Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anya, Syesha Mercado. Már várandós volt a következő babájával, miközben még szoptatta a tizenhárom hónapos Amen'Ra-t. Ami vele történt, az nap mint nap téma az anyukás csoportokban, a terhesgondozásokon, mindannyiunkkal megeshet. Ha úgy szoptatsz, hogy közben babát vársz, akkor bizony egy idő után az anyatej mennyisége megcsappanhat. Ez okozhat némi nehézséget a táplálásban, ha a kicsi addig igény szerint és sokat szopizott. Amen'Ra sem akarta elfogadni a cumisüveget, az édesanyja pedig aggódott, nehogy baj legyen, ezért elvitte a Johns Hopkins All Children's kórházba tanácsot kérni. Eddig viszonylag szokványos a sztori. De ami ezután történt a családdal, az már egyáltalán nem olyan tipikus. Legalábbis középosztálybeli fehérek számára nem.

Mielőtt folytatom, engedjetek meg egy fontos kitérőt

Az egész Mercado-történetről nem értesülök, ha nincs Jenny Tamasakit évek óta követek Instán. Első ránézésre egy bevállalós csaj, két kislánya van, mindkettőjüket igény szerint, hosszan szoptatja, a férje pedig művészi képeket készít róluk. Jenny posztjait gyakran jelentik, vulgáris és támadó üzenetek tucatjait kapja nap mint nap, és persze lehetne azt mondani, hogy „mindekmentoda”, minek posztolni ilyen szoptatós képeket, de amit látunk, az mindössze a felszín. Könnyű ránézésre elítélni őt.

Engem nem különösebben érdekelnek már a kisbabás témájú oldalak, mert a gyerekeim nagyobbak és kikerült a fókuszomból, ki szoptat, ki nem. De pontosan emlékszem, hogy annak idején, miért követtem be Jenny Tamas oldalát, ahogy arra is emlékszem, hogy egy éjszakán át forgolódtam, miután belemerültem az írásaiba. Azután történt, hogy egy nagyobb oldal megosztotta az egyik posztját. A fotón Jenny bundában áll egy összegraffitizett fal előtt, karjában a babája, akit épp szoptat. A pillantása szúrós, kemény, mégis megtört. A képhez posztolt szövegben pedig arról írt, hogyan hagyta őt cserben a rendszer.

Bántalmazó apja börtönbe került, kislányként az utcán élt, majd az anyja új pasit talált magának, aki a nevelőapja lett, és aki a megtestesült rémálmot hozta el számára. Éveken át bántalmazta szexuálisan (is) Jennyt. A lány egy ponton megszökött, de kamaszkorára már drog- és alkoholproblémákkal küzdött, egy ideig szexmunkásként is dolgozott. Aztán találkozott egy fiúval, aki azóta is a férje, és két közös lányuk édesapja. A fiúnak is nyomorúságos élete volt, gyógyították egymást. Gyógyulásuk egyik legfontosabb fejezete a szülővé válás volt, Jenny számára pedig egész konkrétan a szoptatás.

„A szoptatás feloldotta a szégyent, amit magammal hordok pusztán azért, mert lánynak születtem. Visszaadta számomra azt az énemet, amiről nem tudtam, hogy elveszítettem.”

A melle, ami addig a férfiakat szolgálta, immár a lányát táplálta. Megadhatta a gyerekének azt, amiről szinte azt sem tudta, hogy létezik; szeretetet, biztonságot. Hát ezért készülnek ezek a portrék, ezért lettek olyanok, amilyenek, és ezért foglalkozik annyit Jenny a pozitív testkép témájával is. Az Instagram-oldala gyakorlatilag az ő gyógyulásának, traumafeldolgozásának krónikája.

De hogy is jön ez most ide? Elmondom…

Szóval Jenny nem csupán a saját traumájával foglalkozik az oldalán, ugyanis pontosan tudja, hogyan tud életeket tönkretenni a rendszer. 

Egyik éjszaka épp a két gyerekem között feküdtem, amikor láttam, hogy Jenny szokatlanul sok Insta storyt osztott meg. Ezekben elmesélte, milyen nehéz volt, mennyire aggódott, amikor a második gyerekével volt várandós, és közben az addig csak szopizó nagyobbik nem fogadta el a cumisüveget, és elmondta, hogy ugyanez motivált egy bizonyos Syesha Mercadót, aki csakúgy, mint Jenny, szaksegítséget kért.

