Ne hagyd, hogy az iskola lerombolja a gyerek önbizalmát!

Honnan tudod, hogy a gyereknek önbizalomtuningra van szüksége?

Ha a gyereked magabiztos, hisz önmagában, jó dolgokat gondol és mond magáról, valamint általában büszke arra, amit megcsinált, akkor a szíve mélyén azt érzi, hogy a világ szereti és elfogadja őt. Általánosságban az mondható, hogy helyén van az önbizalma.

Ha viszont gyakran önkritikus, és keményen fogalmaz magával kapcsolatban, ha azt érzi, hogy nem olyan jó, „mint a többiek”, és kételkedik önmagában, akkor esélyes, hogy érdemes ezzel a területtel foglalkozni. 

Persze mindenkinek vannak rosszabb és jobb napjai, és vannak olyan életkorok, életszakaszok, amelyek alapvetően sötétebb színekkel vannak megfestve (mint például a kamaszkor). De ha szülőként azt érzed, hogy tenni szeretnél azért, hogy a gyereked önbizalma, önértékelése fejlődjön, akkor olvasd el azokat a jótanácsokat, amelyeket pszichológus kollégáimmal összegyűjtöttünk neked.

Szülői minta – saját élmények

Először is, ezen a területen is a szülők mintája a legfontosabb.

A gyerekek könnyen eltanulják, hogy elégedetlenek legyenek a testükkel, ha a szülőktől is ezt látják; vagy elkezdenek aggódni az iskola miatt, ha a szülők is szoronganak a teljesítménytől, kényszernek élik meg a teljesítést. 

Ha a szülő vissza tud emlékezni arra, hogy milyen volt neki visszamennie nyári szünet után az iskolába – vagy ha ez túl távoli és elvont, vissza tud gondolni arra, hogy milyen egy új munkahelyen kezdeni, vagy hosszabb szünet (például betegség vagy gyerekszülés) után visszamenni dolgozni, akkor ez az élmény segíthet abban, hogy jobban megértse, hogyan érzi magát a gyerek. 

Az ilyen élmények, emlékek által könnyebb az érzelmi kapcsolódás a gyerek és a szülő között. És talán így érthetőbb az is, miért fontos, hogy soha ne torkold le a gyereket, mert megfogalmaz egy elsőre talán irracionálisnak vagy „butának” tűnő félelmet.

Fogadd el, hogy a gyerek így érzi magát.

Hallgasd meg, figyelj oda rá, érzelmileg próbáld meg megerősíteni, akár a saját hasonló történetedet is megosztani vele – hiszen az segítség lehet, ha a gyerek azt érzi, nem ő az egyetlen, akiben ilyen gondolatok felmerülnek. 

Minőségi idő a szülővel és a barátokkal 

Persze egy ilyen beszélgetés nem könnyű, és nem lehet (nem szabad) egyszeri alkalommal „letudni”. Igazából folyamatos visszajelzésekre, egy állandóan csordogáló beszélgetésfolyamra van szükség – amiben (főleg kamaszkorban) nem akkor mondunk ki szülőként dolgokat, amikor mi szeretnénk, hanem amikor a gyerek jelzi, hogy ő most elérhető, nyitott, szeretne beszélgetni. Ehhez persze teremthetünk alkalmakat: közös programokat, minőségi közös időtöltést. Olyanokat is (közös társasozás, sport, alkotás, zene), ami sikerélményt adhat a gyereknek.

Azt is fontos ilyenkor elfogadni (főleg nagyobb gyerekek esetén), hogy a barátokkal töltött idő támogatása szintén része lehet az önbizalomtuningnak. 

A testünk elfogadása 

Ha a gyerek sokat változott a nyár folyamán (nőtt, fogyott, hízott, átalakult a teste), akkor mindenképpen érdemes beszélgetést kezdeményezni vele a testi változásokról, félelmekről, szépségről; olyan dolgokról, amik aktuálisan foglalkoztatják. 

A beszélgetések során adj pozitív visszajelzéseket neki – de fontos, hogy ne túlozz, azok mindig legyenek igazak! Valódi dicséreteket mondj, és ne állíts olyat, ami mindkettőtök számára nyilvánvalóan nem úgy van.

