Mi lesz a kárpátaljai menekültekkel?

–

Egy kormányrendelet értelmében augusztus óta már nem jár szállás és alapvető ellátás azoknak a Kárpátaljáról – Ukrajna Magyarországgal szomszédos régiójából, ahol a legnagyobb magyar kisebbség él – érkező menekülteknek, mert a kormány indoklása szerint ők nem olyan területről jöttek, ahol közvetlen harci cselekmények zajlanak. Az orosz hadsereg legutóbb decemberben indított légitámadást a térség második legnagyobb városa, Munkács és a szintén kárpátaljai Várkulcsa felett.

A Magyarországra menekülő kárpátaljaiak nagyrészt magyar nemzetiségűek, nők és gyerekek, ezen belül romák, némelyikük magyar-ukrán kettős állampolgár. A rendelettel a kormány menekült családok százait, megközelítőleg 4000 embert tett utcára, nagyrészt kiskorúakat, egyedülálló anyákat és gyerekeiket, köztük súlyos betegséggel vagy fogyatékossággal élőket.

A 444 Spenik Sándort, az ungvári egyetem Ukrán–Magyar Intézetének igazgatóját idézve akkor azt írta, Kárpátaljára hivatalosan 350 ezer belső menekült érkezhetett Ukrajna keleti részéről, de a valóságban ennél is többen lehetnek, sokan ugyanis nem regisztrálnak a hatóságoknál. Sok ukrán cég is Ungvárra, a régió legnagyobb városába települt át: a város népessége két év alatt minimum megduplázódott, már jóval 200 ezer felett lehet. A szakértő szerint ez önmagában csökkenti a kárpátaljai magyarok arányát – 2022 előtt ez 10 százalék körüli volt –, főleg, hogy az orosz-ukrán háború kitörésével a magyar lakosság nagyobb arányban hagyhatta el az országot. „A háború előtti 120-130 ezer emberből az optimistábbak szerint talán százezren lehetnek még, mások inkább 70-80 ezres nagyságrendről beszélnek” – írják. 

Az utcára tett menekültek közül a szerencsésebbek napokra, hetekre átmeneti átmeneti szálláshoz jutottak, vagy továbbálltak, de volt, akiknek még ez sem jutott: a Helsinki Bizottság szeptemberi cikke szerint ők jószándékú civileknél, parkokban, játszótereken, állomásokon húzzák meg magukat, vagy visszatértek a háború sújtotta Ukrajnába – pedig az utcára tett kárpátaljai menedékeseket képviselő Helsinki Bizottság szerint „eleve hazugság az, hogy ahol nem folynak közvetlen harci cselekmények, ott béke van, és esély van normális életre”. 

A kilakoltatott menekültek egy része korábbi vidéki szállásokon, például a 444 korábbi riportjában is szereplő Kocson próbált megélni.

„Nincs ingyen ebéd”

A rendelet szerint a „legnehezebb sorsú magyar kisebbségbe” – merthogy a kárpátaljai magyarokat így is szokás emlegetni – tartozó, már Magyarországon élő menedékesek nyáron mindössze hatnapos határidővel nyújthattak be méltányossági kérelmet, hogy ne kerüljenek utcára; de a rendelet atyja, Pál Norbert „orosz-ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős” kormánybiztos a kérelmek mintegy 80 százalékát indoklás nélkül elutasította.

Az ellátásmegvonásról szóló rendeletről a kormány sem előzetesen, sem akkor nem egyeztetett senkivel.

A tömeges kilakoltatások után a fővárosi önkormányzat segítségét ajánlotta fel azoknak a kárpátaljai menekülteknek, akik Budapestre mennek. Pál Norbert rasszista felhanggal kommentálta a fejleményeket: a menedékeseknek „nem kell elhagyniuk Budapest önkormányzatának szállásait [...]. Bizonyosan főpolgármester-helyettes úr (akkor még Kiss Ambrus - a szerk.) is egyetért azzal, hogy önmagában a roma származás sem teszi jogosulttá a több éve Magyarországon tartózkodó és munkát vállalni nem hajlandó családokat arra, hogy a magyar adófizetők számukra ingyenes szállást és étkezést biztosítsanak”.

A Helsinki Bizottság hangsúlyozza, hogy az érintettek 2022 februárjában vagy az elmúlt egy évben érkeztek Magyarországra, mégpedig kényszerből, a háború elől menekülve: a visszatérésre nincs esélyük, mivel elhagyott otthonaik az enyészet martalékává váltak; az orosz hadsereg által megszállt országban komoly infrastruktúra-, élelmiszer és gyógyszerhiány van. Vannak, akik gyerekeik besorozásától félnek, mások férjüket vagy hadköteles korú fiúkat hátrahagyva voltak kénytelenek elmenekülni. 

A szervezet szerint a lakhatási támogatás megvonása átgondolatlan, önkényes, és végzetes hatású lehet az érintettekre nézve, Pál Norbert nyilatkozata pedig rasszista és cinikus: az államilag támogatott szálláshelyeken lakók közül aki tud, dolgozik, de alacsony vagy rendszertelen jövedelmükből aligha tudnak albérletet vagy a családjuk ellátását fizetni – főleg, amíg a lakhatási válság közel 3 millió magyart is érint.

