Egy frusztrált, ideges felnőtt sosem fog tudni megnyugtatni egy frusztrált, ideges gyereket – Dr. Bruce Perry traumakutató előadásán jártunk

–

Ahhoz, hogy megértsük, mi játszódik le egy traumatizált gyerekben, amikor kiborul és nehezen kezelhetővé válik, nemcsak a pszichéje működését kell értenünk, hanem az idegrendszerét is – állítja dr. Perry. Ugyanis az agyban is jelentős változások állnak be, ha olyan súlyos esemény – trauma – éri a gyereket, amivel nem tud egymaga megküzdeni és segítséget sem kap.

Az állami gondozásban élő gyerekek ilyenek, ezért nagyon fontos, hogy a velük foglalkozó szakemberek tisztában legyenek azzal, hogy mit miért tesznek, mi az oka a heves reakcióiknak.

A kulcs a kapcsolódás

Dr. Perry a kapcsolatok fontosságának hangsúlyozásával kezdi az előadását, nem véletlenül: ez az, amiből az állami gondozott gyerekeknek nincs, vagy nagyon kevés van, és legtöbbször az sem elégséges minőségű, hiszen nem egy támogató, biztonságos családi környezetben nőnek fel. A nevelőkkel való kapcsolatok kialakításában pedig a korábbi rossz tapasztalatok sem segítenek. Márpedig az ember társas lény, a közösséghez való tartozás csökkenti a stressz-szintet.

Az egymáshoz való kapcsolódásban amúgy is rosszul állunk világszinten, hangsúlyozza a szakember. Az elmúlt évtizedekben óriási változáson ment át a kapcsolati hálónk, sokkal kevesebb emberrel létesítünk bármilyen kapcsolatot, és még ezek a kötődések is szegényesebbek, mint azelőtt.

A Chicagói Egyetem 25 évvel ezelőtti kutatása szerint – mondja dr. Perry – egy amerikainak 3,1 ember volt az életében, akire baj esetén számíthatott.

Ez a szám ma 0,7, vagyis nagyon sokan azt válaszolták, hogy nincs senkijük, akit vész esetén felhívhatnak.

Hozzá kell tenni, a kutató szerint Európában ennél jobb a helyzet, ám mi is afelé haladunk, hogy egyre inkább leépülnek a kapcsolataink – ennek egyik legfőbb oka pedig az életünket majdnem minden területen átszövő digitalizáció.

Kapcsolódásokra tehát mindenkinek szüksége van a mentális és fizikai jóllétéhez, a nevelőotthonban élő gyerekeknek pedig, akik valamilyen traumát cipelnek magukkal kiskoruk óta, még inkább szükségük lenne biztos pontokra az életükben.

Trauma és az idegrendszer

Ha szélsőséges fenyegetettségnek vagyunk kitéve – például baleset ér minket –, az agyunknak az a része, ami a komplex gondolkodásért felel, kikapcsol.

Hiszen vészhelyzet esetén nem a választékos beszéd vagy az esti program tervezése élvez elsőséget, hanem a túlélés. Ennek érdekében pedig csak az agyunk alapvető túlélésünkhöz szükséges funkciói működnek hatványozott intenzitással. 

Így működik ez a gyerekek esetében is, ám azoknak a gyerekeknek, akik már kiskorukban is súlyos traumákat szenvedtek el, sokkal aktívabb a stresszválaszrendszerük. Ennek folyománya, hogy olyan, hétköznapi helyzetektől is könnyen kiborulnak, mint az esti fürdés vagy fogmosás.

Ezért van, hogy a traumatizált gyerekek sokkal nehezebben fogadnak el új dolgokat, ráadásul kétszer annyi időbe telik, mire normalizálódik a stressz-szintjük, aminek következtében lassabban tanulnak.

Mit tehet a felnőtt?

A pszichiáter szerint fontos, hogy a felnőtt tisztában legyen azzal, hogy egy ilyen, a gyerek tudata számára stresszes helyzetben beszűkül, és képtelen gondolkodni, mérlegelni a következményeket. Ezért ilyenkor nem érvekkel kell megpróbálni rá hatni, hanem jelen kell lenni, biztosítani őt a támogatásról.

Nagyon fontos, hogy egy ilyen helyzetben a felnőtt nyugodt maradjon, eggyel hátrébb lépjen, és ne zaklassa fel a gyerek viselkedése, különben a feszültség csak erősödni fog.

Persze szinte lehetetlen, hogy mindig, minden körülmények között higgadt maradhasson, de törekedni kell rá, hogy nyugodtsággal tudja kezelni, mert ez hat a gyerekre, és így ő is hamarabb megnyugszik.

Egy pillanat is számíthat

A másik kulcsfontosságú aspektusa az ilyen terhelt sorsú gyerekekkel való törődésnek a személyes jelenlét, mert az ő alapélményük az, hogy a felnőttekre nem lehet számítani, ezért sokkal bizalmatlanabbak velük. Minden nevelő, önkéntes, tanár, és bárki, aki foglalkozik a gyerekekkel, a figyelmével tud a legtöbbet segíteni abban, hogy felülíródjanak a rossz tapasztalatok. A szakember szerint az apró dolgokban rejlik a „varázslat”, a közös rajzolás, mesélés, beszélgetés során is eljöhet az a sorsfordító pillanat, amikor a gyerekben átfordul valami, és a későbbi életére nagy hatással lehet az az élmény. Persze akkor és ott sosem tudhatják, hogy pontosan melyik is az a fontos pillanat.

A felnőttek jólléte nem önzés

Dr. Perry nem győzi hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy az ilyen gyerekekkel foglalkozók lelki és fizikai egészsége is rendben legyen.

A dolgozóik támogatásában azonban a magyar gyermekvédelmi rendszer nem teljesít jól az előadáson jelenlévő érintett szakemberek szerint. Pedig, ahogy dr. Perry is mondja, csak akkor tudják megfelelően végezni a munkájukat a nehéz sorsú gyerekekkel foglalkozók, ha kipihentek, és van idejük arra, hogy foglalkozzanak magukkal, a családjukkal, a barátaikkal, valamint ha fejleszthetik és továbbképezhetik magukat, hogy a gyerekekkel együtt töltött idő tényleg csak róluk szóljon.

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61