–

A posztabortusz szindróma (PAS) nem önálló betegségkategória, sem az Amerikai Pszichológiai társaság, sem az Európában elfogadott kategória-rendszernek nem része, így orvosi értelemben nem diagnosztizálható. De attól még, hogy nincs BNO-kódja, sokakat érint.

Van, hogy egész családok mennek tönkre a fel nem dolgozott bűntudat miatt.

Egy abortusz ugyanis nem csak a nőt érinti. Benne van a férfi/párkapcsolat/házasság is, és kihatással lehet a már meglévő-, vagy a később születendő gyerek(ek) életére is. Fontos lenne ezért ítélkezés nélkül segíteni önmagunkon, ha érintettek vagyunk; illetve a barátnőnkön/családtagjainkon, ha látjuk rajtuk a jeleket. De ehhez elsősorban beszélni kell róla.

A kutatások alapján nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy kik azok, akik az abortuszuk után krízisbe esnek, de vannak bizonyos hajlamosító tényezők:

Önmagunk megkérdőjelezése

Lényeges szempont, hogy az illető a saját abortusza előtt hogyan állt ehhez a kérdéshez.

Ha valaki egész életében ellenezte az abortuszt – valamilyen értékrend mentén –, mégis a terhesség megszakítása mellett dönt, valószínű, hogy komoly krízisként él meg az egészet.

Nem „csak” a megszakítás ténye miatt. Hanem azért is, mert ez egy komoly értékválságot jelenthet. Olyan kérdések merülhetnek fel az abortusz után, amelyekben önmagát kérdőjelezi meg: Akkor most milyen értékek mentén élem az életem? Mi a fontos számomra? Őszinte vagyok-e magammal?

Kríziskezelési képesség hiánya

Az is lényeges lehet, hogy valaki úgy „általában” milyen alkat. Vannak-e megküzdési stratégiái? Esett-e már át valamilyen komoly krízisen az abortusza előtt?

Akik amúgy is könnyebben dolgozzák fel a nehezebb életeseményeket, illetve komoly krízist/veszteséget éltek át korábban, lehetséges, hogy több kapaszkodóval rendelkeznek.

Nehéz körülmények

Sok nő a nehéz életkörülményei miatt dönt az abortusz mellett. Ha ezek nélkül is sok a stresszforrás az életében, valószínűleg nehezebben jut túl ezen az időszakon.

Támogató környezet hiánya

Lényeges a környezet hozzáállása: támogatja-e a család? Támogatja-e az apa? Vannak-e körülötte barátok? Egy abortuszt a támogató kisközösség nélkül biztosan nehezebb feldolgozni.

A posztabortusz szindróma tünetei

A posztabortusz szindróma egy hosszú távú pszichés- és fizikai tünetegyüttes, aminek az alapja a bűntudat.

A szomorúság, a veszteségélmény, a mély gyász állapota normálisnak mondható bizonyos ideig. De a PAS hosszú távon szól bele a nő életébe, ami miatt sokszor a normális életvezetés is nehézségekbe ütközik.

Jelentkezhetnek öngyilkossági gondolatok, önpusztítás (szerhasználat, gyakori partnerváltás…), teljesítményromlás.

Nehézségek lehetnek az intim kapcsolatok fenntartásában: konfliktusossá válhat a párkapcsolat, illetve elszigetelődhetnek a barátaiktól.

Rémálmok, hirtelen, kontrollálhatatlan emlékbetörések is jelentkezhetnek.

Súlyos esetben pedig klinikai depresszióvá alakulhat ez az állapot, amelyből igen nehéz kigyógyulni.

A felsorolt tünetek átfedésben vannak a poszttraumás stressz szindróma tüneteivel, így  előfordulhat, hogy az abortuszon átesett, PAS-ban szenvedő nőket tévesen pánikszindrómával, esetleg valamilyen szorongásos kórképpel, később depresszióval diagnosztizálják.

Az abortuszon átesett nő gyakran nem akar a tüneteiről beszélni. És természetesen az sem segít, ha – a nem túl empatikus, és igen gyakran elítélő környezet szerint – az állapota az „ő hibája, az ő döntése, megérdemli, amit érez”. Így aztán tényleg könnyen egyedül maradhat a problémájával.

Mindegy, hogy ki az, aki ellenzi, illetve támogatja az abortuszt, ezek a nők valóban komoly bajban vannak, és mindenképpen segítségre szorulnak. Egyetlen poszttraumás stressz szindrómában szenvedő embernél sem firtatjuk, hogy a kiváltó életesemény morálisan mennyire helyes vagy helytelen. Ha a tünetek hosszan fennállnak, esetleg öngyilkossági gondolatok felé vezetnek, mindenképp szakemberhez kell fordulni!

 Sebők Franciska

Ha szeretnél még további információkat olvasni a témában, kattints IDE, IDE vagy IDE!