De amíg Jenny anno tanácsot és megnyugtatást kapott, addig Syeshától elvették a gyerekét. Hogy mi a különbség közöttük? Az, hogy Syesha afroamerikai. 

Miután Mercadóék bementek a kórházba tanácsot kérni, egyszer csak látták, hogy megjelent a gyerekvédelem, több felfegyverezett hatósági személy kíséretében, és elvették tőlük a babát. Azt mondták, csak egy éjszakára. De aztán nem adták vissza őt.

Elmondásuk szerint azért tették, mert a szülők visszautasították az életmentő B12-injekciót. Igen ám, de állítólag ez az információ nem stimmel. Mivel Amen'Ra nem volt életveszélyben, fel sem merült a B12-pótlás, így visszautasítani sem tudták, de ahogy azt a szülők nyilatkozták is, nem is akarták volna.

Gyerekeikért harcoló „hanyag” szülők

Jogtalanul, minden valós indok nélkül vették el az épp hogy egyéves kisfiút a szüleitől, elhanyagolásra hivatkozva. Ezek a hanyag szülők minden létező platformon próbáltak hangot adni kétségbeesésüknek, és minden követ megmozgattak, hogy a gyerek visszakerüljön hozzájuk. Sikertelenül. A hangjukat a kutya nem hallotta meg.

Fél évvel később megszületett a második baba. A gyermekvédelem arra hivatkozva, hogy már zajlik egy eljárás ellenük, szó szerint Syesha mellkasáról tépte le a tíznapos újszülöttet. Ez nem költői túlzás, a történetbe épp ezen a ponton csatlakoztam be.

Jenny rengeteg Insta storyja arra az élő videóra hívta fel a figyelmet, amit az anyuka közvetített Instagramon.

Épp feküdtem a békésen alvó gyerekeim között, miközben végignéztem az alig egy órája nyilvánosságra hozott élő videót, amelyen egy pár napja szült édesanyától elveszik a kisbabáját.

A felvételen tisztán látszik, hogy a (kizárólag fehér bőrű) hatóságiak milyen érzéketlenül, lekezelően bánnak az anyával, mintha csak egy hisztérikát kellene „leoltani”. A kétségbeesett szülők végig tiszteletteljesen kommunikálnak, hiszen tudják, nincs esélyük, ha elveszítik a hidegvérüket ebben az amúgy gyomorforgató helyzetben. Próbálkoznak hatni szívre, lélekre, logikus gondolkodásra, sikertelenül. A rendszer fogaskerekei beindulnak, és bedarálják az egész családot. A szülők többször felteszik a kezüket, és igyekeznek minél több mondatot azzal kezdeni, hogy „a legnagyobb tisztelettel mondom”. Igen, ezt (is) jelenti afroamerikainak lenni az Egyesült Államokban.  

 

Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy meg fog történni, hogy tényleg elveszik a babát… de aztán láthatjuk, ahogy az anya a babája takaróját szorongatva, magán kívül zokog. 

Logikus magyarázat nincs

Egy teljesen normális, szerető és gondoskodó családról van szó. Az anya, Syesha Mercado ráadásul még ismert is, a világhírű tehetségkutató American Idol hetedik évadának harmadik helyezettje volt, és megnyerte a Florida Super Singer-díjat is. 

Jenny storyjai olyan érzelmesek és hevesek voltak, hogy villámgyorsan elterjedtek. Ez is sokat elmond amúgy a helyzetről és az egész rendszerről:

egy fehér nő segélykiáltására volt szükség ahhoz, hogy a történet átüsse a nagyközönség ingerküszöbét, és túlnőhessen a közösségi média keretein.

Márpedig Jennynek hála, túlnőtt rajta, a történetet eljutott Kim Kardashianig is, aki meg is osztotta, és így végre a világsajtó is tudomást szerzett róla. (Megint csak: KK kell ehhez? Tényleg? Tényleg.) Syesha hónapokkal korábban elindított mozgalma végre eljutott a tömegekig, és elkezdte sorra megosztani sorstársai történeteit. 

A jelenség nem új és nem kirívó, még saját kifejezést is kapott: 

Legalizált és/vagy intézményesített gyerekrablás 

Syesha küzdelmei során külön gondot fordított arra, hogy minél több információt osszon meg a „gyermekvédelem” sötét oldaláról. Mint kiderült, számos olyan eset van, hogy névtelen bejelentésre hivatkozva babákat szakítanak el a szüleiktől, másik államba viszik őket, a szülők pedig kénytelenek lesznek vizsgálatoknak és megfigyeléseknek alávetni magukat, melynek költségeit nekik kell megtéríteniük. És persze ameddig bírják, fizetnek is. 

