aegon-nyugdíj-wmn

–

Veteránok és „boomerek”

Az a helyzet, hogy nem csak az anyagiak fogják meghatározni, hogy milyen nyugdíjasok leszünk. Az egyes generációk eltérő mentalitása, világszemlélete és persze egészségügyi állapota is döntően befolyásolja a közeli és a távoli jövőben, hogy miként élik meg az aktív életszakasz után az időskort.

A mai nyugdíjasok legidősebb tagjai a háború előtt született „veterán” generációhoz tartoznak. Másik részük a háború utáni „baby boomer” generációt képviseli. Mindkét generáció sokat látott, alaposan megviselte őket az élet, ennélfogva kitartó, mentálisan erősen felvértezett korosztályokról beszélhetünk.

A veteránok fő jellemvonása, hogy elfogadják a sorsukat, sokuk nem vár többet, mint amit kap – sem az egészségügyben, sem másutt: a panaszkodás nem az ő világuk.

Bizalmatlanságukban és bezárkózásukban egy viszontagságos életpálya összes keserű tapasztalata benne van. Az ő – háborút és az '50-es éveket is megtapasztalt – világukat jórészt a belül megélt félelmek irányítják, az este hat után bezárt ajtók, a portán eleresztett kutya…

A fiatalabb nyugdíjasok is egy némiképp megkeseredett generációhoz, a háború után született baby boomerek közé tartoznak (ez Magyarországon a Ratkó-korszak szülötteit jelenti). A BB-sek tévén szocializálódott, táncdalfesztiválokért lelkesedő, nagy közösségi élethez, sok változáshoz hozzászokott generációt akkor érte súlyos trauma, amikor a rendszerváltás után addig megszerzett tudásuk és egzisztenciájuk hirtelen elértéktelenedett. A munkahely megszűnt, vagy ha nem, akkor sem lehetett már szót érteni a fiatal menedzserekkel. Az állandóan tevékenykedő Ratkó-generáció már másképp látja a saját nyugdíjas éveit:

a feladatokra koncentrál, de közben nézi saját magát is. Viszont bízhatunk benne, hogy ha jön a nagyi, eleve hoz sütit, lesz leves meg második, és nem marad elöl a vasalt ruha sem.

De vajon milyenek leszünk mi, '64 után született X-esek, '80 után született Y-osok vagy az internetkorba belecsöppenő Z-sek? A jövő útjai persze kifürkészhetetlenek, de okkal feltételezhetjük, hogy minden generációnak vannak olyan tulajdonságai, amiket időskoráig is elcipel. Fantáziáljunk hát egy kicsit...

X generáció

A legnagyobb networker generációról aligha hihető, hogy kiterjedt és élő kapcsolati hálójáról nyugdíjasként le akarna mondani. Az X-esek megrögzött összejárók; csoportidentitásuk alapja szinte bármi lehet, ezért ne nagyon csodálkozzunk, ha húsz év múlva ősz tincsek kandikálnak majd ki a motorosbanda bukósisakjai alól, tar halántékok suhannak el mellettünk a margitszigeti futópályán, és megjelennek a társasjátékszobák az éttermekben.

Az X-eseknek sokkal kevesebb averziójuk lesz az idősek otthonával szemben, mint a mai nyugdíjasoknak, ők a közösségi élet színterét látják majd ebben a létformában is, és valószínűleg nem járunk messze a valóságtól akkor sem, ha nyugdíjas-paradicsommá alakuló kistelepüléseket vagy városrészeket vizionálunk.

Az X-esek egy nem elhanyagolható csoportjának ugyanis, bár nem sok nyugdíjban reménykedhetnek, lesz valamijük, ami elődeiknek nem adatott meg: valamennyi vagyonuk. Kiadható vagy pénzzé tehető lakások, házak, nyaralók, esetleg gyűjtemények, egy aktív, és megdöbbentően korai életszakasztól sikeres felnőttkor öröksége. Ne feledjük, hogy a rendszerváltás után az X-esek rendkívül gyorsan törtek előre a vállalati hierarchiában, sokan közülük a csúcsra vagy a csúcs közelébe jutottak, és pozícióikat még ma is őrzik.