Teremts alkalmat arra, hogy a gyerek a saját testével foglalkozhasson. Biztosíts lehetőséget a sportolásra, vagy csak egyszerűen a mozgásra (menjetek biciklivel autó helyett, sétáljatok, kiránduljatok). 

Az arctisztítás, egy jó fürdő, a testet kényeztető bármilyen aktivitás jó kapcsolódási pont lehet a gyereknek ahhoz, hogy bár változik a teste, vagy éppen most úgy néz ki, ami számára nehezebben elfogadható, de attól még ki lehet hozni belőle jó dolgokat.

Ezen a területen is fontos a gyerek saját kompetenciaérzését megerősíteni.

Beszélgessetek a testi folyamatokról. Jó, ha tudja, hogyan működik az emésztés, hogyan befolyásolja például a bőre állapotát az, hogy mit eszik, és hogy menstruáció előtt általában az ember lányának arcán több a pattanás. 

Az iskolakezdés önmagában is hat az önbizalomra

Mivel iskolakezdésről van szó, adja magát, hogy picit többet beszélgessünk magáról az iskoláról. 

Beszélgessetek az ehhez kapcsolódó érzéseiről, gondolatairól, alakítsatok ki közösen egy tanulósarkot, vagy készítésetek elő egyet – legyen egy hely, ahol zavartalanul tanulhat. Érdemes a gyereket megkérdezni arról, hogy mire van szüksége, mitől érezné magát magabiztosabbnak, mitől indulna szívesebben suliba, és amit megfogalmaz, abban támogasd. Az esetek jelentős részében tudnak olyan kérést vagy ötletet mondani a gyerekek, ami tényleg segít nekik. 

Az önbizalom a saját magába vetett hitet jelenti és azt az erőt, hogy a gyerek elhiszi, hogy képes megcsinálni „a dolgokat”, mert már korábban is megcsinálta, vagy mert tudja, hogy ha régebben más már sikerült, akkor az új és váratlan dolgok is sikerülni fognak. Ezért fontos a kompetencia érzésének erősítése.

Ezt például úgy tudod segíteni, hogy olyan feladatokat adsz neki, amelyek felkészítik a nehézségekre. Saját, önálló, jól körülhatárolt feladatokat; a házimunka, a saját életterével kapcsolatos kisebb-nagyobb elvégzendő munkák például nagyon jók erre.

A nyár vége és az iskola miatti feszültség az idén talán a szokásosnál is erősebb lehet, hiszen a COVID-járvány miatt több a bizonytalanság az egész rendszerben. A szülők, a tanárok, az intézményvezetők egyaránt összetettebb elvárásoknak kell hogy megfeleljenek. Arról nem is beszélve, hogy ahogy a tavaszi karantén idején, úgy most is, az egyéni élethelyzetek és az egyéni érzékenység a COVID jelentette veszélyekre, nagyon eltérővé teheti azt, hogy ki mennyire nyugodt szívvel, vagy aggodalmakkal telve várja a reggeli tömegközlekedést, az osztálytársakkal és tanárokkal az iskolában együtt töltött időt, meg persze a tanulást. 

Az erősebb, stabilabb önbizalom segít a gyerekeknek abban, hogy a legjobbat hozzák ki magukból, büszkék legyenek arra, amit véghezvittek, és ha kudarc éri őket, azt jól kezeljék. Például úgy, hogy megpróbálják újra (és újra és újra). Egy ilyen képesség és erő pedig nem csak az oktatási rendszerben elengedhetetlen – az egész életben nagy szolgálatot tesz. 

És még egy gyors tanács a végére, mindenkinek: ha úgy érzed, hogy nem tudjátok otthon hatékonyan megbeszélni a problémákat, vagy nagyobb a baj, mint az először látszott, ne félj segítséget kérni szakembertől (például olyan pedagógustól, nevelési tanácsadótól, akiben mindketten megbíztok).

Köszönöm Varga Aida és Vancsura Petra pszichológusok cikkhez nyújtott segítségét!

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images