Amikor a legutóbbi SzuperWMN-díjátadóról készítettem beszámolót, még 2021-et írtunk, és épphogy csak levegőhöz kezdtünk jutni a Covid-helyzetből, ami térdre kényszerítette az egész világot. Talán már csak halványan emlékeztek, de akkor a járvány miatt még félszegen, némi bizonytalansággal, ám a személyes találkozás örömében kapcsolódtunk újra össze hosszú idő után.

És íme, eltelt csaknem másfél év, és mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy könnyebb lenne a helyzetünk. A járvány helyett/mellett itt a recesszió, egyéves évfordulójához érkezett a szomszédban zajló ukrán-orosz háború, miközben megszorítás megszorítást követ, az egyes társadalmi csoportok rendszerszintű ellehetetlenítése, kizsákmányolása pedig sosem látott mértékben zajlik.

Nagyon sokan váltak még kiszolgáltatottabbá, ebben a helyzetben pedig még inkább felértékelődik a bátor emberek szerepe, akik önmagukat háttérbe helyezve dolgoznak másokért. 

De mit is jelent ma Magyarországon bátornak lenni?

Vajon ahogyan mi és a minket körülvevő világ változik, úgy formálódik újra bennünk ennek a fogalomnak a jelentése is?

Míg az est egyik házigazdája, D. Tóth András számára a bátorság egyet jelent azzal, ha valaki maga elé helyez egy ügyet, amivel másokat szolgál, és minden erejével ezért az ügyért harcol, addig D. Tóth Kriszta, a WMN alapítója (akit számtalanszor illettek már ezzel a jelzővel), a bátorságot ott keresi, ahol a félelem lakik.

Valószínűleg az különbözteti meg a mai és az eddigi jelölteket a társadalom többségétől, hogy amikor félnek, akkor nem menekülnek el, hanem a félelem irányába indulnak tovább.”

Al Ghaoui Hesna, a SzuperWMN-díj korábbi nyertese szerint bátornak lenni nem azt jelenti, hogy nem félsz, hanem épp a félelmeid ellenére cselekszel, illetve azokkal együtt, azok szolgálatba állításával mész előre – idézte fel Kriszta.

„Bátornak lenni ma, Magyarországon sok mindent jelenthet. Például azt, hogy a függetlenséget, a szabadságot választod. Hogy megpróbálsz autonómnak és hitelesnek maradni. És még annyiféleképpen lehetünk bátrak, de remélem, ma este megtöltjük új tartalommal is ezt a kifejezést” – mondta.

Kiállni, utat mutatni, hangot adni

Mint azt megszokhattátok, a SzuperWMN-gálán elsőként a civil-díjat adjuk át, amiről idén az olvasók jelölései alapján a szerkesztőség döntött kétfordulós, titkos szavazáson.

Az esten a jelöltek közül elsőként Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom alapítója, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium egykori tanára mutatkozott be, aki egyike azon tizenöt pedagógusnak, akiket azonnali hatállyal rúgtak ki, miután részt vettek a polgári engedetlenségi akcióban.

Katalin – aki már régóta arca és kitartó szószólója az oktatás ügyének – a gála idején külföldön tartózkodott, így online csatlakozott be a díjátadóra. Mint azt kifejtette: ilyen évük, mint a tavalyi, még nem volt az oktatásban.

„Egy nagyon hosszú, kitartott, kiemelkedő pillanattá vált ez az év, ami a nehézségek mellett felemelő is volt” – mondta.  

A pedagógustársadalom iránt ébredt szolidaritás hatására ugyanis szerinte egyedülálló társadalmi összefogás jött létre. Többek közt emiatt minden pillanatát fontosnak érzi annak a küzdelemnek, amit társaival vív, és bár nem ilyen szerepre készült, örül, hogy részt vehet benne. De ahogy minden pedagógus, ő is csupán tanítani szeretne, és az, hogy most nem teheti, rettentően fájdalmas számára. Katalin és kirúgott társai bírósághoz is fordultak az elbocsátásuk miatt, az ügyüket április közepén tárgyalják, és reméli, hogy a magyar bíróság kimondja: diszkrimináció történt.

Törley Katalint követően Bakonyvári L. Ágnes drámapedagógus, a MáSzínház életre hívója kapott szót

Ágnes annak idején Göllesz Csilla gyógypedagógussal egy olyan helyet hozott létre, amely egyebek mellett igyekszik felszámolni a szakadékot sérültek és épek között – ami szerinte sok esetben az ismeretlentől való félelemben gyökerezik.  

„Ennek egyik oka, hogy az értelmi fogyatékkal élők évtizedekig el voltak zárva az óriási intézményekben – alkalma sem volt senkinek találkozni velük, megtapasztalni, látni, milyenek. Épp ezért a sztereotípiák uralták a közgondolkodást azzal kapcsolatban, hogy milyen egy fogyatékos ember – »biztosan félelmetes, mert más, másként működik«. Abban a pillanatban viszont, hogy közeget és alkalmat teremtünk a találkozásra, létrejön a valódi megismerés.”

