-

WMN NN

Fiala Borcsa

Én párducmintás járókerettel fogok nyomulni, amire majd az unokámmal rászereltetek egy menő merdzsó-jelet is. Reggelente pezsgőt iszom, aztán kitotyogok a parkba vihogni a barátnőkkel. Persze majd úgy ülünk, hogy egyrészt ránk süssön a nap, másrészt rálássunk a kosarazó fiúkra. Délben az unokáknak fogok ebédet főzni, olyan igazi „nagymamásat”, aztán meg szunyókálok egyet. Este kártyázni fogok a haverokkal az otthonból, nyilván majd mindenki az aggkori szenilitás álarca mögé bújva próbálja szétcsalni magát.

Prónay-Zakar Gina

Andalúziában fogok élni, és helyi nyugdíjasokat fogok edzeni. Ja, egy frászt. Helyi harmincas, kockahasú pasikat tréningelek majd a tengerparton egy menő városban. Egy ökofarmon fogok lakni valami természetvédelmi terület közepén, kilátással a tengerre. Ezt a munkát persze már csak az élvezet és a látvány kedvéért csinálom, különben a hasonlóan jó testű pasimmal járjuk majd a világot. És írom a regényeimet, hogy egyre jobban éljek a bestsellereim jogdíjából. Jó lesz, alig várom!

D. Tóth Kriszta

Olyan leszek, mint Puppet a Házibuli című filmben. Vicces, kiszámíthatatlan és energikus. Sosem felejtem el, amikor az unokája szerelmének kedvéért nyomott egy kézifékes megfordulást az autópálya fizetőkapuinál. Imádott enni, a színházat, az utazást, a jó zenét, és ő volt Vic Beretton (Sophie Marceau) legfőbb bizalmasa.

Szentesi Éva

Természetesen én leszek Brad Pitt következő (és egyben utolsó) felesége, ezért egy háborítatlan birtokon fogok élni, és ott írom majd a regényeimet, egészen addig, amíg át nem jönnek Brad gyerekei, akiket sajátjaimként fogok szeretni (persze... úgy könnyű, ha csak néha jönnek). Utazgatunk inkognitóban, néha elmegyünk egy-egy vörös szőnyeges felvonulásra, ami után mindig lehozzák majd az újságok, hogy: „ez a Mrs. Pitt milyen jól tartja magát, milyen jó, hogy nem műttette szét az arcát, és méltósággal képes megöregedni".

Pásztory Dóri

Én a spanyol vagy a portugál tengerparton fogom a szottyadt testemet süttetni, közben röhögök majd a Márton szottyadt testén, de nagyon boldog leszek, hiszen láthattam ezt a szottyadt testet megöregedni. Főzős, sportolós, jókat evős, spanyol vagy portugál borokat nyammogós, filmnézős, sokat olvasós, magára vigyázós, gyerekét békénhagyós, lakóbusszal utazgatós, éjszaka tengerparton Márton fárasztó szóviccein röhögős, ja... és rohadt sokat alvós nyugdíjas leszek.

Kárpáti Judit

Az a tervem, hogy csupa fiatallal veszem körbe magam, és beiratkozom mindenféle szabadegyetemre, olyan kurzusokra is, amikről azt hittem, hogy nem nekem valók. Mert már most is sejtem, hogy mindezekért lelkesedni fogok. Hiszen ha most lelkes és kíváncsi vagyok, nagyjából minden érdekel, akkor ez maradjon meg akkor is, amikor lesz időm mindennek utánamenni. Ez azt jelenti, hogy nem rakosgatom a pénzem a gyereknek – majd ő utánamegy, és rakosgatja magának, így mindenki jobban jár. Szeretném elkerülni, hogy bottal járjak és járókeretre szoruljak, ezért nem hagyom abba a sportot, és én leszek az a nő, akinek körbejár a képe a neten; „Ez a nő negyvenévesen tanult meg kézen állni, ötvenévesen spárgázni, hatvanévesen fellépett a Cirque De Soleil társulatával, hetvenévesen önálló akrobatikus estjére készül."

Gyurkó Szilvi

Nekem nagy parám, hogy alzheimeres leszek, úgyhogy valószínűleg minden klotyón trónolás kapcsán (ami feltehetően egyre hosszabb és hosszabb időt fog elvenni) egyfolytában Sudokut és mindenféle keresztrejtvényeket fogok kitölteni, mert arról azt mondják, hogy megőrzi a szellemi frissességet. Aztán lesz nyugdíjas koncertbérletem, mozibérletem, a sarki csehóban kosztos nyugdíjas leszek, hogy ne kelljen főzni, lesz bejárónőm, hogy ne kelljen takarítani, és lesz paranoiám, hogy ne kelljen új emberekkel barátkozni. Valószínűleg lesz egy masszív rákparám is, úgyhogy bérletes leszek a körzeti dokinál. Lesz még ezeken kívül egy brutál mód túlsúlyos kutyám (tacskó és/vagy spániel), aki azért naponta háromszor levisz sétálni.

Kalapos Éva Veronika

Olyan szeretnék lenni, mint a nagymamám: egy meleg kályha, akinek az összes unoka elsuttogja a legféltettebb titkait, mert tudják, hogy nálam biztonságban vannak, aki istenieket főz – nem „nagyisan”, hanem kreatívan –, aki lépést tart a korral, használja a közösségi oldalakat (legalább egyet), hogy a naprakészsége is támasz lehessen. Szeretnék addig írni, ameddig csak bírja a kezem, mindig újraéledő szerelemmel „nézni, hogy lesz fiúból legény, aztán férfi” mellettem, kitörölni egymás fenekét, ha muszáj, és egymás szavába vágva kiabálni a Maradj talpon! megoldásait. Találkozni a barátainkkal, újra megismerkedni velük, és amíg csak bírunk, elutazni minden nyáron a Balatonudvariban lévő nyaralóba, üldögélni a teraszon, ostoba szennylapokat olvasva. Közben pedig elviselni, ha a hajszolt élete miatt hetente csak egyszer hív fel a gyerekem, és tudni, hogy attól még szeret. Így tökéletes lenne.

Kormos Anett

Hahhh, de jó ebbe belegondolni… Ha én egyszer megöregszem (mondjuk, jövőre), akkor azt játszom majd, hogy nem emlékszem semmire, nem tudok megcsinálni egyedül semmit. A gyerekeimmel fogom magam pelenkáztatni, fürdettetni, fésültetni... Éjjelente néha rájuk nyitok, hogy éhes vagyok, és ennék egy mandulás jégkrémet, ha pedig nem reagálnak elég érzékenyen, sírva fakadok, és oda akarok feküdni majd melléjük. Sőt... oda is fekszem. Ha vendég jön hozzájuk, akkor az asztal közepére köpöm a műfogsorom, és közben felidézem a legégőbb gyerekkori sztorijaikat. Csak akkor mutatok majd némi szellemi és fizikai aktivitást, amikor tolószékestül megpróbálnak betolni a Dunába. Ahahhahaha, de várom!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Jacob Lund