wmn - bosch

Monsieur Comfort

Régóta elkötelezett híve vagyok a comfort food műfajának. (Magyarul talán úgy lehetne fordítani: jutalomfalat a léleknek). Bár a nagymamámtól örökölt alapjáratos jókedvemet szigorúan őrzöm, de ha néha mégis fekete felhők gyűlnének a horizontomon, gyorsan kitalálok magamnak valamit, amitől újra elégedett és boldog lehetek. És mivel egy haspók vagyok, imádom az ízeket, a nagy önvigasztalás általában valami sajtos finomságban kulminálódik.

De most komolyan, ki tudna szomorkodni egy tál illatosan gőzölgő, kívül ropogósra sült, belül olvadt sajtszálakat húzó, krémes mac-and cheese társaságában?

Azt is be kell vallanom, ha már az én kulináris örömeimnél tartunk, hogy mindezeken felül lelkes rajongója vagyok a kiadós villásreggeliknek, azaz brunchoknak is. Egy időben, amikor különféle nemzetek reggelijeivel kísérleteztem hobbi szinten, megismerkedtem egy francia úrral, bizonyos Croque Monsieur-vel. Mmmmm… Szerelem volt első harapásra! A vajban aranybarnára sült pirítósok között olvadó sajt, sonka és mustáros besamel ízharmóniája örökre az ízlelőbimbóim (egyik) első számú kedvence lett.

Egy világlátott úr otthon

Ilyen előtörténet után gondolom, nem csodálkozol rajta, hogy amikor idén ősszel Portugáliába, azon belül is Portóba látogattam, akkor is azt lestem, mit illik ott enni, mi az a fogás, ami semmiképp sem kihagyandó – persze szigorúan kulturális szempontból. Így találtam rá a portugál comfort food királynőre, Francesinhára, azaz a kis franciára, ami nem más, mint a francia Monsieur felturbózott, portugál ízléshez igazított megalomán változata.

A portói melegszendvics keletkezéséről több legenda is kering, ki Napóleont emlegeti, ki meg Daniel da Silva nevezetű fickót, aki Belgiumból és Franciaországból hazatelepülve szerette volna meghonosítani a croque monsieur-t, a hazai ízléshez igazítva. Az eredmény messze túlmutat még a leggazdagabb villásreggeliken is! Olyan kiadós, hogy őszintén szólva, én már a cikk megírásától jóllaktam, miközben telibecsorgattam nyállal a klaviatúrát. Visszafogottak, fogyókúrázók, kardiológusok és kákabelek most diszkréten forduljanak el, kérem szépen. Köszönöm.

WMN-iroda degeszre tömve

Fejenként két szelet kenyérrel érdemes számolni. Olyat vegyél, ami vastag és puha. Tudom-tudom, de hidd el, ennél a fogásnál nyugodtan elengedheted az étkezéstudományi skrupulusaidat.

Ne ma fogyókúrázz, majd odafigyelsz holnap. Vagy a jövő héten.

Ezen kívül fejenként vegyél egy fűszeres grillkolbászt, egy virslit, egy szelet borjút, két–három szelet sonkát, és, mondjuk, nyolc szelet sajtot.

A szószhoz (négy főre) egy lábosba önts bele két doboz sört, négy deci tejet, két deci paradicsomszószt, tedd mellé a borjúszeleteket, egy répát meghámozva, egy póréhagymát, egy babérlevelet, két húsleveskockát, borsot, majd főzd fél órán keresztül. Akkor vedd ki a húst, a répát és a babérlevelet. Ízlés szerint tegyél bele piri pirit, vagy más csilis csípős szószt, csilit, majd egy fél deci tejben elkevert kukoricakeményítővel sűrítsed be. Ezzel már csak egyet forral rajta az ember, nem szabad túl sokáig főzni. A szósz ne legyen túl sűrű, nem kell besamel (vagy tejbedara…) állagúnak lennie, csak olyan krémesnek, mint a tejszín.

A fűszeres kolbászkákat és a virsliket serpenyőben grillezd meg, majd vágd félbe. A sütőt kapcsold be 230 fokra.

Kezdődhet a szerény kis melegszendvics összeállítása! Egy szelet kenyérre tegyél egy szelet sajtot, arra jön egy réteg grillkolbász, arra a borjú felszeletelve vékony csíkokra, arra egy szelet sajt, majd pár szelet sonka, majd a virsli félbevágva, aztán sajt, arra egy szelet kenyér és arra még egy szelet sajt. Ha aggódsz, hogy szanaszéjjel dől a tornyod, hurkapálcával, vagy saslik pálcikával tűzd össze.

Tedd be pár percre a szendvicseket a sütőbe, épp csak annyi időre, amíg a sajt megolvad a tetejükön. Ha nagyon elszánt, bevállalós és éhes vagy, netán ez az utolsó vacsorád a halálsoron, és már úgysem számít semmi, akkor ez az a pont, amikor ráüthetsz a tetejére még egy tükörtojást is. Ha azonban a közeljövőben még a kardiológusod szemébe akarsz nézni, akkor légy önmegtartóztató, és így, ahogy van, csorgasd nyakon a forró, fűszeres szósszal.

Ne szégyenlősködj, hadd tocsogjon a pokoli torony a lében! Ez nem a tiszta kezekről vagy az önmérsékletről szól, hidd el nekem.

Kis tálkában tegyél mellé még egy kis szószt, és kínálhatsz hozzá sült krumplit is. Meg természetesen egy pofa sört. Mert ami dukál, az kérem, dukál.

Fiala Borcsa