–

Huszonegy évesen három örökbe adott gyerekkel

Norma Nelson Louisiana államban született, 1944-ben. Rendezetlen családi háttérrel, bántalmazó anya mellett nőtt fel. Már tizenöt éves korában felszolgálóként dolgozott, és bár jobban vonzódott a saját neméhez, alig volt tizenhat, amikor megházasodott. Nem sokkal később teherbe esett, de még azelőtt elvált a szintén bántalmazó Woody McCorvey-től, hogy a gyermekük megszületett volna. Norma anyja mindent megtett annak érdekében, hogy a csecsemő árvaházba kerüljön, de mivel nem járt sikerrel, inkább megszerezte a felügyeleti jogot, a lányát pedig kirakta otthonról. Norma egy évvel később ismét teherbe esett, második gyermekét viszont már önként adta örökbe. 

Huszonegy évesen Norma ismét teherbe esett. Ekkoriban Texas államban, ahol élt, csak a nő életének veszélyeztetése, valamint bizonyított nemi erőszak esetén engedélyezték a terhességmegszakítást. Az államok döntő többségében hasonló szabályozás, nem ritkán teljes tiltás volt érvényben, és mindössze hat államban végeztek legális abortuszt. Sok más nőhöz hasonlóan azonban Norma sem tudta finanszírozni az útiköltséget, ezért felkeresett egy illegálisan működő abortuszklinikát, ezt azonban még a műtét esedékessége előtt bezáratta a rendőrség. Végül az orvosa, Henry McCluskey, örökbefogadásra szakosodott ügyvédhez irányította a nőt. McCluskey pedig bemutatta Normát két kollégájának, Sarah Weddington és Linda Coffee feminista ügyvédeknek, akik pert indítottak Texas állam ellen.

Roe kontra Wade

Magánélete védelmében Norma álnéven, Jane Roe-ként szerepelt, az államot pedig Henry Wade kerületi ügyész képviselte. Annak ellenére, hogy Norma bízott abban, hogy az ügy eredményre vezet, és élhet majd a terhességmegszakítás lehetőségével, az eljárás három éven át tartott, így kénytelen volt megszülni, majd örökbe adni harmadik gyermekét is. Az ügy végül a legfelsőbb bíróságig jutott, ami 1973. január 22-én precedensértékű döntést hozva Roe javára ítélt, és a magánélethez való jogra hivatkozva, az alkotmány 14. kiegészítése alapján, alkotmányellenesnek nyilvánította az abortusz tiltását az első trimeszterben.

Ettől kezdve egyetlen állam sem tagadhatta meg a nőktől a terhesség első három hónapjában a legális és biztonságos abortusz lehetőségét.

A mérföldkőnek számító Roe kontra Wade-esetben született ítélet felkorbácsolta a fundamentalista-konzervatív oldal kedélyeit. Abortuszellenes, úgynevezett életpárti mozgalmak szerveződtek, amelyek többnyire republikánus politikusok támogatásával igyekeztek ellehetetleníteni a terhességmegszakítást, és sokan közülük jelenleg is azon dolgoznak, hogy elérjék a Roe kontra Wade-ítélet visszavonását. Ezt ígérte Donald Trump a 2016-os választási kampányában, és erre figyelmeztetett Hillary Clinton is. És ezért örültek a republikánusok az abortuszjogok ügyében nyíltan ellenséges Neil Gorsuch, Brett Kavanaugh és Amy Coney Barrett társbírók beiktatásának.

Idén májusban a legfelsőbb bíróság bejelentette, hogy tárgyalni fogják a Dobbs kontra Jackson Women’s Health-ügyet, ami a Roe kontra Wade-ítélet eddigi leghatározottabb kétségbevonása – és a legközvetlenebb fenyegetés a legális abortuszra nézve. Az, hogy valaki élhet-e a terhességmegszakítás lehetőségével, a legfelsőbb bíróságban jelenleg helyet foglaló hat férfin és három nőn múlik, a visszafordítása pedig egy távolról sem ideális helyzetet rontana még tovább.

Csakhogy hiába ölünk a terhességmegszakítás felszámolásába ennyi energiát,

az abortuszklinikák bezárásával és a vonatkozó törvények szigorításával nem csökken a nem kívánt terhességek – és ezzel együtt a végrehajtott abortuszok – száma, csupán a nők kiszolgáltatottsága erősödik.

Képzelj el egy ideális világot, amikor is minden nő szabadon hozzáfér a modern fogamzásgátló eszközökhöz, és rendeltetésszerűen használja őket. Senki sem felejti el idejében bevenni a tablettáját, és minden óvszer tökéletesen illeszkedik használat közben.

Fényévekre vagyunk ettől az állapottól, de még ha elérnénk is mindezt, az abortusz intézményét akkor sem tudnánk felszámolni.

A nem kívánt és nem tervezett terhességek kockázata így is fennáll, hiszen minden fogamzásgátló módszernek, még ha tökéletesen alkalmazzák is, van valamekkora hibaaránya. Azt pedig senkitől sem várhatjuk el, hogy minimalizálandó a nem kívánt terhesség kockázatát, ne éljen nemi életet. 

„Ropik, fogpiszkálók, gebék, egyesüljetek!” – Ezek a legtanulságosabb skinny-shaming sztorijaitok

WMN Ügy – 2021. december 20. – MZS

Komplex, tervezhetetlen folyamatok 

De továbbmegyek: még ha minden terhesség tervezett lenne, akkor sem tudnánk felszámolni az abortuszt. Az emberi test hihetetlenül összetett, és tagadhatatlanul nagy feladat zigótából nagyjából 40 hét alatt csecsemővé fejlődni. Rengeteg ponton félrecsúszhat a folyamat, sokszor az élettel összeegyeztethetetlen rendellenességeket előidézve.

És hogy miért nem hozunk intézkedéseket annak érdekében, hogy lebeszéljük a nőket a terhességmegszakításról? Azért, mert így sem tudnánk felszámolni az abortuszt.

Amikor a nők akadályokba ütköznek a legális, biztonságos, és egyre ritkábban ingyenes abortuszhoz való hozzáférés terén, a legutolsó, amit tennének, hogy a kényszerhelyzet hatására meggondolják magukat. Ehelyett kétségbeesett és drasztikus döntéseket hoznak, és bármit megtesznek annak érdekében, hogy véget érjen a nem kívánt terhesség. A nők nem a választáspártiak vagy az abortuszellenesek meggyőző retorikája miatt döntenek a terhességükről, mi pedig nem tehetünk úgy, mintha a terhességmegszakításról szóló kommunikáció megszüntetése felszámolná az abortuszt.

Az abortusz ugyanis az idők kezdete óta létezik, és továbbra is létezni fog. A kérdés csak az, hogy drákói abortusztilalommal vagy anélkül, Roe kontra Wade-del, vagy anélkül.

Mózes Zsófi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Guido Mieth