Hónapok óta rendszeresen írunk a szépségről. Másként, mint eddig... és másként, mint mások. Szeretnénk újradefiniálni a fogalmat, a fókuszt kintről inkább befelé irányítani, mert meggyőződésünk, hogy minden külső próbálkozás kár addig, amíg belül nincs rendben az ember magával. Ezt persze átkozottul könnyű kimondani, de sokkal-sokkal nehezebb megvalósítani. És mi magunk is még csak valahol útközben vagyunk. Most ennek az útnak egy fontos állomásához értünk, amikor megírtuk levelünket a saját fiatalkori önmagunknak. Tapasztalt, tökéletlen, felnőtt nők a komplexusokkal, önbizalomhiánnyal, megfelelési kényszerrel vagy épp testképzavarral küzdő kamaszlányoknak. Szembenézős, mélyre menős, sok esetben kifejezetten megindító alkotások születtek, amelyeket egy kamera előtt fel is olvastunk. Nézzétek meg!
A következő napokban teljes terjedelmükben is olvashatjátok majd a leveleinket a WMN oldalán. Arra buzdítunk titeket, hogy ti is üzenjetek saját kamaszkori önmagatoknak!
A legjobb levelekből idézünk majd, ezt augusztus elején olvashatjátok el. És akiktől idézünk, azok kapnak egy ajándékcsomagot is, a projekt támogatója, a Dove jóvoltából!
Csepelyi Adrienn arról, mi köze az edzésnek a diszkalkuliához, a toxikus mondatoknak a gyógyvíz buborékjaihoz és az önszeretetnek a testsúlyhoz. (Spoiler: az utóbbinak semmi.)
Hogyan lehet újra és újra felállni a veszteségből, egy krónikus betegségből, erőt meríteni belőle, és békére lelni? Krajnyik Cintia mesél nektek az idei nyaráról.
„Azt gondoltam, én, akit amúgy sem tartanak alfahímnek, miért ne parodizáljam a mai férfiideált, ami elvileg rám is vonatkozna. Talán ezzel meg tudnám piszkálni azt a férfiképet, aminek szintén nem ártana némi változás.”
Tavaly – ismét – figyelmet kapott a korábban hosszú évekig a bicskei gyermekotthonban nevelkedő gyerekek sérelmére elkövetett erőszaksorozat. Sokan reménykedtünk abban, hogy a figyelem ezúttal valódi odafordulást is jelent majd, és az állam meghallja a gyermekvédelemben élők és dolgozók hangját, felismeri az ezerszer elmondott problémákat, és kezd velük valamit. Ismét csalódtunk.
Caitlin Doughty temetkezési vállalkozó könyvet írt azokra a kérdésekre válaszolva, amiket az évek során neki tettek fel. Azt vallja: a halállal kapcsolatban nincsen rossz kérdés, úgyhogy érdeklődj bátran! Szerintem már a mű címe is lenyűgöző: Megeszi a macskám a szememet, ha meghalok? (Spoiler: nem. Vagyis: nem azonnal, és nem a szemedet. Spoiler 2.: a kutyatartók sincsenek teljes biztonságban, Caitlin pedig azt is elmagyarázza, miért nem.)
A távkapcsolatunk a barátommal azért működött három éven át, és működik még mindig, mert nem teljesen ismeretlen terepen indultam. Igaz, párkapcsolatban akkor még nem volt tapasztalatom, de a távolság kezelését már korábban megtanultam. Igaz, nem szerelemben, hanem barátságban.