„Lehet, hogy hiányzik egy lábam, de legalább az eszem és a szívem a helyén van” – Avagy a szépség és a trollok
Tizenhárom éves korában, egy motorbaleset következtében veszítette el egyik lábát, pár héttel ezelőtt pedig az olasz szépségverseny dobogójának harmadik helyezettjeként ünnepelte őt az ország… és mocskolta az online trollok mindenütt felbukkanó gyáva hada. Szerzőnk, aki egyébként Szicíliában él, azon tűnődik, vajon mit jelent a szépség manapság, és vajon miért érzi bárki azt, hogy belerongyolhat egy 18 éves lány lelkébe az interneten keresztül. Vendégszerzőnk, Szentgyörgyi Júlia írása.
–
Nézem ezt a gyönyörű lányt a tévében,
pontosabban nem is nézem, csupán odavetek néhány pillantást, kissé szórakozottan. Igazából csak lusta vagyok elkapcsolni, jó lesz ez most alapzajnak, amíg elkészül az ebéd. Oda-odapillantok, miközben a tésztához a szószt kavarom, aztán mégiscsak feltűnik valami szokatlan. Ez a lány kedves és természetes, minden mesterkéltség vagy modorosság nélkül. Egészen elképesztő, üdítő látvány ez az egyszerűség a mai pózolós, virtuális, művi, agyonplasztikázott, megjátszós világunkban, úgyhogy most már direkt nem kapcsolok el, őt figyelem, és próbálom megfejteni a titkát.
Persze nincs, a természetességnek nincs titka, csak úgy van, létezik, és néha felbukkan, mint ritka tünemény.
A műsorvezetővel beszélnek erről-arról, hogy 18 éves, hogy harmadik lett a Miss Italia szépségversenyen, és akkor a kamera lejjebb „téved”, láthatóvá válik a lány pompás alakja, egyik formás, hosszú lába, a másik… nos, most látom csak, hogy a másik helyén egy protézis van térdtől lefelé, strasszokkal díszítve, direkt a tévés alkalomra, ahogy büszke viselője magyarázza.
Aha, szóval ő az, akiről annyit beszéltek az elmúlt napokban,
csodálkozom rá magamban. Chiara Bordi ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, minthogy testi fogyatékosként, protézissel a lába helyén nekivágjon a Miss Italia szépségversenynek. 13 évesen egy motorbaleset következtében vesztette el a bal lábát – meséli. Amiért sokat lehetett róla hallani, az először az a szomorú tény volt, hogy trollok tömege esett neki mindenféle fórumokon, akik válogatott sértésekkel árasztották el a különböző közösségi tereket, illetve Chiara Facebook- és Insta-oldalát.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kapott hideget-meleget
a legszínvonaltalanabbtól („nyomorék”, „tűnj el”) a kifinomultabb alázásokig, például azt vágták a fejéhez, hogy „csak azért jutottál tovább ezen a fordulón, mert hiányzik egy lábad, és sajnálnak”. Ez utóbbi típusú komment azért különösen alattomos, mert olyan érvelést tartalmaz, ami ellen nem lehet védekezni, persze nem is feltétlen kell – sietek megjegyezni. Ugyanis nem lehet bizonyítani az ellenkezőjét.
A valamely kisebbséghez tartozók gyakran találkozhatnak ezzel a jelenséggel: „csak azért kaptad meg az állást/azért vettek fel/azért kaptál több pontot, mert ilyen vagy olyan a bőrszíned vagy x kisebbséghez tartozol/vagy csak mert nő vagy”.
Az egyik legaljasabb és legkártékonyabb típusú manipuláció ez, mert a másik rátermettségét vonja kétségbe úgy, hogy nem lehet az ellenkezőjét bizonyítani. Na, a 18 éves Chiara ezt is megkapta.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Trollok nemzetközi serege
Őszintén szólva eleinte nem nagyon figyeltem oda ezekre a hírekre, mert az a szomorú valóság, hogy sok ilyen történet kering. Mióta világháló a világháló, létezik ez a jelenség, és frusztrált, lelkileg eltorzult emberek az internet adta lehetőségekkel élve, a névtelenség vagy álnév mögé bújva, soha nem látott és minden képzeletet felülmúló mennyiségben árasztják el szándékosan ártó megjegyzésekkel, aljasságokkal az internetet, és mások közösségi megnyilvánulásait, képeit, videóit vagy gondolatait. Ha valaki szép vagy okos vagy sikeres, akkor azért, ha az ellenkezője, akkor azért, ha átlagos, akkor azért. Senki sem menekül. A jelenség, habár érdemes és kell is vele foglalkozni, sajnos egyáltalán nem lepett meg.
