-

Sok adatunk van arról, hogy a gyerek születését nemcsak a nők hormonháztartása sínyli meg, hanem sokszor a párkapcsolat, a család anyagi biztonsága, és a karrier is.

Ezért a kutatók azzal a feltételezéssel kezdték el vizsgálni a világ 22 fejlett országában a gyereket nevelő és gyermektelen felnőttek „boldogságát”, hogy a gyermek nélküli életet választók boldogságára találnak majd több bizonyítékot. Ehhez képest az derült ki az adatokból, hogy bár a legtöbb államban tényleg a gyermektelen felnőttek vannak jobban, néhány országban (így például Magyarországon) pont fordított a helyzet.

Úgy tűnik tehát, hogy a szülővé válással nem feltétlenül jár együtt az elégedetlenség, vagy a jólét csökkenése.

Érdekes módon a szülői boldogságlistát Norvégia és Magyarország vezeti, majd követ minket Portugália, Finnország, Svédország és Spanyolország, a sort pedig az Egyesült Államok zárja, ahol kifejezetten „jólétromboló” döntésnek tűnik a gyerekvállalás. A szülők válaszaiból és „boldogság-mérőszámaiból” legalábbis az derül ki, hogy az USA-ban a legnagyobb a különbség a gyermeket nevelő és a gyermektelen felnőttek jóléte között.

A részletes kutatási eredményeket majd csak szeptemberben teszik közzé a Texasi Egyetem munkatársai, de az már az előzetes adatokból is látszik, hogy alapvetően két dolog befolyásolja, mennyire lesz elégedett egy gyerekes szülő a sorsával.

Az egyik annak a költsége, amibe egy kisgyerek napközbeni ellátása kerül – azaz nagyon leegyszerűsítve: mennyibe kerül a bölcsi. A másik tényező pedig az, hogy a szülőnek mennyi fizetett szabadsága van, és mennyit maradhat otthon, ha a gyereke például megbetegszik.

Ha ezeket nézzük, az USA valóban rosszul teljesít: a szülési szabadság a legtöbb államban ismeretlen, a bölcsődei férőhelyek száma alacsony, az ellátás nagyon drága, az éves szabadság pedig kevés.

A kutatás másik fontos megállapítása, hogy úgy tűnik, a gyermekvállalást támogató állami politika, a családokat támogató intézkedések nemcsak a szülőket teszik boldogabbá, hanem mindenkit. Jennifer Glass, a kutatás egyik vezetője szerint az emberek többsége bár úgy gondolja, a boldogság olyan, mint egy torta: ha valaki többet kap belőle, akkor a másiknak kevesebb jut. És ezért azt hiszik, hogy a családtámogatási politika károsítja a nem családosokat. Ezzel szemben ez a kutatás azt bizonyítja, hogy ez nincs így.

Azokban az országokban, ahol a szülők több támogatást kapnak, végeredményben a gyerekek helyzete (életesélye) lesz jobb, és így a jövő generáció kerül kedvezőbb helyzetbe.

Ez kihat a tanulásra, továbbtanulásra, munkavállalásra, de a magánélet kiegyensúlyozottságára is. Azok, akik gyerekként megélhették azt, hogy a szükségleteiket jobban figyelembe tudták venni a szülők, és később a bölcsőde, óvoda is, jobban teljesítenek az oktatási rendszerben, és kevésbé veszélyeztetettek a különböző devianciák (pl. bűnelkövetés) által.

Sajnos a kutatás arra is rámutatott, hogy országokon belül hatalmas különbségek lehetnek. A szolgáltatások (mint például a napközbeni ellátás) és a rugalmas időbeosztás sok helyen csak a fehérgalléros munkavállalók számára elérhető.

A társadalom más rétegei: az alacsony jövedelműek, a vidéken élők vagy a kétkezi munkavállalók ezeknek az előnyöknek csak töredékéhez jutnak hozzá.

Ezért az ilyen egyenlőtlenségeknek a kiküszöbölését is szem előtt kell tartania a mindenkori állami politikának, ha növelni akarják a felnőttek „boldogságfaktorát”. Akár van gyerekük, akár nincs.

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/