Hónapok óta rendszeresen írunk a szépségről. Másként, mint eddig... és másként, mint mások. Szeretnénk újradefiniálni a fogalmat, a fókuszt kintről inkább befelé irányítani, mert meggyőződésünk, hogy minden külső próbálkozás kár addig, amíg belül nincs rendben az ember magával. Ezt persze átkozottul könnyű kimondani, de sokkal-sokkal nehezebb megvalósítani. És mi magunk is még csak valahol útközben vagyunk. Most ennek az útnak egy fontos állomásához értünk, amikor megírtuk levelünket a saját fiatalkori önmagunknak. Tapasztalt, tökéletlen, felnőtt nők a komplexusokkal, önbizalomhiánnyal, megfelelési kényszerrel vagy épp testképzavarral küzdő kamaszlányoknak. Szembenézős, mélyre menős, sok esetben kifejezetten megindító alkotások születtek, amelyeket egy kamera előtt fel is olvastunk. Nézzétek meg!
A következő napokban teljes terjedelmükben is olvashatjátok majd a leveleinket a WMN oldalán. Arra buzdítunk titeket, hogy ti is üzenjetek saját kamaszkori önmagatoknak!
A legjobb levelekből idézünk majd, ezt augusztus elején olvashatjátok el. És akiktől idézünk, azok kapnak egy ajándékcsomagot is, a projekt támogatója, a Dove jóvoltából!
Hogyan lehet újra és újra felállni a veszteségből, egy krónikus betegségből, erőt meríteni belőle, és békére lelni? Krajnyik Cintia mesél nektek az idei nyaráról.
„Azt gondoltam, én, akit amúgy sem tartanak alfahímnek, miért ne parodizáljam a mai férfiideált, ami elvileg rám is vonatkozna. Talán ezzel meg tudnám piszkálni azt a férfiképet, aminek szintén nem ártana némi változás.”
Két magyar találkozik egy berlini természetgyógyász-iskolában. Nem, ez nem egy vicc kezdete, hanem a Pesti Színház Madame Tartuffe bemutatójának nyitójelenete. Egyikük Orgon (Petrik Andrea), egy fiatal lány (!), aki a pesti bölcsészszakot hagyta ott, hogy Berlinben tanulhasson. Másikuk Barbara Tartuffe (Udvaros Dorottya), aki karizmájával, néhány jól irányzott kérdéssel és gondoskodásával gyorsan anyaszerepbe pozicionálja magát Orgon életében, majd lassan át is veszi felette az irányítást.
Jóanyád! címmel jelent meg Jakupcsek Gabriella új könyve, amelynek apropóján beszélgettünk saját anyaságáról és nagymamaságáról, a középgenerációk magára hagyottságáról, valamint az idősebbek sokszor kényszerű szerepvállalásairól. Természetesen szóba került az is, miért vállalt újra televíziós feladatot, nem érzi-e szűkösnek riporterként a reggeli műsor nyúlfarknyi párbeszédeit, és hogyan tudja megőrizni függetlenségét, miközben a politika mindig is szerette volna beszippantani.
Bár korábban is volt rá példa, a home office gyakorlata mégis a COVID hatására került igazán előtérbe világszerte. Az elmúlt öt év tanulságait most kezdi levonni a munkaerőpiac, de az már látszik: a nagyobb szabadság könnyen elszigeteltségbe fulladhat, és a szociális kompetenciák is veszélybe kerülhetnek. Mi lesz erre a megoldás?