Drágább az étel, drágább az üzemanyag: ezért szálltak el az árak Magyarországon

–

Akár a nemzet himnusza is lehetne manapság a Bëlga együttes Árak című dala, melynek refrénje találóan: hová a picsába szállnak már el az árak még?

A Magyar Nemzeti Bank szeptemberben publikált Inflációs jelentésében 4,6–4,7 százalékos inflációt jósolt idénre, a korábbi 4,1 helyett. A jelentésből az is kiderült, hogy az üzemanyag ára idén 20,4, a jövedéki termékek, azaz az alkohol és a dohány 10,4, az élelmiszerek ára viszont meglepő módon csak 3,2 százalékos növekedést mutat majd 2021-ben.

Miért lehet, hogy ennél mégis sokkal nagyobb mértékű drágulást érzékelünk?

Pogátsa Zoltán elmagyarázta, hogy a fogyasztói árindex (Consumer Price Index – CPI) egy hivatalos mérőszám, ami kifejezi a lakosság által megvásárolt áruk, igénybe vett szolgáltatások árának átlagos változását egy meghatározott időintervallumon belül. Az Eurostat és a tagállamok döntése határozza meg, hogy mely árukat és szolgáltatásokat veszik figyelembe az index meghatározásakor. A fogyasztói kosár összetétele azonban egyénenként, a különböző életszakaszokban és életkorokban is eltérő lehet ettől. Hogy értsük, ez mit jelent pontosan: míg fiatalon az emberek többsége kevesebbet költ a lakhatásra, mivel a szüleikkel élnek, viszont jóval többet szánnak szórakozásra, ez az arány a kor előrehaladtával egyre inkább megfordul, a nyugdíjasok a kiadásainak jelentős részét pedig az élelmiszerek és a gyógyszerek teszik ki.

Tehát a fogyasztói kosarunk, hogy mire mennyit költünk, egyénenként eltérő, és ha mi éppen abból a cikkből vagy szolgáltatásból vásárolunk többet, aminek jelentősen ugrott az ára, nagyobb inflációt érzékelünk, mint ami a hivatalos álláspont, és ami az átlagos áremelkedést jelöli.

Ez az oka annak is, hogy míg egyes élelmiszerek ára 10–20 százalékkal nőtt, addig másoké csökkent – ez adja ki a viszonylag alacsony, mindössze 3,2 százalékos inflációt – ha valaki azonban jellemzően a drágább termékekből fogyaszt többet, úgy tűnhet, hogy meredeken drágul minden.

Mi az oka, hogy egyes ágazatokban viszont tényleg kiugró az infláció?

„Fontos tisztában lennünk azzal, hogy egyszerre nagyon sok minden hajtja az inflációt, nincs egyetlen egzakt magyarázat” – mondja Pogátsa.

„Kínálati oldali sokkok vannak, melyek intenzíven befolyásolják például az olaj, a gáz, a chipek és a fa árát is.

A járvány alatt az emberek nem tudtak szolgáltatásokat igénybe venni, nem tudtak utazni, étterembe, színházba menni. Mindazoknak, akik nem vesztették el az állásukat, sok pénzük megmaradt. Lényegében ez egy olyan válság volt, ahol az emberek megtakarítást halmozhattak fel. Ennek okán a fogyasztók otthonról költöttek, jellemzően olyan dolgokra, amelyekkel az otthonukat tudták szebbé, kényelmesebbé tenni: felújítottak, elektronikai termékeket és bútorokat rendeltek, tehát óriási kereslet nyílt az elektronikai és faipari termékekre. Előbbit a bitcoinbányászat is erőteljesen löki előre, a chipfogyasztás nagy része ugyanis ehhez köthető. De ma már mindenhez szükség van chipekre, a háztartási eszközöktől az autógyártásig. A gyártás viszont nem tud olyan mértékben nőni, mint amilyenre szükség lenne, ez pedig az árak emelkedését eredményezi.

A gáz drágulásának magyarázatát abban kereshetjük, hogy a gázcégek az utóbbi években mellőzték a beruházásokat, hiszen mindenki arra készül, hogy a hagyományos energiaforrások helyett a megújulók felé fordulunk. A cégek nem akartak költeni, a váltás viszont jóval lassabb ütemű a vártnál, ez pedig most felnyomta a gáz árát, ami hatással van az olaj, a benzin árára is, drágábbá válik a fűtés, így mindennek az előállítása és a szállítása is. Ezáltal az áremelkedés mindenhova begyűrűzik. Kapitalista hiánygazdaság jött létre, a kínálati sokkok egymás után jelentkeznek, ez adja az illúziót, hogy ez egy elhúzódó jelenség, de erről nincs szó, mindössze egy éve vagyunk ebben a helyzetben, ami természetes. A pandémia alatt leállt a gazdaság, sejthető volt, hogy inflációval jár majd az újraindulás.

Közgazdasági szempontból a 4–5 százalékos infláció messze nem a világvége.”

