Felkeresett egy ismerősöm, akinek beteg az apukája. Tavaly diagnosztizáltak nála tumort (azt most nem írom le, hogy melyik típusát, mert a cikk szempontjából lényegtelen). A család egyik része azonban az első pillanattól kezdve lebeszélte őt a kemoterápiáról, a műtétekről és a sugárról, mondván, hogy C-vitamin kúrával és deutériummentes vízzel fogják meggyógyítani inkább, és köszönik, nem kérnek a „gyilkos orvosi módszerekből”. Azóta eltelt kilenc hónap, és most, amikor már gyakorlatilag mindenhol áttétes, megkérdezték, hátha tudok orvost vagy valamilyen csodát. Nagy nehezen szereztünk a doktorommal egy olyan specialistát, aki reménytelen eseteket is vállal, de ebben az esetben sajnos a specialista sem tudott semmi biztatót mondani. A kezeléseket korábban négyszer utasították vissza, a daganat elterjedt, még a csontban is áttétet képzett. És hogy miért?

Mert a kurva C-vitamin, pláne a deutériummentes víz pedig nem gyógyítja a rákot, bassza meg!

Éppen mostanában posztolt valaki Lenkei Gábor szcientológusról, aki doktornak (tanítónak, akinek tanítványai vannak, ezt ő fogalmazza így) vallja magát. Azt hirdeti fennen, hogy ha sok vitamint ennénk (feltételezem, hogy az ő sokféle vitaminjából kellene vásárolnunk egy tisztességes csomagot, aminek minimum hatezer forint a havi adagja, és majdnem tizenhat a legdrágább, de többféle kell belőlük, persze), akkor nem lenne annyi rákbeteg a földön. Aztán megint felhozta a gyógyszerlobbit, és erőteljesen hangoztatta az untig ismert összeesküvés-elméletet, amely szerint az orvosoknak az az érdekük, hogy minél tovább legyél beteg, és nem akarnak meggyógyítani, csak azt várják remegve, hogy felszúrhassák végre a vénádba a kemós tűt.

Aha! Persze!

Azért azt is tudjuk, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, és ebben a dologban nincsen egyértelmű igazság, egyik oldalon sem. Mert ami tény, hogy az immunrendszer erősítéséhez kellenek a vitaminok. De az is tény, hogy egy már kialakult tünetet ezek a módszerek önmagukban egyáltalán nem fognak megszüntetni. Sem a vitaminok, sem a deutériumcsökkentett víz, sem másfajta hókuszpókusz. Kialakult tumornál visszautasítani a kezelést – ha mégis a visszautasítás mellett döntünk – felér egy konkrét öngyilkossággal.

Csak az a nagy baj, hogy az ember, mármint a szerencsétlen rákbeteg belekerül egy rohadt gépezetbe, amelyben irtózatosan nehéz, szinte lehetetlen higgadtan dönteni.

Ha a gyógyszeripar az ördög, akkor szerintem a csodaszerlobbi a sátán, amelyik ugyanúgy egy mocsok, szarházi érdeket kíván képviselni: mégpedig azt, hogy minél több lóvét lehessen kaszálni a betegektől.

Itt vagyok én. Nem támogat sem gyógyszercég, sem hókuszpókuszvállalat. A saját tapasztalataimat írtam és írom le. Lassan négy éve derült ki, hogy áttétes daganatos beteg vagyok, lassan két éve pedig az, hogy tökéletesen tünetmentes. Két és fél éve pedig, amikor egy rövid, tünetmentes időszak után visszaestem, azt mondták, hogy maximum már csak hónapig fogok élni.

Azóta túl vagyok a poklon, túl vagyok a legocsmányabb fájdalmakon, túl vagyok azon is, hogy nem lehet gyerekem (higgyétek el, ez a legkevesebb az én sztorimban). Semmi mást nem tehetek, csak annyit, hogy elmondjam, ha kell százszor is, hogy soha a büdös életben nem lesz meg a rák ellenszere. Azért, mert a gyógyulás egyénfüggő, és ezzel együtt brutálisan nehéz és összetett is. Én azt tudom elmondani, hogy ha nincsen kemoterápia, már nem vagyok itt. És nem azért, mert annyira áldásos találmány, és én biztosan attól a szertől gyógyultam meg, mert ez sem igaz. A kemoterápia, a sugár meg a műtét abban segített, hogy időt nyerjek. Időt kapjak arra, hogy felkutassam, hol van a betegségem gyökere, hogy időm legyen megváltoztatni a gondolkodásomat önmagamról és a világról, és ezzel párhuzamosan megszüntessem a problémákat. Ez egy nagyon bonyolult testi-lelki folyamat, amelyben a családom- és a lelki terapeuták segítségére is szükségem volt, mert egyedül biztosan nem ment volna. Azt viszont nem tudhatom, és emiatt nem is állíthatok olyat, hogy egy másik betegnek is jó lesz az én módszerem.

Amit tudok, hogy a betegség mögött az embert is kell nézni, mert ahányféle ember, annyiféle daganat.

A vitaminokra, az egészséges táplálkozásra természetesen szükség van. Mert az erős immunrendszer elengedhetetlenül fontos. De egyszerűen nem továbbíthatunk az emberek felé olyan hamis téveszméket, hogy, mondjuk, a rákot ketogén diétával ki lehet éheztetni, vagy egy C-vitamin kúrával el lehet tüntetni a kialakult tumort. Ez egy aljas, alávaló, és szemenszedett hazugság volna. És aki ilyesmit terjeszt, az éppen ugyanannyira átkozott csaló, mint az orvos, aki csak azt nézi, hogy mennyi pénzt nyerhet a betegen.

Szóval én csak egy dolgot kérek: álljunk meg és gondolkodjunk! Nem annyira könnyű, pláne egy ennyire szorult helyzetben. De marhára megéri.

Szentesi Éva