„Nem tehetek úgy, mintha mi sem történne” – Bemutatjuk a SzuperWMN-díj közéleti jelöltjét, Farkas Franciskát
Rovattámogatás
Azóta színésznő akart lenni, hogy kisiskolás korában eljátszotta Ló Szerafint a Négyszögletű Kerek Erdőben. Farkas Franciska mégis szociálismunkás-szakon végzett, és kanyargós életútja során volt felszolgáló, szobalány, eladó és statiszta, de dolgozott még a Fővárosi Állatkertben is. A nagyközönség 2014-ben ismerhette meg a Viktória – A zürichi expressz című svájci film főszerepében, amelyért rögtön elnyerte a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját. Azóta láthattuk az Aranyéletben, a Brazilokban, Szász Attila Örök tél című filmjében és számos nagy hatású, szemléletformáló színdarabban. Az előadó-művészettel párhuzamosan tanít, hátrányos helyzetű gyerekeknek tart foglalkozásokat a TudásHatalom nevű csoporttal, a járvány alatt pedig egy budapesti krízisotthonban helyezkedett el. Sokoldalú, mégis hiteles, önazonos. Talán azért, mert elsősorban nem színésznőnek, pedagógusnak vagy segítőnek tartja magát, hanem embernek: olyannak, aki képtelen elsétálni igazságtalan helyzetek mellett. Franciskát Milanovich Domi mutatja be nektek.
–
„Anyám sokat olvasott, azért lettem én ilyen kíváncsi”
– mondta pár évvel ezelőtt Farkas Franciska D. Tóth Krisztának Az én életem, az én döntésem című műsorban. A színésznő 1984-ben született Gyöngyösön, de Budapesten nőtt fel, két testvére van.
Nehéz sorsú nők nevelték, osztotta meg tavalyi TED-előadásában. Nagymamája nem járhatott iskolába: már gyerekkorában cselédnek kellett állnia, korai házassága egyfajta menekülést is jelentett ebből a sorsból.
Analfabéta volt, amíg a lánya meg nem tanította írni-olvasni. Franciska édesanyja, Farkas Ágnes újságíró, a cigánysorról indulva szerzett elsőként diplomát a családban. Férje jelenlétében mégsem olvashatott, nem lehetett a kezében könyv. Elvált, Franciskának pedig azt igyekezett átadni, hogy legyen nyitott, és tanuljon, mindig csak tanuljon. Lánya megfogadta a tanácsát.
Látszólagos kitérőkből értékes tapasztalatok
Franciska a Sylvester János Protestáns Gimnáziumba járt, de korán megtapasztalta a rasszizmust és a kirekesztést. Iskolát váltott, és a pécsi Gandhi Gimnáziumban, Európa első roma nemzetiségi, érettségit adó intézményében végezte el a középiskolát. A nagy álma a színészet volt, játszott is gyerekként színpadon, de elsőre nem vették fel a Színművészeti Egyetemre, úgyhogy inkább hobbiszinten folytatta a színjátszást, miközben figyelme a segítő szakmák felé fordult: a Wesley János Lelkészképző Főiskolán szociálismunkás-diplomát szerzett, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségénél jelnyelvet, a Független Médiaközpontban újságírást, a Magyar Drámapedagógiai Társaságnál pedig drámapedagógiát tanult. Ezek a látszólagos kitérők valójában mind értékes tapasztalatokat jelentettek számára, amelyeket fel tudott használni a művészi pályáján, sőt, az élet úgy hozta, hogy évekkel később, épp egy szociális munka során hívták el a Viktória castingjára, ami elhozta neki az áttörést.
Egy találkozás, egy szelfi, egy monodráma
Tanulmányai mellett Franciska modellkedéssel foglalkozott, illetve alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Ebben az időszakban jelentkezett statisztának Angelina Jolie Magyarországon forgatott filmjébe, A vér és méz földjén című moziba. Nagyon szerette volna, hogy legyen egy közös fotója Jolie-val, arra viszont nem számított, hogy aznap Brad Pitt is ott lesz. A képek elkészítése közben meg is kérdezte a férfit, mit tegyen, hogy ő is hollywoodi sztár lehessen.
