-

Tudtad? Békák vagyunk, és épp most melegítik alattunk a vizet

A XIX. században született egy nagyon tanulságos tanmese arról, hogy amikor egy békát beteszünk egy hideg vízzel teli edénybe, majd felrakjuk a tűzhelyre, és lassan melegíteni kezdjük, akkor a béka addig-addig alkalmazkodik a változó körülményekhez, míg végül szépen lassan megfő?

Hogy honnan jutott ez most eszembe? Tudom, hogy kevesek szórakozása meleg nyári estéken a Magyar Közlönyt olvasni, pedig higgyétek el, érdemes!

A múlt héten megjelent 108. szám például egészen parádésra sikerült. Ha gazdasági újságíró lennék, nyálcsorgatva olvasnám a Budavári Palotával, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokkal és a közbeszerzésekkel kapcsolatos döntéseket. Mivel azonban gyerekjogokkal foglalkozom, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ajánlásai érdekeltek. (1374/2016. Korm. határozat, 84. oldal)

Először is hálát adtam az égnek, amiért tudok angolul, mert ha hiszitek, ha nem, a Magyar Közlönyben a vonatkozó határozat angol nyelven jelent meg. (Izgalmas emberkísérlet ez egy olyan országban, ahol a felnőtt lakosság 37 százaléka beszél idegen nyelveket.) A jogszabály remek dolgokkal kezdődik, és több mint 90 pontban sorolja azokat az ajánlásokat, melyeket Magyarország elfogad, és magára nézve kötelezőnek tekint – elismerve ezzel, hogy ezeken a területeken volna tennivalója.

Így például a 111. és 112. pontban elfogadja azt az ajánlást, ami szerint

a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet bűncselekmények ellen határozottan fel kell lépni, illetve mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyűlöletbeszéd ne jelenhessen meg politikai üzenetekben és a médiában.

Őrület! Ezek után alig várom, hogy az utcánkban kihelyezett: „Tudta? A bevándorlási válság kezdete óta Európában több mint 300-an haltak meg terrortámadásban.” feliratú óriásplakát eltűnik a saját maga által vállalt nemzetközi kötelezettségének eleget tevő állam határozott fellépésének hála. (Amire a második napon – ki tudja, miért – valaki ráírta: „Dögöljön meg minden migráns!”)

Magyarország azonban nem fogadott el minden ajánlást, amit az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tett. Így például (nem tudom a letelepedési kötvényt vásárolók számára ez mennyire izgalmas információ, de) hazánk nem fogja ratifikálni a bevándorló munkavállalók és családtagjaik jogairól szóló nemzetközi egyezményt. Ahogy a Gyermekjogi egyezménynek sem írja alá azt a kiegészítő jegyzőkönyvét, ami lehetővé tenné, hogy a gyerekek az őket ért jogsérelem esetén közvetlen panasszal élhessenek. Gyerekek és külföldiek. Micsoda félelemkeltő ellenségek!

A menekültekkel és menedékkérőkkel kapcsolatban több tucat ajánlás közül egyetlen egyet tartott elfogadhatónak Magyarország (hogy legyen joguk kérelmet előterjeszteni).

Ezen túlmenően semmiféle védelem vagy a velük való bánásmód humanizálására való kötelezettségvállalás nem szerepel a dokumentumban. Elzárva lehet őket tartani, erőt lehet alkalmazni velük szemben, diszkriminálni lehet őket.

Nem tudom, mennyire követitek a nemzetközi híreket, de a békeidőknek vége

A végeken háborúk dúlnak. Ukrajnát, Szíriát, Törökországot, Afganisztánt nem virágos jókedvükben hagyják el az emberek. Ott naponta történnek olyan terrorcselekmények, melyeket mi elszorult torokkal követtünk a nizzai, párizsi, brüsszeli hírekben.

Szíriában több mint öt éve tart a polgárháború, ami miatt gyerekek milliói nem járnak iskolába, elveszítik a szüleiket, otthonukat. A biztonságos és békés gyermekkor reménye nélkül nőnek fel a  menekülttáborokban – például Törökországban, mert az EU-ba nem jutnak be. Annak a Törökországnak a területén, ahol katonai puccs zajlott, ahol most függesztették fel az alapvető emberi jogokat, ahol a halálbüntetés visszaállítását tervezik, és ahol emberek tízezreivel szemben folytat vendettát a kormány. Mindezt a demokráciára hivatkozva.

De a helyzet nem csak keleten fokozódik. Trump az USA-ban a demokrácia védelmére hivatkozva akar magas falat emelni a mexikói határra, és naponta intéz kirohanásokat kampányában a muszlimok ellen.

Mi, Európaiak, akik ott élünk, ahol a kultúra bölcsője ringott, miközben a demokrácia vajúdott, vajon hogyan számolunk el azzal, hogy egyre több a szögesdrót, és emberek ezrei vesznek a tengerbe ócska lélekvesztőkön? Persze... ez nem a mi hibánk.

Vagy mégis?

Tényleg igaz, hogy mi csak magunkat és saját biztonságunkat védjük?

Nem illúzió csupán, hogy ha falakkal vesszük körbe otthonainkat, és a minimális emberi bánásmódot (könyörületet) sem tanúsítjuk, akkor kívül tudjuk tartani a gonoszt?

Biztosak vagyunk benne, hogy ha a jelenleg rendelkezésre álló eszközeiket jól használnák a megfelelő szervezetek, akkor nem lehetne másként megelőzni, kiszűrni, meggátolni a kegyetlen, öncélú erőszakot?

Biztos, hogy mindez a vircsaft csak a terrorizmusról szól? Nem lehet, hogy más érdekek is húzódnak a háttérben?

Ahogy a béka nem tesz semmit azért, hogy elkerülje a véget, úgy alkalmazkodunk mi is az utóbbi években a demokrácia vélt vagy valós játékszabályainak elpárolgásához elfelejtve, hogy mit is jelent valójában a demokrácia. Én úgy hiszem, és a gyerekeknek is azt tanítjuk, hogy a humánum, a szolidaritás, az egyetemes emberi jogok és a szabadság olyan alapvető értékeink, melyek nélkül mit sem ér a demokrácia. „Zengő érc" csupán „és pengő cimbalom".

Ma már tudjuk, hogy nem igaz a XIX. századi tanmese a békáról

A valóságban a béka kiugrik, ha érzi, hogy igazán felforrósodott a körülötte minden. Ezt kellene tennünk nekünk is. Úgy egyáltalán...

Tenni kellene már végre valamit. A demokráciáért, az alapvető értékekért, az emberiségért, a gyerekeinkért és a jövőért. Önmagunkért.

Trójának, Kínának, Berlinnek, a szovjet rendszernek nem annyira jött be ez a fal-biznisz, ahogy a bezárkózás és az idegenek jogfosztása sem. Miért gondoljuk, hogy ez most másként lesz?

Dr. Gyurkó Szilvia

A kép Weiler Péter festőművész Tisztelet a bátraknak című munkája.