Ilyen terep a MáSzínház is, amelynek inkluzív darabjaiban közösen játszanak sérültek és épek, rámutatva, hogy nincs is közöttük akkora különbség. A példamutató kezdeményezést tavaly a bezárás széléről mentették meg a színház támogatóinak összefogásával, de mint kiderült, a helyzet azóta sem javult. Sőt, a független színházak pályázati keretösszegének csökkentése miatt a jövő ismét bizonytalan, egyelőre csak augusztus végéig tudják garantálni ennek az egyedülálló színháznak a működését.

Ahogy az értelmi fogyatékkal élőket, úgy a roma embereket is hasonlóan sok – ha nem még több – sztereotípia övezi a társadalomban

Ezek a téves hiedelmek pedig befolyásolják azt is, ahogyan a kisebbség tagjai önmagukról gondolkodnak. A közösségen belül a nők helyzete különösen nehéz, mert szinte teljesen el vannak zárva attól a lehetőségtől, hogy megvalósíthassák önmagukat. Beleszületnek egy adott rendszerbe, amin változtatni nem tudnak, többek közt azért sem, mert nem ismernek mást – és természetesen ezenfelül hatnak rájuk a társadalmi korlátok is. A változás érdekében, a roma nők foglalkoztatási helyzetének, életminőségének a javítására hozta létre a Színes Gyöngyök Egyesületet Várnai Anna, akihez a civil jelöltek között harmadikként került a szó. 

Anna a kezdetektől ellenszélben dolgozott, sokan még a közvetlen családjából sem értették, miért foglalkozik a roma nők ügyével, de édesapja belé vetett hite mindig átsegítette a nehézségeken. Így tudott újra és újra felállni és folytatni példamutató munkáját azért, hogy egy másfajta jövőképet adjon nőtársainak.

„Utat kell mutatni azoknak a nőknek, akik szeretnének kitörni. A pozitív példa pedig oda-vissza is hat, nemcsak a társadalom profitál belőle, hanem másnak is motivációul szolgálhat a közösségen belül” – mondta.

A SzuperWMN civil-kategóriájának győztese az olvasók jelölései, és a szerkesztőség kétkörös, titkos szavazása alapján végül Törley Katalin lett, aki meghatott köszönőbeszédében kiemelte: nagyon hasonló dolgokért küzdenek Ágnessel és Annával, méghozzá azért, hogy mindenki – gyerek, nő, sérült, roma, pedagógus – megkapja azt a tiszteletet és méltó bánásmódot, ami jár neki.

„Nagyon nehéz dolgunk van mindannyiunknak, mert egy bántalmazó államban kell a harcainkat megvívnunk, és azt hiszem, ezt jelenti a bátorság, hogy az ügyünkért mindannyian elmegyünk a lehetőségeink határáig és még tovább.

Ezt a díjat nemcsak én kaptam, hanem az összes pedagógus és nem szakmabeli, aki a tavalyi küzdelmünkben részt vett, kiállt a szakmai és emberi méltóságért, valamint a gyerekeinkért” – mondta.

Átadtuk az első SzuperWMN különdíjat is

Törley Katalin meghatottságtól átitatott szavait követően került sor újdonságként a SzuperWMN első különdíjának átadására, amit hazai kutatónők munkájának elismerésére hoztunk létre, akik itthon egy férfiak által uralt pályán próbálnak helytállni, eredményeket elérni.

A WMN-en csaknem két éve fut egy sorozat, amelyben a tudomány és a technológia területén dolgozó nőket mutatunk be portréinterjúk keretében, a Morgan Stanley támogatásával. Közülük választottuk ki első győztesünket, aki nem más lett, mint Balázsi Katalin anyagtudós (a vele készült interjúmat ITT olvashatjátok).

Katalin tojáshéjból fejleszt csontpótló anyagot a csapatával, és évek óta egy olyan közegben ér el hihetetlen eredményeket, amelynek a mai napig elidegeníthetetlen része a nemi alapon történő megkülönböztetés. Holott, ahogy Katalin fogalmaz: ahogy a tudománynak sincs neme, úgy a munka során az is teljesen irreleváns, hogy a kutató nő vagy férfi. Amíg ezt nem gondolják így széles körben, addig szerinte

„fontos, hogy egy nő elhiggye magáról, hogy ő is képes bármire, hogy merjen és ne hagyja magát eltántorítani.” 

Ez a fajta hit a SzuperWMN közéleti jelöltjeire is jellemző

Akik eredetileg hárman voltak, de Szilágyi Liliána végül visszalépett a jelöltségtől, érveiből és a vele való diskurzusból pedig mi magunk is sokat tanultunk.

