Itt a fürdőruhaszezon, és persze a harc a „tökéletes beach body”-ért. Amire egyre több helyen lehet olvasni vagy hallani a frappáns választ: 

„Íme, itt, a testem, keresek neki egy beachet, és már meg is van a beach body…”

E narratíva mentén haladnak a Miss America szépségverseny szervezői, akik úgy döntöttek, hogy nem lesz többé fürdőruhás megmérettetés a színpadon.

„A közel egy évszázada futó szépségversenynek meg kell találnia a maga helyét a női esélyegyenlőség és a XXI. századi átalakuló női szerepek között is” – indokolta a döntést a verseny igazgatónője.

Ha életben akar maradni – teszem hozzá én. Hiszen jó esély van arra, hogy a végeláthatatlanul hosszú combú, csakis szőke Barbie-k helyett immár inkább M-es ruhaméretűre formázott, sötét bőrű vagy épp Frida Kahlo arcát viselő babák korában, a kislányok már csak akkor fogják elég trendinek érezni a szépségversenyeken való  indulást, ha az nem csupán a csípőjük vonaláról és a szabályos arcvonásaikról szól. Szépség nélkül persze nincs szépségverseny, de úgy tűnik, az „egyenszépségek” kora lejárt.

Az akkor még egyrészes fürdőruhás felvonulás az 1921-ben rendezett, első Miss America verseny óta része a megmérettetésnek. 

És milyen izgalmas, hogy ami 1921-ben még a női identitás és emancipáció egyik fontos alakítója volt, a fűzők és kalapok szorító béklyójából való kitörést jelentette, az mára inkább akadályává vált a továbblépésnek.

Ma már szinte elképzelhetetlen, mennyire felszabadító volt, amikor az első szépségversenyeken a nők úgy mutathatták meg magukat, ahogyan nőiségüket leginkább meg tudták élni: szép ruhában, és (szinte) ruha nélkül is; fürdőruhában.

Hát még az mennyire izgalmas, hogy mostanra képessé válhatunk arra, hogy ezen is túllépjünk, és a sokféle, sokszínű, változatos, egyéni szépséget is meglássuk.

A Miss America persze szól a reklámról is. Egy másodpercig se gondoljuk, hogy ha a fürdőruhás bemutató eltörlése nem lenne pénzügyi szempontból is kifizetődő döntés, akkor meghozták volna. Ha nem ez lenne az „idők szava”, ha mást mutatnának a közvélemény-kutatások, akkor bizony idén is magasra szabott bikiniben vonulnának a lányok a színpadon (és tévénézők milliói előtt).

A #metoo és a #timesup, a feminizmus és a női vezetői kvóták bevezetése egyre több globális cégnél azonban olyan erőt képvisel, amit lassan mindenki megérez.

A Playboy 2016 elején jelentette be, hogy eltűnik az újságból a totális meztelenség, és noha egy évvel később mégis visszahozták a pucér nőket az újságba, de a női test ábrázolása ma már kevésbé tárgyiasító, mint az elmúlt évtizedekben volt. A lap kreatív igazgatója, Cooper Hefner (Hugh Hefner fia) úgy nyilatkozott: „a Playboy mindig is az arról az életstílusról szólt, ami a férfiakat érdekelte… de a nemi szerepek változnak a társadalomban, ezért nekünk is ezt kell tennünk.”

Hát, persze.

Ha az üzleti vezetők között egyre több a nő, ha az újságokban reklámozott méregdrága autókat, órákat és technikai eszközöket már nem csupán férfiak vásárolják, akkor egyre kevésbé kifizetődő a nőket tárgyakként kezelni.

Nemcsak az újságoknak, és nemcsak a szépségversenyeknek, hanem remélhetőleg előbb-utóbb egyre többeknek. Ezek az apró csaták, amiket megnyerünk, nagyon sokat számítanak.

A szépségversenyeknek is modernebbekké kell válniuk. A zsűri előtt a fittségnek meg kell előznie a soványságot, a tehetségnek, az önérvényesítés képességének pedig azt a képességet, hogy valaki mennyire tud jól közlekedni magas sarkúban. Aki látta a Beépített szépség című filmet, annak valószínűleg az is megvan, hogy a verseny szervezői „ösztöndíj-programnak” tekintik magukat – ha innen nézzük, még inkább indokolt, hogy a fürdőruhás grasszálás kikerüljön a programból.

Reméljük, ez a változtatás Magyarországra is eljön. Ahogy az is szuper lenne, ha a gyerekeket végre teljesen kizárnák a szépségversenyekből (Amerikában és itthon is).

Az első lépés megtörtént, és ahogy Joyce Giraud, az 1998-as Miss Universe nyilatkozta egyszer:

„Egy dolgot nagyon egyértelművé kell tennem. Szépségversenyen indulni nem azt jelenti, hogy én csak ennyi vagyok, és nem is azt, hogy én ettől vagyok valaki.”

Dr. Gyurkó Szilvia