A mai X-esek lesznek az első olyan nyugdíjas-generáció, amelynek tagjai zömmel nem az első házastársukkal élik majd nyugdíjas éveiket, sőt nem kevesen lesznek közülük olyan férfiak, akik fiatal nyugdíjasként még a második házasságukból származó gyereküket nevelik.

A fiatal feleséggel nyugdíjba vonuló férfiak mellett megjelennek a rendszerben a független nagyik, és az ő „ÖTYE-klubjaik”, ahol nem az lesz a legfontosabb téma, hogy ki mit visz haza a cekkerben a cicának, hanem az, hogy melyik légitársasággal lehet a legolcsóbban meglátogatni a külföldön élő gyerekeket.

Ebben a korosztályban, az X-esek között bukkannak fel először azok az idős hölgyek és urak, akik nem nagyszülők: maguk is igen későn vállaltak gyereket, és a gyerekeik sem kapkodják el a dolgot, így nyugdíjban töltött első évtizedükben nem kell az unokák körül sertepertélniük.

A boomerekkel szemben ők – valamint a távolba szakadt gyerekekkel rendelkező nagyszülők – az unokátlanságot nem fölösleges emberként, hanem nagy szabadságfokú időskorként élhetik meg.

Előkerülhetnek a bakancslisták, megszerveződnek az egyes hobbitevékenységek köré szerveződő idősklubok.

Y generáció

Ha lehet, még szabadabb életet él majd az Y generáció. Ők ugyan szintén kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkeznek, de ez már nem az összejárós, beszélgetős csapat: közösségeik sokkal inkább az online térben léteznek, és ezt a tulajdonságukat bizonyára magukkal viszik az időskorba is. Ma még nem tudható, milyen platform fogja kiszolgálni őket, – talán a Facebook 20.0? – , de az sejthető, hogy milyen életet akarnak azon élni.

Ennek a generációnak a tagjai az egész életen át való tanulás megszállottjai lehetnek, hiszen fiatal felnőttként élik meg a már zajló- és a közeljövőben kiteljesedő digitális forradalmat, ami folyamatos alkalmazkodásra készteti őket. Már ma is ők a DIY (azaz a Do It Yourself) mozgalom leglelkesebb hívei, napjaik időskorban is inkább az öncélú, mint üzleti modellen alapuló „műveskedésről” szólnak majd, miközben bőszen rendelik házhoz az ugyanilyen elvek menetén készülő alapanyagokat, ételeket, italokat és más földi javakat. Ha jósolnom kell, a kiterjedt kézműves-barter világaként írnám le az Y-osok majdani időskorát.

Az X-esekkel ellentétben az Y-osoknak nem lesz hosszú bakancslistája, nem annyira az utazás, mint inkább a lakóhely(ek) mai szemmel nézve sűrű változtatása lesz jellemző rájuk.

Z generáció

A Z generáció időskora végképp a jövő ködébe vész. Ők manapság lépnek be munkaerőpiacra, 40-50 év múlva fognak nyugdíjba vonulni. Ha mégis jósolni kell, jelenlegi tudásunk alapján azt mondanám, szocializációjuk és mai életvitelük alapján ők lehetnek az első igazán hedonista nyugdíjas generáció. Ott élnek, ahol nyugdíjasként élni jó, ahol nyáron nincs túl meleg, de télen sincs hideg. Az intézményrendszert, ami ezt az igényt kiszolgálja, már az Y-osok számára elkezdik felépíteni az unokák, de a tökéletes nyugdíjasfalanszterek csak a Z-seknek fognak igazán megfelelni,

mert ők (ha kell) képesek kiiktatni létezésükből a személyes kapcsolatokat, és elfogadni, hogy minden igényüket valamilyen digitalizált megoldás szolgálja ki.

A kórházi- és időskori ellátás profizmusát nem az agyonhajszolt munkaerők, hanem a sosem fáradó robotok fogják tökéletesen biztosítani, így a hosszú és nyugalmas nyugdíjas évek valódi biztonságban tölthetők.

Ami biztos: sebesen változó világunk – így vagy úgy, de – gyökeresen átalakul. A jövőre vonatkozó találgatások, jóslatok alapja legfeljebb az az ismétlődő tapasztalat lehet, hogy a fiatalkori szocializációnak minden generáció esetében döntő szerepe van abban, ahogyan idősen tekintenek a világra.

Steigervald Krisztián

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/molchanovdmitry