Nem csoda, hogy szoronganak. Nem csoda, hogy háborognak – A klímaváltozás mozgósította a gyerekeinket

–

„Nyolcadikos voltam talán, amikor az iskolában pár órán keresztül tanultunk a »globális felmelegedésről«, ami főként az üvegházhatású gázok működésének megértését jelentette. Már ekkor felkeltette a környezetvédelem az érdeklődésemet, és több mint két évvel ezelőtt csatlakoztam egy fiatalok által vezetett klímavédelmi mozgalomhoz, a Fridays for Future-höz, amelynek egyik magyarországi szervezője vagyok” – meséli magáról Lili.

A klímaválság leginkább a gyerekeket sújtja

Szakemberek becslései szerint a 2020-ban született gyerekek átlagosan hétszer annyi perzselő hőhullámmal, kétszer annyi tűzvésszel, 2,6-szer annyi aszállyal, 2,8-szer annyi folyóvízi áradással, és majdnem háromszor annyi terméskieséssel fognak találkozni, mint a 60 évvel ezelőtt született emberek.

Persze ez is egyenlőtlenül érinti a világ gyerekeit.

„A Leginkább érintett emberek és területek (Most Affected People and Areas; MAPA) vannak kitéve a klímaválság legsúlyosabb hatásainak, és nem tudnak alkalmazkodni hozzájuk. Ezt a kifejezést a »fejlődő országok« szókapcsolat helyett használjuk, amely magában foglalja az egykor gyarmatosított és ma is marginalizált területeket. Ők a legkevésbé felelősek a klímaválságért, de mégis ők szenvednek a következményeitől a legjobban, őket zsákmányolják ki leginkább. A jövőben Magyarországon is egyre inkább a saját bőrünkön fogjuk érezni a klímaváltozást, de ne felejtsük el, hogy számtalan más országot és területet már lerombolt vagy most tesz tönkre ez a krízis” – egészíti ki az előbbieket Lili.

Az UNICEF nemrég rangsorolta az országokat az alapján, hogy az ott élő gyerekeket mennyire fenyegetik a környezeti csapások, valamint mennyire védtelenek ezekkel szemben. A globális kockázatelemzés drámai következtetésre jutott:

a világon élő 2,2 milliárd gyerek közel fele, egymilliárd kiskorú a klímaváltozás szempontjából „rendkívül magas kockázatú” országban él.

Magyarországon kedvezőbb a helyzet, hazánk alacsony-közepes kockázatú besorolást kapott, mivel a hazai gyerekek sérülékenységét nagyon alacsonynak, az éghajlati és környezeti hatások fenyegetését közepesnek ítélték.

„Itthon azt látom, sokan félnek. Persze a klímaválságról való oktatás hiányában nem minden gyerek tud ugyanazon a szinten tájékozódni. Gyakori a klímaszorongás is, ezt jól lehet látni a klímamozgalmon belül. Én is félek, a jelentől és a jövőtől egyaránt” – mondja Lili. 

Az éghajlatváltozás gyerekjogi kérdés

A gyerekek jelene és jövője ma bizonytalanabb, mint az előző nemzedékeké volt, a klímaváltozás következtében pedig veszélybe kerülhet az életük, egészséges fejlődésük, biztonságuk. Sérülnek a jogaik, miközben a megoldásokra is esély nyílik. A gyerekeknek joguk van elmondani a véleményüket, és azt figyelembe is kell venni. Joguk van megérteni, ami körülöttük zajlik, és joguk van ahhoz, hogy segítséget kapjanak, akár testi, akár lelki egészségük forog kockán. Ha érvényesül mindez, a klímaváltozás megfékezésére is jobb esélyünk van.

Az éghajlatváltozás okozta fenyegetés és a tétlenség miatti felháborodás mozgósította a gyerekeket.

„Szerintem elképesztően nagy ereje van ennek a témának. Amikor együtt kiállunk, tüntetünk, kiabálunk és táncolunk, egy közösség vagyunk. Gyönyörű egy ilyen dolognak a része lenni. Azt gondolom, mozgósíthatók a gyerekek, és az emberek általában, mert mindannyiunkat érint ez a válság. Vannak, akiket erősebben, és vannak, akiket kevésbé. Én rendkívül privilegizált ember vagyok, olyan helyen élek, és olyan iskolába járok, ami mindezt felerősíti. Az, hogy van időm ebben a mozgalomban lenni, egy újabb privilégium” – mondja Lili.

