–

Ahogy magam is tapasztaltam, Dr. Sheila de Liz nem köntörfalaz. Kifejezetten üdítő egy olyan szakembert olvasni, illetve hallgatni, aki közérthetően, nem latin kifejezések mögé bújva magyaráz, és egyértelműen imádja a hivatását, amelynek a gyógyításon felül fontos része az ismeretterjesztés is.

Minden lehetséges fórumon elmondja és leírja például, hogy a változókor nem valamiféle női beavatási szertartás, amelyhez kötelezően szenvedés társul, hanem egy hormonális átmenet, amelynek tünetei igenis kezelhetők, hosszú távú negatív következményei (szív- és érrendszeri betegségek, demencia, ízületi bántalmak, csontritkulás, hüvelysorvadás, inkontinencia, depresszió stb.) pedig kivédhetők.

Szerinte a menopauza körüli közbeszéd rákfenéje az, hogy a női panaszokat még mindig hajlamos a társadalom bagatellizálni: mintha a hőhullám, az álmatlanság, a szorongás, a libidócsökkenés vagy a hüvelyszárazság valami elkerülhetetlen, „ki kell bírni türelmesen, amíg elmúlik” típusú női gond volna. A német sztárnőgyógyász ezzel szemben harcosan azt hirdeti: paradigmaváltásra van szükség, és bár a hormonális változások természetes velejárói az életnek, a testi következményei ettől még nem lesznek kevésbé komolyak vagy kevésbé kezelendők.

A nagy hormonpánik

A menopauzális hormonterápiával kapcsolatos félelmek egyik fő forrása egy 2002-es amerikai kutatás, amelyet azóta is sokszor és pontatlanul idéznek. A Women’s Health Initiative (WHI) publikálta a kombinált hormonkezeléssel kapcsolatos eredményeit. Ez egy randomizált, placebo-kontrollált klinikai vizsgálat volt, és 16608 posztmenopauzás, 50–79 év közötti nő vett részt benne. Mindegyiküknek volt méhe, ezért egy konkrét, kombinált szert kaptak: kancák vizeletéből nyert ösztrogént és medroxiprogeszteron-acetátot – vagy placebót. A vizsgálat legismertebb eredménye az lett, hogy a kombinált kezelés mellett 26%-kal magasabb lett az emlőrák relatív kockázata a placebócsoportéhoz képest. Az emberek fejébe ehhez képest ez a mondat ragadt be a mai napig: „a hormonpótlás mellrákot okoz.” A vizsgálat részletei elsikkadtak. Leginkább az, hogy relatív kockázatról van szó, tehát nem arról, hogy az egyén esélye a rákra 26%-kal nő.

A félreértett kutatás követkeményei

A 2002-es vizsgálat hatása világszerte óriási volt. Egy 2004-es elemzés szerint annak a készítménynek a felírása, amelyet a WHI vizsgált, 80%-kal esett vissza. Más szóval: nemcsak a nők ijedtek meg, hanem az orvosok is. A hormonterápia szinte egyik napról a másikra gyanússá vált, és sok rendelőben hosszú időre bekerült a „jobb nem hozzányúlni” kategóriába. 

A Menopause Society 2024-es állásfoglalása szerint a WHI eredményeit azóta is sokszor félreértik és túláltalánosítják, és ennek hatására az 50–59 éves nők csak kevesebb mint 4%-a kapott hormonterápiát az Egyesült Államokban – Magyarországon a legutolsó ismert adat szerint 1%-uk.

„Elvesztettünk egy generációt” – mondta Dr. Sheila de Liz a könyvbemutatón, és hangsúlyozta, a modern hormonpótlás előnyei jócskán felülmúlják a kockázatokat.

Az ösztrogén minden sejtünkre hat. A hiánya is