Itt a fürdőruhaszezon, és persze a harc a „tökéletes beach body”-ért. Amire egyre több helyen lehet olvasni vagy hallani a frappáns választ: 

„Íme, itt, a testem, keresek neki egy beachet, és már meg is van a beach body…”

E narratíva mentén haladnak a Miss America szépségverseny szervezői, akik úgy döntöttek, hogy nem lesz többé fürdőruhás megmérettetés a színpadon.

„A közel egy évszázada futó szépségversenynek meg kell találnia a maga helyét a női esélyegyenlőség és a XXI. századi átalakuló női szerepek között is” – indokolta a döntést a verseny igazgatónője.

Ha életben akar maradni – teszem hozzá én. Hiszen jó esély van arra, hogy a végeláthatatlanul hosszú combú, csakis szőke Barbie-k helyett immár inkább M-es ruhaméretűre formázott, sötét bőrű vagy épp Frida Kahlo arcát viselő babák korában, a kislányok már csak akkor fogják elég trendinek érezni a szépségversenyeken való  indulást, ha az nem csupán a csípőjük vonaláról és a szabályos arcvonásaikról szól. Szépség nélkül persze nincs szépségverseny, de úgy tűnik, az „egyenszépségek” kora lejárt.

Az akkor még egyrészes fürdőruhás felvonulás az 1921-ben rendezett, első Miss America verseny óta része a megmérettetésnek. 

És milyen izgalmas, hogy ami 1921-ben még a női identitás és emancipáció egyik fontos alakítója volt, a fűzők és kalapok szorító béklyójából való kitörést jelentette, az mára inkább akadályává vált a továbblépésnek.

Ma már szinte elképzelhetetlen, mennyire felszabadító volt, amikor az első szépségversenyeken a nők úgy mutathatták meg magukat, ahogyan nőiségüket leginkább meg tudták élni: szép ruhában, és (szinte) ruha nélkül is; fürdőruhában.

Forrás: Getty Images/Hulton Archive

Hát még az mennyire izgalmas, hogy mostanra képessé válhatunk arra, hogy ezen is túllépjünk, és a sokféle, sokszínű, változatos, egyéni szépséget is meglássuk.

A Miss America persze szól a reklámról is. Egy másodpercig se gondoljuk, hogy ha a fürdőruhás bemutató eltörlése nem lenne pénzügyi szempontból is kifizetődő döntés, akkor meghozták volna. Ha nem ez lenne az „idők szava”, ha mást mutatnának a közvélemény-kutatások, akkor bizony idén is magasra szabott bikiniben vonulnának a lányok a színpadon (és tévénézők milliói előtt).

A #metoo és a #timesup, a feminizmus és a női vezetői kvóták bevezetése egyre több globális cégnél azonban olyan erőt képvisel, amit lassan mindenki megérez.

A Playboy 2016 elején jelentette be, hogy eltűnik az újságból a totális meztelenség, és noha egy évvel később mégis visszahozták a pucér nőket az újságba, de a női test ábrázolása ma már kevésbé tárgyiasító, mint az elmúlt évtizedekben volt. A lap kreatív igazgatója, Cooper Hefner (Hugh Hefner fia) úgy nyilatkozott: „a Playboy mindig is az arról az életstílusról szólt, ami a férfiakat érdekelte… de a nemi szerepek változnak a társadalomban, ezért nekünk is ezt kell tennünk.”

Hát, persze.

Ha az üzleti vezetők között egyre több a nő, ha az újságokban reklámozott méregdrága autókat, órákat és technikai eszközöket már nem csupán férfiak vásárolják, akkor egyre kevésbé kifizetődő a nőket tárgyakként kezelni.

Nemcsak az újságoknak, és nemcsak a szépségversenyeknek, hanem remélhetőleg előbb-utóbb egyre többeknek. Ezek az apró csaták, amiket megnyerünk, nagyon sokat számítanak.

A szépségversenyeknek is modernebbekké kell válniuk. A zsűri előtt a fittségnek meg kell előznie a soványságot, a tehetségnek, az önérvényesítés képességének pedig azt a képességet, hogy valaki mennyire tud jól közlekedni magas sarkúban. Aki látta a Beépített szépség című filmet, annak valószínűleg az is megvan, hogy a verseny szervezői „ösztöndíj-programnak” tekintik magukat – ha innen nézzük, még inkább indokolt, hogy a fürdőruhás grasszálás kikerüljön a programból.

Reméljük, ez a változtatás Magyarországra is eljön. Ahogy az is szuper lenne, ha a gyerekeket végre teljesen kizárnák a szépségversenyekből (Amerikában és itthon is).

Az első lépés megtörtént, és ahogy Joyce Giraud, az 1998-as Miss Universe nyilatkozta egyszer:

„Egy dolgot nagyon egyértelművé kell tennem. Szépségversenyen indulni nem azt jelenti, hogy én csak ennyi vagyok, és nem is azt, hogy én ettől vagyok valaki.”

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Michael Loccisano/Getty Images for dcp