Nélkülük nem lehet – és nem is szabad

A 2018-ban induló klímatüntetések óta a gyerekek és fiatalok részesei lettek az éghajlatváltozás megoldásáról való gondolkodásnak. Persze annyira, amennyire az állampolgárok szava számít. A gyerekek részvétele ugyanakkor nemcsak bővült (több diákhoz ér el), de mélyült is azóta: egyre nagyobb részük van a döntéshozatal folyamatában. A globális mozgalommá duzzadó tüntetések helyett a fókusz átkerült arra, hogy a gyerekek véleményét strukturált módon felmérjék és megvitassák, ebben persze szerepük volt a Covid miatti korlátozásoknak is. Konzultációk indultak a gyerekek körében, számos alkalommal ülésezett a nemzetközi ifjúsági fórum, és talán az is kevésbé számít kirívónak, hogy gyerekaktivisták írják a témában készülő globális jelentések előszavát.

A november eleji klímacsúcson, a COP26-on, és annak előkészítésében is ott voltak a gyerekek és fiatalok. 2019-ben, az előző klímatanácskozáson Greta Thunberg elhíresült beszéde rázta fel a felnőtteket, az idei csúcson már külön panelben tanulmányozták a gyerekek véleményét, követeléseit. Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó ifjúsági csoportja bemutatta a gyerekek követeléseit, és sor került a fiatalok és a magas rangú szakértők találkozására is.

Bővültek a fiatalok részvételének és nyomásgyakorlásának eszközei, és sokkal több tudásunk van arról, hol mit gondolnak a gyerekek az éghajlatváltozásról.

A fiatalok véleményének feltérképezésében és megjelenítésében a vállalatok is kiveszik a részüket. A klímacsúcs előtt a Lego például több mint hatezer, 8–18 éves gyerek véleményét mérte fel világszerte, és javaslataikat az Építsünk együtt egy új világot című kiadványukban építőkockákkal szemléltetve tárta a döntéshozók elé.

Mindez a gyerekek részvételi jogát tekintve jó és fontos eredmény, bár a környezet szempontjából lehangoló.

A gyerekek követeléseit éppúgy felülírják a politikai, hatalmi érdekek, mint a felnőtt szakemberekéit, de megtapasztalták, hogy van hangjuk, van erejük.

„Sokan kevésbé veszik komolyan azt, amit gyerekként mondunk, és szórakozottan tekintenek arra, amit csinálunk. Azt hiszem, nem teljesen értik, miért küzdünk, miért ilyen fontos ez, vagy nem akarják megérteni. Ezzel szemben, az itthoni csapatban én vagyok az egyik legfiatalabb, a legtöbben felnőttnek számítanak. Nagy számban vannak támogató emberek is” – teszi hozzá Lili.

A gyerekek mozgósító ereje

A gyerekek részvétele a klímavédelmi törekvésekben azért is fontos, mert nagyon úgy tűnik, hogy mindenkinél hatékonyabbak a figyelemfelkeltésben. Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy az éghajlatváltozás nem csupán egy nyelvvizsgatétel, vagy szélsőséges aktivisták játszótere, hanem a kőkemény valóság. És ebben bizony a gyerekeknek is van szerepük. Miért? A válasz nem annyira a cukiságfaktorban rejlik, pláne, hogy sokan inkább lázadónak, iskolakerülőnek állítják be a klímavédelemért fellépő fiatalokat.

A gyerekek nem kertelnek, nem szépítenek. Hatalmi pozíciójukban nincs vesztenivalójuk.

 „Gondoljatok a fiatalokra!” – mondta David Attenborough a klímacsúcs nyitónapján. „Most cselekedjetek, a gyerekeink és a gyerekeink gyerekei érdekében!” – üzente II. Erzsébet királynő ugyanaznap. Szakértők, magas rangú tisztségviselők, hírességek, civilek és gyerekek próbálják cselekvésre bírni a világ politikai és gazdasági vezetőit Glasgow-ban, Skóciában, és a gyerekek védelme gyakori ütőkártya. A gyerekek történetei és kiállása megindító, de a fiatalok is pontosan látják, hogy ennél többre van szükség. A konferencián felszólaló 23 éves szamoai aktivista, Brianna Fruean, aki 11 éves kora óta szervez környezetvédelmi megmozdulásokat, így foglalta össze: „Nincs szükségük a könnyeimre és a fájdalmamra, és őszintén szólva, nem is érdemlik meg.” 

