Jakupcsek Gabriella: Sok mindent nem akartam észrevenni

–

Cukiságfaktor rulez!

Rozika, a „Covid-kutya” meghatározza az első pár percet, majd eltűnik Gabi lábánál, és csak a végén mutatja meg magát újra. 

„Soha életemben nem voltam kutyás, de a kislányom magányos volt a Covid alatt. A szerelem az enyhe érzés, amit mi átélünk vele kapcsolatban” – kezdi Gabi a beszélgetést.

Rozikát sokfelé viszi magával a műsorvezető: „Nagyon figyeltünk arra, hogy járjon iskolába, szocializálódjon”. 

Nem először ült be Jakupcsek az Elviszlek… autójába, hiszen 2016 májusában, miután botrányos körülmények között távozott a MTV-ből, már mesélt az akkori helyzetről. Nézzétek meg EZT a műsort is, ha tehetitek, nagyon tanulságos! Akkoriban elég sok keserűség volt benne, de most, amikor ezt felidézi, felkiált:

„Úristen, de jó azóta!” 

Majd hozzáfűzi: „Nagyon sokáig tartott megértenem, hogy ott ki volt gazfickó és miért.”  

Több mint fél évig tartott, amíg Gabi levonta a tanulságait ennek az esetnek: „Nagyon sok mindent nem vettem észre, vagy inkább nem akartam észrevenni, mert kényelmes volt.”

Mindenféle érdekek

Gabi rádöbbent, hogy nem igazán szakmai módon működtek a dolgok, hanem „más érdekek irányítottak mindent”.

„Későn jöttem rá arra, hogy nekem nem szabad ennyire szervilisen alámenni mindig az adott hízelgő ajánlatnak.”

Kriszta véleménye szerint: „Minden női »igen« közös kontextusa az, hogy úgy növünk föl, azt masszírozzák a bőrünk alá, hogy »akkor vagy jókislány, ha nincs veled probléma«”.

Saját bevallása alapján egy ideig Jakupcsek is a problémamentes nők közé tartozott, de azt is kimondta, hogy ez nem valósulhatott volna meg a főnökei és a jó stábmunka nélkül. A férfi főnökei a konfliktushelyzeteket megoldották helyette, ez neki így kényelmes volt akkoriban. De amint kikoptak ezek a markánsabb karakterek, olyanok jöttek, akik szervilisebben döntöttek.

Jakupcsek egy ideig még hitt abban, hogy a közös cél a minőség: „Nem vettem észre, hogy ez nem cél, csak nekem az, és néhány embernek, aki ott dolgozik, de »magasabb szempontok« is vannak.”

Amikor eszközzé vált, az sok nehéz pillanatot okozott neki. Épp akkoriban történt ez, amikor ereje teljében volt szakmailag és mentálisan, és a gyerekek kora is megengedte, hogy az önismeretre, önfejlesztésre koncentráljon. Ám ekkor jött a vákuum.

A nők többsége ebben az időszakban légüres térbe kerül

Ezt Gabinak is meg kellett élnie azzal a komoly különbséggel, hogy nála mindez a nyilvánosság előtt zajlott, sokszor pedig magyarázkodásra kényszerült.

„Azért egy gyereknek se könnyű, amikor az édesanyja sikeres, aztán egy nap hazamegy, és azt mondja neki, hogy »te, figyelj, engem kirúgtak«. El kellett magyarázni, hogy ez nem feltétlenül úgy van a mai helyzetben, hogy »az édesanyád valamit rosszul csinál«.

Nem biztos, hogy az a sikeres, aki tisztességes, és nem biztos, hogy annak van sok pénze, aki az értékrendje szerint dolgozik.

Ezek olyan érdekes kérdések ma már, amikkel terápiaszinten nekem is dolgom akad, mert kamasz gyerekem van, és egészen más értékrend szerint nevelem, mint az előző kettőt.”

Jól dokumentált, de nagyon szépen kontrollált élet

Jakupcsek Gabriella háromszoros nagymama, 61 éves. Korát egyáltalán nem titkolja. Ahogy azt sem, hogy nehéz volt annak idején a Máté Gáborral való válása, és azt sem, hogy hat évvel fiatalabb férjével való második házassága immár 32 éve tart. Szépen összeértek mára Ádámmal – mondja. Annak idején persze elég sok nehézséget okozott, hogyan integrálódik a családba egy huszonéves fiatalember, de Gabi mindig a gyerekei érdekét tartotta szem előtt. Nem véletlen, hogy akkor született meg Ádámmal közös lányuk, a most 16 éves Emma, amikor a fiúk már gyakorlatilag kirepültek. 

