Minden gyereket megillet a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás joga, de lehet-e egy tanárról mókás GIF-et, durva minősítést tartalmazó fotót, videót vagy más tartalmat készíteni és nyilvánosan megosztani?

A rövid válasz az, hogy nyilvánvalóan nem.

Semmi olyat nem lehet tenni, ami más emberi méltóságát sérti, vagy amit zaklatásként, bántalmazásként él meg valaki.

Egyetlen diáknak sincs joga ilyen tartalmat készíteni sem a tanárról, se diákról, se a menzásnéniről vagy más iskolapolgárról, ahogy egyébként erre a tanároknak sincsen joguk.

Ez utóbbit azért fontos kiemelni, mert múlt héten járta be a sajtót a hír, ami szerint egy tanárral szembeni szexuális zaklatás vádját azért nem találta megalapozottnak az ügyészség, mert az SMS- és cset üzenetek nem iskolaidőben lettek elküldve. Ezzel úgyszólván azt az álláspontot képviselte az ügyészség, hogy a tanár délután négy után nem tanár.

Ezt az érvelést nyilván örömmel olvasta az a gyerek, aki az ezen a héten elhíresült Hitler film-paródiáját hétvégén töltötte fel a netre, hiszen azt gondolhatta, hogy az a hivatalos álláspont ma, hogy a diák sem diák tanítási időn kívül

Természetesen most ironizálok.

Egy ilyen érvelés nem védhető valójában. 

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az erőszakkal szembeni zéró tolerancia minden iskolapolgár tekintetében, és minden helyzetben általános érvényű alapelv. Tehát nincs rendben, sem a gyerek, sem a tanár, sem a szülő, sem pedig más felnőtt által elkövetett bántalmazás, akár szavakkal, akár képekkel követik el. 

Amit szabad Jupiternek?

Rendszeresen szembesülünk azzal, hogy már-már abszurdba hajlik, hogyan kezelik az iskolák és a KLIK az online erőszak és a zaklatás kérdését. Erről korábban már írtam, felhívva a figyelmet a kettős mércére, azaz arra, hogy, ha egy diák követ el valamit, akkor az iskola igyekszik példát statuálni és szigorúan büntetni (vagy szinte vendettát indít), ha a tanár posztol ki egy képet, üzenget a diákoknak, esetleg zaklatja őket, akkor azt magánügynek tekintik, és nem foglalkoznak vele.

Ahogyan egyébként a gyerekek egymás közötti internetes zaklatás ügyeivel kapcsolatban is a homokba dugott fej elvét képviselik sokszor az intézmények.

Az idei évben szinte minden hónapban megkerestek minket olyan gyermekjogi kérdésekkel, amely valamilyen internetes visszaélésről szólt, viszont eddig egyetlen olyan házirendet sem láttam, ami rendelkezett volna erről a kérdésről.

Arról nem is beszélve, hogy sem a köznevelési törvény, sem az iskolák szervezeti és működési szabályzatai, ahogy egyébként a nemrég elfogadott digitális gyermekvédelmi stratégia sem foglalkozik azokkal a problémákkal, amik ma már minden iskola életében minden nap előfordulnak, és az online biztonsággal kapcsolatosak.

A stratégia megtalálása azonban nem várhat!

Elképesztően sok minden történik az online térben a gyerekekkel, aminek a 70-80 százalékáról sem a szülők sem más felnőttek nem tudnak.

Nincs valódi oktatás és felkészítés az internetről, az online biztonságról vagy arról, hogy minek mi lehet a következménye. Amikor iskolákban tartunk digitális gyermekvédelmi foglalkozásokat, őszinte döbbenet szokott a gyerekek arcára kiülni, ha meghallják, hogy akár büntetőeljárást is lehet ellenük indítani, ha már elmúltak 14 évesek, és szextingelnek vagy valakinek a fotóját engedély nélkül megosztják (vagy csak egyszerűen a telefonjukon tartják).

Ennél nagyobb döbbenet már csak akkor szokott az arcokra kiülni, amikor meghallják, hogy a tanároknak sincs joguk a gyerekekről fotót készíteni, és azt szabadon megosztani a szülők előzetes tudomása és hozzájárulása nélkül. 

Jelenleg az iskolákban a fortélyos félelem igazgat, ha a mobiltelefonokról vagy az internetről van szó

Minden tanár boldog lenne tőle, ha egyszer csak visszajönnének a nyolcvanas évek, és eltűnnének a digitális eszközök. Mivel azonban erre nincs túl nagy esély, az iskolák többségének vezetőségében ilyen ügyek kapcsán marad a félelem, az elutasítás, és a düh – amelyek közül egyikkel sem találkozunk a „jó tanácsadók probléma esetén” típusú kézikönyvekben.  

Miközben a megoldás nagyon kézenfekvő lenne: oktatás (már óvodás kortól), ami felkészíti a gyerekeket a digitális világra, a szülők és pedagógusok érzékenyítése és oktatása, na meg persze az intézményi szinten tiszta és átlátható szabályok. Ez segítené a megelőzést és a hatékony kezelést. Nem pedig a bűnbak keresése, a durva szankciók és a megalázó eljárások. 

Dr. Gyurkó Szilvia