Örömteli tény, hogy a nemzetközi, magas szintű fórumokon egyre többször látunk gyerekfelszólalókat, de a gondosan kiválogatott gyerekek láttán egyszerre szorulhat össze a gyomrunk, végiggondolva, hogy mennyire valódi az a figyelem, amit a gyerekek kapnak.

„Sokszor »díszgyerekként« használnak minket, mert nem érdekli őket az, amit valójában mondunk, csak az, hogy mondjunk valamit. Ha ott vagyunk és felszólalunk, nem mondhatják, hogy kihagytak minket.

Ez nem csak a gyerekekkel fordul elő. Függetlenül attól, hogy gyerekek-e, a Leginkább érintett emberek és területek, a MAPA mondanivalóját a média, illetve a döntéshozók is hajlamosak elnyomni. Ők azok, akiket meg sem hívnak az ilyen fórumokra, pedig az ő hangjukat kellene a leginkább meghallani” – vélekedik Lili. 

Meg akarjuk hallani, amit a gyerekek mondanak? 

A globális felmelegedés a gyerekek legnagyobb, a társadalmat érintő félelme, minden ötödik gyerek kifejezetten aggódik a jövő miatt, és ahogy nőnek, egyre inkább frusztrálja őket az államok vezetőinek és a társadalom tagjainak tétlensége. Sokak szerint ez a klímacsúcs az utolsó esélyünk, hogy megmentsük a Földet.

De hány utolsó esélyünk van? Riogatás, biztatás, hátba veregetés, egymásra mutogatás, ezekből nincs hiány.

Az, aki csupán világvége-hangulatot kelt, esetleg üres ígéretekkel kívánja annak súlyát csökkenteni, nem veszi komolyan sem a környezetvédelmet, sem a gyerekeket és a többi érintettet. A be nem tartott ígéretek miatt a döntési helyzetben lévők is hitelüket vesztik, a gyerekek szemében is.

Mit szólnának ugyanezek a felnőttek, ha huszonhatszor kellene szólniuk a gyereküknek, hogy kerüljék a mély vizet, és mindig azt a választ kapnák, hogy jó, jó, vigyázunk – de a játék hevében mégis belesodródnak. 

Friss adatok szerint a gyerekek 88 százaléka hallott az éghajlatváltozásról. Tanítják nekik az iskolában, szembejön velük a neten, beszélgetnek erről otthon – sikeresen fokozva mindezzel a gyerekek szorongását anélkül, hogy ezt megfelelő mederbe terelnénk.

Fontos lenne, hogy ne csak ráijesszünk a gyerekekre, hanem mutassuk meg, hogy nem vagyunk teljesen kiszolgáltatottak.

A már említett, gyerekek körében végzett felmérés szerint a szülők és tanárok vannak a legnagyobb befolyással a gyerekek környezethez való viszonyára, és szükségük van olyan emberekre, akikre felnézhetnek és akik és mintát adnak számukra. 

Vegyük komolyan a gyerekeket, és ha felszólalnak, ne csak mosolyogjunk, mondván, hogy milyen aranyosak, vagy épp ellenkezőleg: rosszallóan és lesajnálva figyeljük őket. Segítsünk, hogy kifordíthassák a világot a sarkából! Ráfér.

„A COP25 elbukott, nem teljesítette a célját, a világ vezetői nem fékezték meg az éghajlatváltozás katasztrofális hatásait és folyamatos romlását. A jelenlegi klímacéljainkkal közel sem vagyunk a párizsi egyezmény által meghatározott 1,5 °C melegedés globális értékének határain belül. A döntéshozók profitorientált gondolkodása előbbre helyezi a gazdasági növekedést, mint az emberi életeket és jogokat. A klímaváltozás nem a jövő problémája. Nem évtizedek elmúltával látjuk majd a hatásait, bizonyos hatások jelen vannak a mi mindennapi életünkben is, itt Magyarországon. Viszont mi nem vagyunk a leginkább érintett területek egyike.

Azt akarom remélni, hogy a COP26 esetleg hozni fog valami eredményt, de tudom, hogy ez hiú ábránd. A döntéshozók csupán üres ígéreteket tesznek, olyan megoldásokat akarnak, amelyekben mindig találni valamilyen kibúvót, kiskaput. Nemhogy a jövő nem érdekli őket, a jelen sem.

Egy dologban bízom, a barátaimban, a rengeteg aktivistában és szervezőben, akikkel közösen harcolunk a klímaigazságosságért. Nem hagyjuk, hogy örökké ignoráljanak minket” – fejezi be mondandóját Lili.

Németh Barbara

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Alistair Berg