A kisgyerekekkel egyedül maradt anyáknak – a kárpátaljai menekültek nagy részének – semmilyen jövedelme nincsen, de ha tudnának is piaci alapon lakást bérelni, menedékes státuszuk és roma származásuk miatt a legtöbben visszautasítják őket. A hajléktalanság leginkább őket fenyegeti: a menedékesek egyedül a létfenntartási támogatásra számíthatnak biztosan, ami idén februárban felnőttek esetében kis híján 23 ezer, gyerekeknél 14 ezer forint havonta.

Európai uniós jogszabályoknak megfelelően Magyarország a háború kezdete óta minden Ukrajnából érkező ukrán állampolgárt és annak családját menedékesként ismer el, aki azt kérelmezi. Ez az ideiglenes védelem a gyakorlatban az ukrán-magyar kettős állampolgárokra is kiterjedt, azaz ők is megkaptak minden olyan támogatást, szolgáltatást, ami a menedékeseknek járt. A Helsinki Bizottság menekültek és külföldiek jogairól szóló kisokosát itt találod. 

Pál Norbert: „Soros”

A szervezet többször is bíróságon támadta meg Pál Norbert kormánybiztos döntéseit, sikerrel: múlt hónapban a Fővárosi Törvényszék megsemmisítette 84 kárpátaljai menedékes méltányossági kérelmét elutasító határozatokat, mert azok semmilyen indoklást nem tartalmaztak és semmilyen formai követelménynek nem feleltek meg. Szerdán pedig három Győrben élő, magyar nemzetiségű menekült anya és gyerek (összesen tíz ember) kérelmének felülvizsgálatát sikerült elérni. A Helsinki Bizottság ügyvédje, a menedékeseket képviselő Szekeres Zsolt szerint ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kormánybiztosnak új eljárásokat kell indítania, ahol minden érintett ügyében külön-külön, egyesével kell írásbeli döntést hoznia, amit meg is kell indokolnia. Ezeket a döntéseket az érintettek, ha rájuk nézve negatív, újra megtámadhatják a bíróság előtt.

Bár az ítélet még nem jelenti azt, hogy egy csapásra rendeződik a kilakoltatott családok sorsa és megszűnik a létbizonytalanságuk, de megnyílhat az út ahhoz, hogy menekült gyerekek és szüleik szerény támogatott lakhatást kapjanak.

Pál Norbert február végén sorosozva, a magyar kormány háborús menekültpolitikáját méltatva állt bele a döntésbe: „Hazánk minden ukrajnai menekülő számára biztonságot nyújt. [...] A perek és a támadások mögött Soros György által finanszírozott álcivil szervezet, a Magyar Helsinki Bizottság áll. Ez a szervezet finanszírozásának szinte 80 százalékát külföldről, 50 százalékát pedig közvetlenül Soros György nyílt alapítványaitól kapja, és ezzel összhangban a globális-liberális értékek képviselőjeként évek óta támadja a magyar kormányt annak migráció- és genderellenes politikája miatt.”

Magyarországnak valóban jelent terhet az ukrajnai menedékesek ellátása, de korántsem akkorát, amekkoráról a kormány beszél, vagy amekkora terhet visel a többi Ukrajnával szomszédos állam, írta február végén Bakonyi Anikó, a Helsinki menekültügyi programjának vezetője. Szerinte az sem igaz, hogy – a kormány állításával ellentétben – ez lenne „Magyarország valaha volt legnagyobb humanitárius akciója”, végképp nem a magyar állam terheire. A kevés elérhető adat is ezt mutatja: a kormány szerint három év alatt másfél millió ember lépett be Magyarországra a megtámadott országból, de a narratívából rendre kimarad, hogy ezeknek az embereknek a többsége csak átutazó volt. A ma is segítségre szorulók a szakértők szerint nagyrészt kettős, magyar állampolgárok. 

Az állami terheket ezúttal is azok a civil szervezetek és emberséges önkéntesek vették magukra, akik ellen Orbán Viktor miniszterelnök évindító- és poloskázós beszédében hergelt: Bakonyi szerint hamar kialakult egy spontán rendszer, amiben önkéntesek szállították az embereket a határról vagy a pályaudvarról a szállásaikra; és annak ellenére volt hatalmas segíteni akarás a magyarokban, hogy a kormány rengeteget tett azért, hogy félelmet ébresszen a menekülők iránt. A lakhatáshoz való hozzáférés folyamatos szűkítése – Pál Norbert uniós jogot sértő rendeletének volt egy elődje is, 2023 óta ha egy menekült családból mindkét szülő jelen van Magyarországon, csak az egyik szülő jogosult támogatásra, emiatt családoknak kellett szétválnia – csak fokozza a helyzetet, amiben a háború elől menekülők néhány ember jószándékától és áldozatos munkájától függenek. 

Solti Hanna