„Emma most hordozza ennek az elmúlt 16 évnek az összes nehézségét. Berobbant az online tér, az oktatás is ez idő alatt került mélypontra” – mondja Gabi, és így folytatja: „Nem mindegy, milyen értékrend szerint nevelek egy gyereket. A fiúknál ez sokkal egyszerűbb volt, bár azoknak, akik valamilyen módon kilógtak a sorból, akkor is nehéz volt megtalálni a helyüket.”

Emmával most épp az a korszakuk zajlik, amire Gabi azt sóhajtja Krisztának:

„Éljük túl!”

Szélsőségesen polarilázólott a világ, icipici darabokra tört minden

Mindannyiunknak nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt az élet minden területén. Gabinak is. „Eddig mindig közösségben dolgoztam, megmondták, hogy mit vegyek föl, hogy tegyem a lábam, a gondolatban lehetett egy kicsit kalandozni, de most a szabadságomban nagyon pontosan kell tudnom a mértéket” – mondta Jakupcsek, és azt is hozzátette, hogy soha nem lehetett még ennyire önazonos, mint most: „Ezt egyetlen munkahelyen sem tudod megtenni. De én most megtehetem, hogy tényleg azt vállalom el, ami izgat, amiben örömömet lelem, és amit etikusnak érzek. Semmi olyat nem kell csinálnom, amiről azt érzem, hogy nem oké. Jól alszom. Én már gazdagabb nem leszek. Ez nekem nem értékrend.”

Inkább hiány volt, mint bőség

Kilencéves volt a kispolgári családban felnövő Gabi, amikor az édesapja meghalt daganatos betegségben, ő pedig végignézte az egyszobás lakásukban ezt a szenvedést. Furcsa, hogy ezek után még az édesapja temetésére sem mehetett el, hogy „megkíméljék”, és aztán később sem dolgozták föl közösen az édesanyjával ezt a nehéz élményt: 

„Inkább a mély csend volt és a fájdalom.

Nekem nagyon hosszú időmbe telt, amíg a műsoraimban feldolgoztam a halált. Minden halottak napját nekem kellett csinálnom 32 évig, mert napi műsort készítettem. Én ebbe mind belehaltam a magam módján, de valahogy kidolgozódott. Nem mondom, hogy végleg, mert a szendvicsgenerációnak most kell elengedni a szüleit” – mondja Gabi. Épp egy éve halt meg az édesanyja… 

Fontos és pontos mondatokat hallunk tőle a kíséréssel és az elengedéssel kapcsolatban is, Gabi szerint nagyon fontos, hogy kimondjuk a nehéz dolgokat, és felkészítsük a környezetünket az elmúlásra akár úgy is, hogy még életünkben megválunk azoktól a dolgokról, amikre nincs szükségünk.

„A saját életemre is rányomja a bélyegét az, hogy láttam apámat haldokolni kilencévesen, ezért sohasem szeretnék kiszolgáltatott lenni” – meséli Krisztának. 

Segíteni annak, aki lent van

Az egyetlen dolog, ami még indulatot kelt Jakupcsek Gabriellában, ha látja, hogy valaki segíthetne a másiknak, mégsem teszi meg. Ő a saját eszközeivel harcol ez ellen: járja az országot az előadásaival, könyveket ír, és a legnehezebb témákhoz is bátran hozzányúl. 

„Szerintem ezzel dolgunk van. Elképesztően sokat számít, ki vannak éhezve az emberek. Nagyon nincs mentális segítségük. A templomokból kiszorult egy generáció, az én korosztályom pedig végképp szégyelli a gyengeségét. Nem mer segítséget kérni, mert azt hiszi, hogy akkor leírják. 

A magyar nők maximum a barátnőiknek merik elmondani, hogy hogy vannak, nagyon magányosak a nők, nem véletlen, hogy ennyire keresik a közösségeket.”

Itt nézhetitek meg a teljes adást:

Both Gabi