A közgazdász egy korábbi cikkében arról is beszámolt, hogy a közhiedelemmel ellentétben az infláció nem a szegényebb társadalmi rétegeket sújtja elsősorban. Elmagyarázza, hogy a társadalom legszegényebb tagjainak jelentős része súlyos adósságokkal van megterhelve, melyeknek értékét az infláció éppen, hogy csökkenti, hiszen az adósok ilyenkor nagyságrendileg ugyanazt a nominális összeget fizetik vissza, ami viszont már kevesebbet ér a gazdaságban. Értelemszerűen ennek az analógiának a mentén a hitelezőket kedvezőtlenül érinti az infláció, hiszen kevesebbet ér majd a pénzmennyiség, amit visszakapnak. Az persze vitatható, hogy a kölcsönöket nem használó középréteget hogyan érinti az infláció – nyilván kedvezőtlenül –, ők viszont már nem tartoznak a társadalom legszegényebb tagjai közé. Pogátsa azonban kiemeli, hogy

az infláció leginkább a nyugdíjasok számára rossz, erre a megoldás a minimálnyugdíj felemelése lenne, hiszen a nyugdíjasok jelentős részének kevesebből kell megélni, mint a létminimum.

De ez már nem monetáris politikai kérdés

A szakember arra is rávilágít, hogy nemzetközi összehasonlításban messze nálunk a legmagasabb a minimálbért sújtó adó. Véleménye szerint többkulcsos adórendszer kellene a mostani egykulcsos helyett. További megoldást jelenthetne, ha az üzemanyag adóterheit csökkentené az állam a közösségi közlekedés esetében. Továbbá a hosszú távú, a nyugat-európai mintához hasonló bérmegállapodásokat és a szakszervezetbe történő belépést további megoldási lehetőségként említi.

Bár sokan azt gondolják, hogy a magas árak a gyenge forinttal magyarázhatók, ez az elmélet téves.

„Erős harag van az emberekben, a forintárfolyam gyengülése miatt, hiszen nyilván gyengült, ez világosan látszik az adatokból. Nemzetközi összehasonlításokat alapul véve viszont ez még mindig nem drámai. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint az árfolyam hatása csak kisebb részeben épül be az importált termékek áraiba itthon. Másrészt a magyarok többsége nem költ külföldön, egész egyszerűen azért, mert nem telik utazásra. Érdekes, hogy az élelmiszerek közül a hazai termékek drágultak igazán, például nem a banán ára ment fel, hanem az almáé. Ennek az okait senki nem tudja. Harminc éve kutatom a magyar mezőgazdaság működését, még nem sikerült rájönnöm, mi miért van, szólj, ha esetleg neked sikerül.” (nevet) 

 

A pániktól csak rosszabb lesz

Ha a munkavállalók az inflációtól tartva magas bérköveteléseket támasztanak, kialakulhat az ár-bér spirál, ha túlzott fogyasztásba kezdenek azon az elven, hogy most még olcsóbban juthatnak a termékekhez, a túlzott kereslet pörgetheti fel az inflációt, ha visszaszorítják a költéseiket, akkor pedig a túltermelés vezet válsághoz.

De akkor mi a megoldás?

A közgazdaságtudomány egyik iskolája, a neoklasszikus főáram: ha nagyon behergeljük magunkat, hogy az infláció drámai mértékű, és nagy veszély leselkedik ránk, akkor könnyen megtörténhet (mint ahogy meg is történt sokszor a történelem során) a baj. Ha a pánik eluralkodik az embereken és az államon, a jegybank elkezdi felhúzni a kamatlábakat, emiatt egyre kevesebb pénzt vesznek fel a vállalkozások, kevesebbet fektetnek be, kevesebb hitel lesz a fogyasztóknál, akik így kevesebbet vásárolnak. A gazdaságot csak akkor érdemes hűteni Pogátsa szerint, ha az infláció kétszámjegyű. Hozzáteszi, az egész világon vita tárgyát képezi a közgazdászok között, hogy az inflációtól milyen mértékben kell tartani.

  

„Ez egy tipikus játékelméleti probléma” – fogalmaz Pogátsa.

„Az ideális megoldás az lenne, ha mindenki ugyanúgy fogyasztana, ahogy eddig, és senki sem pánikolna. Ez viszont, tudjuk, hogy nem fog működni, mert nyilván lesznek olyan mechanizmusok, ahol beépül az árba az infláció, ami hergeli az embereket.

Sok cég árat emel, mert attól tart, hogy a beszállítói is fognak, ezek a percepciók pedig megjelennek a gazdaságban. Lesznek fogyasztások, amelyek túl drágává válnak, ezért az emberek elhalasztják őket. Ilyen például az autó- és a lakásvásárlás. Egy használt autó ára ma magasabb, mint két évvel ezelőtt. Hiába öregedett két évet, több pénzért lehet most hozzájutni, mint korábban. Az ingatlanok árát pedig a CSOK tolja felfelé. Vannak fogyasztások, amelyeket viszont érdemes előrehozni. Ha én például egy könyvkiadó lennék, papírból most vásárolnék be, mert egyre drágább lesz a hiány révén. De ez a közgazdaság nagy paradoxona, hogy makroszinten teljesen más logikák érvényesek, mint mikroszinten, egy-egy ember esetében.”

A Magyar Nemzeti Bank az átlagos áremelkedést jövőre 3,6 százalékosra jósolja, tehát kevesebbre, mint az ideit, ezzel szemben az élelmiszerek ára várhatóan 4,8 százalékkal nő majd, a piaci szolgáltatásokért (étterem, fodrász, autószerelő) 4,6 százalékkal fizethetünk majd többet, az üzemanyag ára pedig az idei több mint 20 százalékos növekedés után, további 6,8 százalékkal ugrik majd meg.

Krajnyik Cintia

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Doucefleur