Ráadásul a gyerekvédelem minden gondozásba adott gyerek után több ezer dolláros bónuszt kap, de komoly támogatás jár a mentális vagy pszichiátriai kezelés alá kerülő gyerekekért is, így a gyógyszeres kezelések sem ritkák.

A rendszert úgy építették fel, hogy számos ponton bebiztosították a családok szétválasztásának lehetőségeit, miközben egy újraegyesülni kívánó család részére rendkívül kevés és ingatag kapaszkodó áll rendelkezésére. Hiszen az csak a családok érdeke, nem a rendszeré, az újraegyesülésen nem keres senki. 

Mindeközben több adat is mutatja, hogy a tényleges elhanyagolás okozta gyermekhalálozás hatszor gyakoribb a nevelőszülőkhöz kerülő gyerekek között, mint a vár szerinti családokban, és az átlag populációnál jóval több eséllyel éri őket fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás is. 

Syesha családjának története újra felhívta a figyelmet egy hosszú évtizedek óta létező problémára.

Azon túl, hogy az amerikai gyermekvédelem ezer sebből vérzik, és mindent csinál, csak épp nem azt, amire a neve következtetni enged, intézményesítette a pokoli gyakorlatot is, hogy szerető családokból erőszakkal emelik a gyerekeket, mert megtehetik, és mert túl sokan járnak ezzel jól. 

Voltak már próbálkozások az igazság leleplezésére

Nancy Schaefer szenátor, aktivista volt Georgia államban, 2010-ben gyilkosság áldozata lett. Halála előtt publikálta A Gyermekvédelem Korrupt Üzletei című jelentését, amelyben részletesen beszámolt a visszaélésekről, méghozzá pontos statisztikai adatokkal. Hogy a gyilkosságnak volt-e köze a publikációhoz, sosem derült ki. De a dokumentum alapján bizony elképzelhető: sokaknak jött jól, hogy Schaefer nem merült el még jobban a témában, és nem tudott nagyobb nyilvánosságot keríteni az ügynek. 

Syesha Mercado ügyében a hatalmas hírverésnek, a sajtó figyelő szemének és a körültekintően megtett jogi lépéseknek hála, az újszülött kisbabát Asset Sbát egy hét után visszaadták a szüleinek. A nagyobbik gyerek, Amen'Ra viszont csak fél év után kerülhetett haza. És azóta is rendszeresen ellenőrzik a családot, hogy alkalmasak-e gyerekeik ellátására…

Syesha elmondása alapján a kisfiú látványosan traumatizálódott a történtek hatására.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

„Egy éjszakáról volt szó. Hat hónap lett belőle. És egy életre megsebezték.” 

Ez a család felfoghatatlanul sokat szenvedett, de legalább végre együtt vannak. Amen'Ra és Asset Sba a szüleikkel lehetnek, hurcolva rövid eddigi életük során megszerzett sebeiket.

Nem tudni, hány család várja jelenleg is haza elrabolt gyerekeit. De egyre többen szólalnak fel, és mind több hasonló történet kerül napvilágra.

Az érintettek azóta sem állnak meg, létrehoztak egy afroamerikai családokat és gyerekeket támogató alapítványt, melyhez egészségügyi szakemberek, szociális munkások, dúlák, szülésznők csatlakoznak szerte az Egyesült Államokban. Syesha rendszeresen osztja meg azoknak a családoknak a képeit, akik kétségbeesetten várják vissza tőlük jogtalanul elszakított gyerekeiket.

Hogy az amerikai médiafelhajtás meddig tart még, ki tudja? Hozzánk el sem jutott a történet. Ahhoz, hogy én halljak róla, egy olyan hang kellett, mint Jenny Tamasé, aki maga is az amerikai gyermekvédelem áldozata. 

Ő volt az a fehér gyerek, akinek szüksége lett volna a védelemre, mégsem óvta meg senki, és a gyerekkora maga volt a pokol. Ehhez képest a szeretetben és egészségben élő afroamerikai babákat rezzenéstelen arccal tépték ki édesanyjuk karjaiból. 

És itt a kör be is zárul. 

Nagyon úgy fest, hogy a gyermekvédelemből (világszinten) valahogy pont a védelem hiányzik. Az igazságból pedig az i. 

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Blend Images – Stretch Photography