„Nagyon fontos pontja volt ez az egész SzuperWMN történetének, és nagyon hálásak vagyunk Lilunak – akinek bátorsága és kiállása példa nélküli –, hogy ezzel a döntésével rámutatott arra, hogy az abúzus túlélőinek sorsa mennyire árnyalt. Milyen sokféle szempont van, ami adott esetben azok előtt az emberek előtt, akik még sosem éltek át ilyesmit, nem jelenik meg. Lilu ezzel is tanít minket, így ezúton is szeretném megköszönni neki, hogy a nyilvánosság elé állt a történetével – és ezzel nemcsak hangot, hanem sok erőt is ad azoknak, akik hasonlón mentek vagy mennek keresztül. Sokat jelent ez mindannyiunknak” – mondta D. Tóth Kriszta hozzátéve: 

az egész SzuperWMN célja az, hogy reflektorfénybe állítsa azokat a társadalmi ügyeket, amikkel dolgunk van. És ha valamivel dolgunk van, akkor az az áldozatvédelem, a rendszerszintű és egyéni szintű bántalmazás körei, és annak a tudásnak az elsajátítása, hogyan támogathatjuk érzékenyen a túlélőket, illetve azokat, akik az áldozatokat védik, őket segítik.

Ezzel az egész üggyel nekünk, magyaroknak dolgunk van egyénileg és társadalmi szinten

Erre hívja fel a figyelmet, ebben edukál és segít minket évek óta a SzuperWMN közéleti díjának egyik jelöltje, Mérő Vera író, emberi jogi aktivista, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldal létrehozója.

„Sok minden változott az elmúlt öt-hat évben jó irányban, és az elképzelhetőnél is sokkal rosszabb irányban. Látjuk, hogyan hal meg a szolidaritás, mindenki a túlélésre játszik, és ezáltal nem veszi észre, ha éppen felszalámizzák. Közben meg látom, hogy egy csomót tanultunk már.

Emberek, akik érezték, hogy nem oké a szexizmus, a diszkrimináció, az áldozathibáztatás, komoly eszközkészletet szedtek magukra. Eleve a társadalom széles rétegei tanulták meg, mit jelent az áldozathibáztatás”

– fejtette ki Vera, aki elmondása szerint zsigerből, ösztönből, igazságérzetből dönt arról, milyen ügyeket emel ki, mivel foglalkozik széles körben. „Ilyenkor azt érzem, felrobban az agyam, ha nem csinálhatok valamit” – tette hozzá.

A közéleti díj másik jelöltje Oltai Kata művészettörténész, kurátor volt, aki régóta tudja, hogy kortárs művészettel szeretne foglalkozni

Az élet minden területén vonzza a szabálytalanság, sokkal izgalmasabbnak tartja, ha egy életút nem lineáris, ez pedig a saját karrierjében is megmutatkozik. Kata rendszeresen szót emel a társadalmi és kulturális kisebbségek érdekeiért, és bármilyen helyzetben is találkozik ezzel, megingathatatlan következetességgel áll ki az igazságtalansággal szemben.

Épp ezért a bátorság definiálásában sem a megszokott utat választotta: annak könnyed aspektusát emelte ki.

 „Ha az ember eltörli azt a típusú szocializációt, hogy mindig csak progresszív mozgás van – hogy fölfelé megyünk titulusokban, intézményekben –, akkor lesz egy végtelen könnyedség abban, ahogy létezik. Nincs olyan helyzet, amiből rosszul tudsz kijönni, ha tudod és elfogadod, hogy nemcsak előrefelé van út, hanem hátra meg oldalra is.”

A szerkesztőség jelölése és az olvasók szavazatai alapján közéleti kategóriában végül Oltai Kata kapta idén a SzuperWMN-díjat, aki köszönőbeszédében elmondta: nem maga miatt tartja fontosnak az elismerést. „Hanem amiatt, mert a vizuális kultúra nagyon erős generátor tud lenni és kevésszer kap olyan társadalmi figyelmet, hogy akár a benne zajló folyamatok, a szereplői, a témák, a belső rendszere vagy az, hogy milyen hatással van társadalmi folyamatokra, látható legyen.”

Ha kíváncsi vagy SzuperWMN-estünk hangulatára, amelyet az Aranyakkord formáció fellépése tett még élvezetesebbé, akkor kattints a képre a további fotókért lapozható galériánkban:

Nagyon köszönjük a 2022-es SzuperWMN-díjátadó támogatóinak, hogy méltó módon megünnepelhettük Magyarország legbátrabb nőit! Gálaestünk kiemelt támogatója az Audi. Emellett köszönjük a támogatást a Janának, a Morgan Stanley-nek, a Chloénak, a The Body Shopnak, az Estée Laudernek és a TorTer e-Desing munkatársainak is. 

Képek: Kovács Tamás/WMN

Filákovity Radojka