogy ha Boris ilyen eredményre képes Londonban, akkor idővel talán az ország első embereként is sokakat a konzervatív oldalra tud csábítani.

A Brexit-kampány idején erőteljesen az Európai Unióból való kilépés mellett kardoskodott, de amikor az akkori miniszterelnök, David Cameron lemondott, mégsem lépett előre mint a vezetői pozíció várományosa. Hagyta, hogy Theresa May vigye végig a komplex és népszerűtlen Brexit-tárgyalásokat, majd amikor ezek megtörténtek, akkor vette át a hatalmat – a folyamatba belebukott Maytől.

Azzal az ígérettel lépett a választók elé, hogy végre megvalósítja a nép akaratát, véghez viszi a Brexitet. 2019-ben nagy többséggel választották a Tory Párt elnökévé, majd néhány hónappal később az ország miniszterelnökévé. Donald Trump akkoriban örömmel fogadta az új vezetőt, akit nagyszerű fickónak nevezett és a „Brit Trump”-ként aposztrofált. A Tory Párt szinte minden tétet Boris Johnsonra helyezett: abban bíztak, hogy az ő vezetésével az ország olyan részeit is a konzervatív oldalra csábíthatják, akiket azelőtt nem sikerült megszólítani. Az optimizmus azonban nem tartott sokáig. 

 

Folyamatos bizalomvesztés

Már vezetése korai szakaszában sok kérdés merült fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire tisztességesen is éli az életét, intézi az ország-, illetve magánügyeit. 2020 elején többen feltették a kérdést, hogy vajon ki fizette a Mustique-szigeti nyaralását, ki állta Downing Street-i lakásának meglehetősen drága felújítását. Később felmerült az is, hogy milyen alapon osztottak le a pandémia idején egyes nagy értékű szerződéseket, és vajon tory-támogatók tisztességtelen előnyökhöz jutottak-e ezekben a beszerzésekben.

Ezek a történetek rendre kipattantak, majd elszunnyadtak, de kicsit mindig rontottak Boris megítélésén.

Egyre növekedett a párton belül a kétség, hogy vezetőjük mennyire képes kezelni a felmerülő, mind súlyosabb problémákat: a benzinhiány miatt kialakuló kígyózó soroktól a kamionsofőrök hiányán keresztül a növekvő emigrációs válságon át az adóterhek növekedéséig. Az egészségügyben kialakult, végtelen várakozási listákon át az elszabaduló inflációig.

A híreket színesítette, hogy Boris Johnson magánéletéről is előkerültek szaftos pletykák. Kiderült, hogy második házassága során folyamatosan csalta feleségét, majd válásuk után titokban elvette sajtófőnökét, Carrie Symondst.

A partygate

A fentiek ugyan már foltot ejtettek Boris Johnson becsületén, de népszerűsége teljes elvesztését nem ezek okozták, hanem közvetve a Covid. A pandémia idején Nagy-Britanniában 2020 márciusától több etapban, hosszú ideig volt teljes kijárási tilalom. Boris Jonhson rendre arra bíztatta a tömegeket heti televíziós bejelentkezéseiben, hogy maradjanak otthon, és mentesítsék az NHS-t (egészségügyi ellátórendszer), ezáltal mentsenek meg minél több emberéletet.

Az országban ebben az időszakban összesen közel 200.000 ember halt meg a vírus következtében, az érvényben lévő rendelkezések miatt általában izoláltan, a szeretteiktől távol. Aztán elkezdtek egyre több országos lapban képek, információk terjedni, hogy ugyanebben az időszakban, amikor a kormány hivatalosan mindenkit arra buzdított, hogy otthon maradjon, ők maguk a Downing Street 10-ben egyik bulit adták a másik után. 

A Guardianben 2021 decemberében megjelent egy ugyanabban az év májusában készült fotó, amelyen Boris Johnson és vagy 20 társa a kertben borozgat, sajtot eszeget, és még véletlenül sem tartja be az általuk megadott távolságtartási szabályokat. (A cikk megjelenése után kezdett elterjedni az a keserédes vicc, ami az érezhetően álszent kormánybéli reakciókat figurázta ki: „Nem buli volt ez, csupán egy kis sajt és bor.” Egész sor relikvia, bögrék és poharak is születtek ebből a fanyar poénból, amit a britek azóta is előszeretettel emlegetnek.) A kép elkészülte előtt pár nappal az akkori egészségügyi miniszter, Matt Hancock arra intette a népet, hogy a májusi jó idő ellenére se szegjék meg az érvényben lévő szabályokat, és ne tartsanak összejöveteleket. 

 

Az első gyanús buli híre után érkeztek a további információk tavaszi, nyári, majd karácsonyi partikról, összejövetelekről, búcsúbulikról, miközben a brit nép még mindig egymástól elzártan élte az életét. Annak ellenére, hogy fotók és videók is megörökítették több alkalommal is a jogsértő eseményeket, ekkor még csak Boris Johnson korábbi sajtófőnöke, Allegra Stratton kényszerült lemondani, akiről az ITV News mutatott be diszkrimináló viedófelvételt. Ezen Stratton nevetgélve mesél egy 2020 decemberi Downing Street-i buliról.

A közvélemény felháborodva követte az eseményeket, és rengetegen becsapva érezték magukat.

„Az édesanyám a kórházban magányosan, egyedül halt meg. Nem lehettem mellette, mert a szabályok nem engedték. Mindeközben a kormány együtt bulizott a kertben. Átverve érzem magam” – ilyen és ehhez hasonló bejegyzések tömkelege lepte el a közösségi médiát.