Brad Pitt azt válaszolta, menjen Hollywoodba. Franciska nevetve mondta neki, erre csak akkor lenne esélye, ha örökbe fogadnák. Nem lett igaza, hiszen pár év múlva az első filmjével két díjat is bezsebelhettek a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon.
A szelfiből először jó sztori, idővel és még több tartalommal kiegészülve pedig izgalmas előadás lett. A Levél Bradnek című darab két évvel ezelőtt a világ első roma drámakötetében is helyet kapott, és szó volt róla, hogy angol nyelven is debütálni fog egy New York-i fesztiválon, Nagy Natália rendezésében.
„Ha ez a tér, ebben fogom a legtöbb színt megmutatni”
Franciska a Kortárs Online-nak adott interjújában mesélte el, hogy részben Halle Berry miatt lett színésznő. Nagy hatással volt rá Berry pályája, az az út, amit bejárt. Berry kezdetben szinte kizárólag sztereotipikus karakterekkel foglalkozhatott, mindig rabszolgát vagy prostituáltat játszott, csupa olyasmit, amit gyakran ráaggatnak egy fekete színésznőre. Idővel viszont világszerte elismert művésszé vált, először kapott afroamerikai színészként Oscar-díjat a legjobb női főszereplő kategóriában (2002, Szörnyek keringője) és ma is a legnagyobb szerepeket játssza. Franciska reméli, hasonló esetekből egyre több lesz, nemcsak nemzetközi, hanem hazai viszonylatban is. Ami a saját karrierjét illeti, a komoly filmes szerepei eddig mind roma szerepek voltak. Bár érdemes hozzátenni, van bennük változatosság: Oszi az Aranyéletben teljesen más, mint például Puporka Rozi, a Brazilok szereplője. Azért bízunk benne, hogy minél sokszínűbb szerepekben láthatjuk a jövőben Franciskát, akinek a tehetsége nem származásához képest, hanem önmagában lenyűgöző.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Naiv válaszoktól a konzekvens szerepvállalásig
Debütáló színésznőként, amikor gyanútlanul válaszolt a származását érintő kérdésekre, Franciska nem gondolt bele, hogy ez a média számára idővel érdekesebb lehet, mint a munkája, vagy hogy a teljesítményét nem önmagában fogják értékelni, hanem a bőrszínéhez, etnikumához képest. Holott ő sohasem tekintette magát kivételnek, kevesebbnek vagy többnek másoknál, csak szeretett volna elérni valamit, keményen dolgozott érte, és szerencsére a törekvései egy részét siker koronázta. Pályája első időszakában még ebből a szempontból kevesebb kommunikációs tudatosság jellemezte, később döntött a konzekvens szerepvállalás mellett. Elkezdte a származásával kapcsolatos tapasztalatait, tudását, gondolatait nemcsak a sajtóval megosztani, hanem a munkáiba is beépíteni. „Nem tehetek úgy, mintha mi sem történne, amikor az unokatestvéreimet szegregált iskolába küldenék, mert nem akarják felvenni őket máshova.
Hiába emelnek engem piedesztálra Budapesten, amíg a hozzátartozóim nem vagy csak nagyon nehezen kapnak lehetőséget integrált oktatásra”
– mondta a Kortárs Online-nak.
„Ne mások beszéljenek helyettünk”
Franciska szívügyének tartja az elfogadást és a nyitottságot, amiről nemcsak beszél, hanem rengeteget tesz is érte.
Tapossa az utat mások előtt, igyekszik megmutatni a nehéz körülmények között élő, marginalizált fiataloknak, hogy igenis van bennük tehetség, lehet esélyük az életben, lehetnek ők is művészek, ha ilyen ambícióik vannak.
