Hónapok óta rendszeresen írunk a szépségről. Másként, mint eddig... és másként, mint mások. Szeretnénk újradefiniálni a fogalmat, a fókuszt kintről inkább befelé irányítani, mert meggyőződésünk, hogy minden külső próbálkozás kár addig, amíg belül nincs rendben az ember magával. Ezt persze átkozottul könnyű kimondani, de sokkal-sokkal nehezebb megvalósítani. És mi magunk is még csak valahol útközben vagyunk. Most ennek az útnak egy fontos állomásához értünk, amikor megírtuk levelünket a saját fiatalkori önmagunknak. Tapasztalt, tökéletlen, felnőtt nők a komplexusokkal, önbizalomhiánnyal, megfelelési kényszerrel vagy épp testképzavarral küzdő kamaszlányoknak. Szembenézős, mélyre menős, sok esetben kifejezetten megindító alkotások születtek, amelyeket egy kamera előtt fel is olvastunk. Nézzétek meg!
A következő napokban teljes terjedelmükben is olvashatjátok majd a leveleinket a WMN oldalán. Arra buzdítunk titeket, hogy ti is üzenjetek saját kamaszkori önmagatoknak!
A legjobb levelekből idézünk majd, ezt augusztus elején olvashatjátok el. És akiktől idézünk, azok kapnak egy ajándékcsomagot is, a projekt támogatója, a Dove jóvoltából!
Csepelyi Adrienn arról, mi köze az edzésnek a diszkalkuliához, a toxikus mondatoknak a gyógyvíz buborékjaihoz és az önszeretetnek a testsúlyhoz. (Spoiler: az utóbbinak semmi.)
Hogyan lehet újra és újra felállni a veszteségből, egy krónikus betegségből, erőt meríteni belőle, és békére lelni? Krajnyik Cintia mesél nektek az idei nyaráról.
Lehet, hogy azért nem érezzük magunkat biztonságban egy kapcsolatban, mert a lelkünk mélyén nem hisszük el, hogy megérdemeljük a szerelmet vagy azt a valakit, aki minket választott (valami tévedés vagy szerencse folytán „bizonyára”)?
Korunk a harsányságot kedveli, a hangzavart, a „látványpékséget”. A gátlásos, nehezen oldódó gyerekek hátrányban érzik magukat a nagyszájú, cserfes társaik között. És ehhez jön még a nehezítés, amikor a szülő csupa jó szándékból folyamatosan tépázza az önbecsülésüket azzal, hogy olyat vár el tőlük, amire képtelenek. Nem árt újra figyelmesen elolvasni a szakember tanácsait:
Mi van akkor, ha olyan szinten eggyé válik valaki a sminkelt arcával, hogy anélkül már nem mer mutatkozni? Ha nincs elég bátorsága vállalni a pőre arcát, ha úgy érzi, a közvetlen környezete is inkább a „mázolt” verzióját ismeri és szereti? És hogyan segíthet ebben az oly sokat szapult közösségi média?
„Szinte mindig a származásomról kell beszélnem, holott én nem vagyok az összes roma ember, nem vagyok szociológus” – mondja Farkas Franciska, akit Bereczki Szilvia kérdezett: újrakezdésekről, nepáli rendezéséről és arról, miért nem dolgozik színészként másfél éve Magyarországon.
Szomorúság, elégedetlenség, nyugtalanság, látszólag ok nélkül, megmagyarázhatatlanul, annak ellenére is, hogy valaki orgazmust élt át – ez a szex utáni depresszió. Miért alakul ki, és hogyan befolyásolhatja a párkapcsolatot? Füredi Krisztián szexuálpszichológust kérdezte Simon Eszter.