 A hatalmas mennyiségű bizonyíték és számtalan bejelentés után végül 2022 elején a Metropolitan Rendőrség vizsgálatot indított a Covid-19 rendelkezés valószínűsíthető, több mint 50 alkalommal való megszegése gyanújával. A vizsgálatot Sue Gray brit köztisztviselő vezette, akinek elhúzódó nyomozása bőven adott időt Boris Jonhsonnak és kormányának, hogy rendezzék szennyes ügyeiket. Az ukrán válság politikai értelemben kapóra is jött a kormánynak, akik a „partygate”-ről hirtelen a háborúra, Nagy-Britannia Ukrajna iránti támogató fellépésére tudták terelni a figyelmet. A „partygate” így kicsit elcsitult.

Majd május 25-én Sue Gray publikálta a teljes dokumentumot a vizsgálat kapcsán, amelyben egyértelműen megállapította a kormány többrendbeli szabálysértését. Boris Jonhson azonban ekkor sem ismerte el, hogy hibázott volna, és eszébe sem jutott lemondani. Helyette azzal védekezett, nem volt tisztában azzal, hogy szabályt sért, és arról sem tudott, hogy egyes kollégái bizonyos esetekben éjszakába nyúlóan buliztak.  

 A Sue Gray-vizsgálat eredménye azonban már kabineten belül is megingatta a miniszterelnök székét. Számos párttársa bizalmatlansági szavazást kezdeményezett ellene, amit június 7-én – kis többséggel ugyan –, de megnyert. Ekkoriban a párton belül sokan úgy érezték, hogy a jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzetben, egy Európában dúló háború kellős közepén nem a legjobb taktika pártvezetőt és miniszterelnököt váltani.

Bukás

Érdekes módon Boris bukását mégsem a „partygate”, vagy a párton belüli bizalmatlansági szavazás hozta el, hanem egy londoni privát klubban történt események.

Múlt csütörtökön este Chris Pincher, egy magas beosztású parlamenti funkcionárius, aki a szavazásokat felügyeli (deputy chief whip) lemondott tisztségéről. Levelében azt írta Boris Jonhsonnak, hogy előző este „felöntött a garatra”. Hamar kiderült, hogy Pinchert ekkor már azzal vádolták, hogy a Carlton Klubban megfogdosott két férfit – több tory-képviselő szeme láttára. A következő napokban a Downing Street álláspontja azzal kapcsolatosan, hogy a miniszterelnök valójában mennyit is tudott a történtekről, őrületesen gyors tempóban változott. Számos minisztert küldtek a média kereszttüzébe, hogy a kormány – mint később kiderült – hazug álláspontját adják elő, a kormány által maguk is megvezetve.

Eleinte mindenki lojálisnak tűnt, de amikor Rishi Sunak gazdasági miniszter és Sajid Javid egészségügyi miniszter elhatárolódtak és kiléptek a kormányból, felmondási hullám indult el. A kormány őrületes tempóban elkezdett széthullani, amit Boris Johnson szinte tétlenül és egyfajta tagadó pozícióból nézett végig.

A lemondását végül éppen azok követelték meg, akik egykor pályája csúcsára emelték: a Tory Párt vezetősége. Tegnap gyakorlatilag egymásnak adták a kilincset a kabinet Downing Streetre érkező tagjai, és kikényszerítették azt, hogy Boris Johnson feladja pártvezetői pozícióját.

BoJo lemondóbeszédében is hű maradt önmagához: semmiféle felelősséget nem ismert el, és bár a pártvezetőségről ezúttal leköszönt, a hírek szerint már most arra készül, hogy ősszel valahogy mégis megtartja a miniszterelnöki pozícióját. Csakhogy mindehhez már hiányzik mögüle úgy a pártja, mint a brit nép támogatása.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Mi jöhet most?

Borisnak jelenleg papíron ugyan még minden miniszterelnöki joga megvan, de valójában már nincs hatalma, hogy bármilyen radikális, új szabályzatot kezdeményezzen. Pillanatnyilag külföldön még mindig ő Nagy-Britannia hivatalos képviselője, és továbbra is lehetnek még hivatalos találkozói minisztereivel.

Most, BoJo bukása után várhatóan nem országos népszavazás jön – erre 2025 előtt nem sok esély van –, hanem a Tory Párton belül tartanak majd szavazást. A legesélyesebb utódjelölt – a cikk születésének pillanatában – a jelenlegi védelmi miniszter, Ben Wallace, aki azonban a hírek szerint elkötelezett családapa, és most el kell döntenie, hogy elindul-e a rendkívül embert próbáló és minden bizonnyal időigényes miniszterelnöki munkakörért.

Akárki is váltsa majd Boris Johnsont, bizonyára zavaros politikai helyzetbe fog megérkezni: a brit nép politikába vetett bizalma sokéves mélypontra került, a gazdaság különösen nehéz helyzetben van részben az infláció, az emelkedő üzemanyagárak, a fűtőanyag és a mind magasabb élelmiszerárak miatt is, Nagy-Britannia az ukrán háborúban Ukrajna oldalán támogatóként lép fel, mindeközben több területen – részben a Brexit miatt – nagymértékű munkaerőhiánnyal küzd. Tehát egyszerre érzelmi és gazdasági teher is szakad majd az új miniszterelnök nyakába.

Viszont Európa bizakodó. A brit sajtó egy része már most arról cikkez, hogy amennyiben Wallace lesz az új miniszterelnök, Nagy- Britannia Európai Unióval ápolt viszonya nagyot javulhat. A The Guardian szerint Boris Johnson távozása Brüsszelben reményt keltett arra, hogy a sokéves mélyponton lévő politikai kapcsolatuk végre jobbra fordulhat, akár már a közeljövőben, ami pozitív irányú gazdasági és politikai folyamatokat indíthat el a szigetország és Európa többi része közt.

Kégl Ágnes

Források: ITTITTITTITTITTITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Dan Kitwood