Épp főiskolára készültem, amikor kiderült, hogy váratlanul tiszteletét teszi nálunk a gólya. No, nem én lettem várandós, hanem az édesanyám. Mondjuk, a meglepetés így se volt kicsi. A hír hallatán a szüleink újratervezték a jövőt, a testvéremmel pedig nagy tesói lettünk egy olyan kislánynak, akinek akár mi magunk is a szülei lehettünk volna. És kicsit azok is lettünk. Főleg én.
Pásztory Dóri és családja egy másik, ráadásul nemrég megismert családdal vágott neki a tengerpartnak… és annyira jól sikerült az élmény, hogy Dóri összeszedte, a szerencsés együttállásokon túl, szerinte min múlik mindez.
„Olyan gyorsan telik az idő, én meg versenyt futok vele, és megszakad a szívem, hogy egyiküket sem látom felnőni.”
Fogadjunk, hogy nálatok sem zajlik az ünnep zökkenőmentesen. De tudjátok a mi bakijainkat überelni?
Homoszexuális, vagy a szexualitásukat egyértelműen meghatározni nem tudó gyerekek léteznek. Nem csak külföldön, itthon is. Sorsuk legtöbbször a némaság, a szorongás, a magány, a kirekesztés, és gyakran a bántalmazás. És ezt a sorsot nem ők választották.