Kedves szerkesztők! A fiam néhány hete bejelentette nekünk, hogy meleg. Eddig nem volt vele semmi baj. Jól tanult, jól sportolt, és minden vasárnap eljött velünk a templomba. Nem értem, hogy miért csinálja ezt? Hát miért nincs ránk tekintettel? Miért nem tud megváltozni? Mit fognak így gondolni rólunk a rokonok, a szomszédok, meg a barátaink? Kérem, segítsenek! Egy Csalódott Anya.

Kedves Csalódott Anya! Megértjük az aggodalmát, és azt  is, hogy úgy érzi, nehéz helyzetbe került a fia előbújása miatt a rokonok, ismerősök előtt. Azt javasoljuk, mutassa meg a gyereknek, mennyire könnyű megváltoztatni a szexuális orientációnkat, és változzon (akár csak) néhány hétre heteroszexuálisból homoszexuálissá! Járjon elöl jó példával! Sok sikert kívánnak Önnek, a szerkesztők.

Ez a levélváltás valójában nem történt meg a WMN-en. A gyerekkori homoszexualitás általában fel sem merül Magyarországon. Szinte ismeretlen fogalom az, hogy lennének LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer, vagyis a „megszokottól" eltérő szexualitású) gyerekek. Vagy egyáltalán, hogy 18 éves kora előtt bárki tisztában lenne a szexuális orientációjával.

Az ilyen gyerekek teljesen láthatatlanok a magyar rendszerben – a szüleik pedig tökéletesen magukra hagyva próbálnak megbirkózni a helyzetükkel.

Egy amerikai lapban pár éve lezajlott egy hasonló levélváltás. Akkor, amikor még nem ismerte el a szövetségi kormány az azonos nemű párok házasságát. Ekkoriban még csak azt tudták a kutatásokból, hogy legalább havonta egyszer iskolai zaklatás áll az amerikai LMBTQ tinédzserek öngyilkosságának hátterében, vagy azért oltják ki az életüket, mert félnek elmondani a szüleiknek, barátaiknak, hogy valójában melegek, transzneműek vagy biszexuálisak. Amerikában is kevés volt a jó válasz, de legalább nem fedte mély homály a jelenséget.

Magyarországon semmi nem változott, az alaptörvény pedig kimondja, hogy házasság csak férfi és nő között köttethet, miközben a világban sok minden történt. Az elmúlt években az USA-ban 36,- míg Európában 12 állam legalizálta az azonos nemű párok házasságát. Speciális iskolai programok indultak Angliától Norvégián át Mexikóig, amelyek az LMBTQ gyerekekkel, a szexuális orientációval, az azonos nemű szülők gyerekeinek helyzetével foglalkoznak.

A Gyermekjogi egyezmény 1989 óta tiltja a gyerekek hátrányos megkülönböztetését – többek között a szexuális orientációjuk miatt sem érheti diszkrimináció a gyerekeket. Mi több, az egyezmény szövegéből egyértelműen kiderül, hogy az azonos nemű pár által nevelt gyerekeket sem lehet hátrányosan megkülönböztetni a szüleik miatt.

Hiába a nemzetközi szabályokban rögzített tolerancia, az LMBTQ gyerekek különösen nagy veszélynek vannak kitéve az iskolákban a bántalmazások, iskolai zaklatások miatt.

Kutatások szerint az LMBTQ gyerekek kétharmada válik áldozatává iskolai erőszaknak.

Ezért például idén januárban bejelentették, hogy Manchesterben megnyitják majd az első, speciálisan nekik indított iskolát a következő években. Egyáltalán nem biztos, hogy a gyerekek elkülönítése (bármilyen indokkal is) jó út. Az viszont tagadhatatlan, hogy sok gyereknek ez az egyetlen lehetőség. A külön iskola egy valós és élhető alternatívát jelenthet azok számára, akiknek eddig a magántanulói státusz, a rejtőzködés vagy a menekülés maradt. Az LMBTQ gyerekek harmada idő előtt kiesik az oktatási rendszerből. Világszerte vannak olyan nyitott iskolák, amelyek láthatóvá teszik (és ezzel segítik) azokat a gyerekeket, akiknek a többségtől eltérő a szexuális orientációja, identitása. Közéjük tartoznak azok a gyerekek is, akiket ilyen szülők nevelnek. A megismerés által növelhetik az elfogadottságukat is.

Mindannyian sokat tehetünk azért, hogy a gyerekünk elfogadó legyen azok iránt a kortársai iránt, akik tőlük eltérő szexuális beállítódásúak, érdeklődésűek, vagy másként határozzák meg magukat. Már általános iskolás gyerekeknek is beszélhetünk az LMBTQ szülőkről és gyerekekről. Az ilyen életkorú gyerekek általában nyitottan és érdeklődéssel állnak a kérdéshez, nem pedig előítélettel. Az is komoly segítség, ha az esetlegesen meglévő saját félelmeinket, bizonytalanságunkat nem vetítjük rá a gyerekre, és magunk is nyitottan, elfogadóan próbálunk hozzáállni a kérdéshez.

Fogadjuk el, hogy lehetünk megengedőek vagy szigorúak, elfogadóak vagy elutasítóak – egyet biztosan nem tehetünk: nem tudjuk megváltoztatni az érintett gyereket!

Legyünk határozottak abban, hogy a kirekesztés, a zaklatás és az erőszak, semmilyen körülmények között nem megengedhető! És nem utolsó sorban, tanítsuk meg a saját gyerekünket arra, hogy minden szempontból fogadja el a másikat – ideértve a másik felnőtt vagy gyerek szexuális irányultságának, orientációjának vagy önmeghatározásának tiszteletben tartását is.

dr. Gyurkó Szilvia

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/ESB Professional