Ami számomra új ebben a történetben
és ami töprengésre ad alkalmat jelen esetben, az maga a tény, hogy valaki harmadik helyezést ér el egy ország hivatalos szépségversenyén – fél lábbal! Azért ebben elsőre van valami megdöbbentő, nem?
Amikor először hallottam, hogy protézissel bejutott a döntőbe egy lány, komolyan elgondolkoztam bizonyos dolgok értelmén. Azon, hogy mit jelent a szépség úgy általában, és mit jelent számomra. Hogy vajon vannak-e objektívan körülírható kritériumai, vagy csak és kizárólag szubjektív szempontjai lehetnek annak, hogy ki szép és ki kevésbé. Meg azon, hogy
van-e értelme versenyt rendezni, ha ennyire szubjektív megítélésen alapul a szépség.
Arra jutottam, hogy léteznek ugyan standardok arra, hogy mi a szépség, melyek egy része biológiailag belénk kódolt, másik része kulturálisan meghatározott, de mindezeket felülírhatják, zárójelbe tehetik vagy teljes mértékben átírhatják a szubjektív szempontok, ami kinek-kinek az élettörténetéből és pillanatnyi állapotából, érzelmeiből, igényeiből és saját értékeiből adódik.
Persze azzal, hogy a szépség szubjektív, nem mondtunk újat, ezt már sokan és sokszor kitárgyalták. De azért lássuk be: Chiara Bordi ezt az elvet egy magasabb szintre emelte és példás módon ültette át gyakorlatba azzal, hogy egy ország hivatalos szépségversenyén végtaghiányosan elindult. És harmadik lett!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ahogy így elnézem a stúdióban, bőven megérdemelte a harmadik helyezést
Kedves, természetes és gyönyörű. Sőt hirtelen azon gondolkozom, vajon ki és mivel tudta megelőzni?
A műsorvezető, arckifejezéséből ítélve, kicsit félve a választól, arról kérdezi, hogy viselte a támadásokat és a feléje áramló gyűlölethullámot. Chiara mosolyog.
– Őszintén? Nevettem rajta… Nem foglalkoztam különösebben vele – hangzik a meglepő válasz. – Azt tudom erre mondani, amit az Instán írtam arra a kommentre, hogy „nyomorék” vagyok. Azaz: „Csak sajnálni tudlak, mert lehet, hogy nekem hiányzik egy lábam, de legalább az eszem és a szívem a helyén van”.
Hát így. Ő Chiara Bordi, 18 éves. Aztán arról beszél, hogy igazából
azért örül különösen, hogy a döntőbe is bejutott, sőt hogy helyezést ért el, mert ezt fontos üzenetnek tartja a vele hasonló helyzetben élők számára.
Azt akarta a Miss Italian keresztül megmutatni, hogy nincs lehetetlen, hogy lehet teljes életet élni végtaghiányosan is, és hogy a másság nem szabad, hogy megakadályozzon bárkit is az álmainak megvalósításában.
Persze lehet azon fanyalogni,
meg lamentálni, hogy akkor minek versenyt rendezni, ha a szépséget nem tudjuk sem definiálni, sem objektív kritériumokhoz kötni. Igen, talán maga a verseny értelme megkérdőjelezhető. Lehet rajta morfondírozni, érveket pro és kontra felhozni, de az vitathatatlan, hogy a szépség megítélése koronként változik, és mindig tükrözi az adott társadalmat, amiben élünk. Ilyen értelemben pedig be kell látni, hogy a szépség mai jelentése már rég nem egyenlő a klasszikus értelemben vett tökéletességgel vagy hibátlansággal.
Sőt a másság, az átlagostól való eltérés, vagy ha úgy tetszik, a tökéletlenség az, ami kiemel, ami megkülönböztet, és ettől lehet valaki igazán érdekes vagy vonzó – vagyis szép.
Szóval épp ideje volt, hogy a versenyeken megjelenjen ez a fajta szemlélet, és ezáltal tükrözze a mai kor esztétikai ideálját.
Akárhogy is van, nekem szent meggyőződésem, hogy a szépség nem csak külső jegyekből áll, úgy mint arc, test, mozgás, hanem kisugárzás és karizma is. Ha pedig így nézzük, akkor Chiara Bordinak nemhogy nem kell a szomszédba mennie ezekért az adottságokért, hanem a maga kedvességével, természetességével, optimizmusával, talpraesettségével és bátorságával – az én szememben legalábbis – minden idők legszebb szépségkirálynője.
Szentgyörgyi Júlia
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Christopher Campbell