A TudásHatalom (röviden T6) nevű összművészeti társulással drámafoglalkozásokat, prevenciós, identitás- és kommunikációs tréningeket tartanak, amelyeket elvisznek az érintett, hátrányos vagy sokszor halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekhez, például Gyöngyöspatára és sok más szegregált helyszínre. Hét évvel ezelőtt jelent meg első videóklipjük, amellyel azt szerették volna elérni, hogy egy slam poetry versenyre minél több kamasz nevezzen. A téma a tanulás fontossága volt, a szöveg, amelyet a gyerekekkel közösen írtak, a korai iskolaelhagyásra hívta fel a figyelmet.
A formáció a Talpra magyar című slam és a Cigány magyar előadás miatt vált széles körben ismertté. A színdarab, amelyben a színészek a kirekesztéssel és a szegénységgel kapcsolatos saját emlékeiket dolgozzák fel, folyamatosan telt házzal ment a Jurányiban, de a berlini Deutsches Theaterben is álló tapssal fogadták. „A lényeg az volt, hogy ne mások mondják el helyettünk. És ne gondold, hogy ismersz engem azért, mert van egy roma ismerősöd” – összegezte Franciska az Elviszlek magammal tavalyi epizódjában. Azt is elárulta, a színdarabból filmet készítenek Császi Ádám rendezésében, az ebben való részvételt pedig pályafutása eddigi legnehezebb szerepének tartja.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Életem tortája
Franciska arról is beszélt, hogy a Cigány magyar filmes verziójának elkészültével szeretné kicsit letenni a „roma származású színésznőséggel” járó folyamatos edukáló-érzékenyítő munkát. Ez teljesen érthető, és ettől még a vállalt értékei melletti kiállás biztosan fontos része marad az életének. Annál is inkább, mert olyan ember, aki saját bevallása szerint képtelen elsétálni igazságtalan helyzetek mellett. „Ezt úgy képzelem el, hogy van egy torta, amit gyerekkoromtól építgetek, az életem tortája. Nagyon szeretem, iszonyatosan vigyázok rá, óvom, csinosítgatom. A terem egyik végében vagyok, és ezt a tortát szeretném átvinni a terem másik végébe, mert ott vannak a többiek, akikkel szeretném megosztani. De amikor elindulok, észreveszem, a terem közepén kiömlött valami ragacsos szörp, folyik, cuppog. Megállok, lerakom a tortát és feltakarítom a szirupot. Van, aki látja és kikerüli. Van, aki belelép és keni tovább, nem érdekli.
Van, aki úgy csinál, mintha nem lenne ott a ragacs. Nekem fel kell takarítani.”
„Amitől félek, az megtalál”
Franciska sokáig kifejezetten kerülte a gyermekvédelmet, mert a tanulmányai alapján tartott tőle, hogy azt a lelki terhelést, ami ott érné, nem bírná. Korábban dolgozott ugyan fogyatékossággal élő embereket ellátó intézményben, családsegítőben, foglalkozott hajléktalanokkal, de azt gondolta, a gyermekvédelem más, „abba tényleg beleszakad az ember szíve meg mindene”. Amikor azonban bejött a Covid, és az összes színházat bezárták, a forgatásokat pedig lemondták, szembejött vele egy álláshirdetés, amelyben gyermekfelügyelőket kerestek. Ezt jelnek vette, és félve elküldte az önéletrajzát, hogy aztán pár hét múlva „Franci néniként” megkezdje a munkát.
A budapesti krízisotthonba, ahol 2020 áprilisában elhelyezkedett, olyan gyerekek érkeznek, akiket hirtelen emeltek ki a családjukból. Addig tartózkodnak ott, amíg el nem dől, mi lesz a további sorsuk (visszagondozzák őket a családjukhoz, vagy nevelőszülőkhöz, állami gondozásba kerülnek). Franciska arra törekedett, hogy a gyerekek a lehető legjobban érezzék magukat és semmi esetre se érje még több sérülés őket.
„Az a szépsége ennek a munkának, hogy rajtad múlik, mit adsz át, mit tanítasz nekik.
Drámapedagógusként szerencsére sok játék van a tarsolyomban. Ez a legjobb iskola, ami létezik. Rengeteg párhuzam van a színpadi jelenlét és a gyerekekkel töltött idő között. Őszintének kell lenned, de folyamatosan oda kell figyelned, mit mondasz, mit csinálsz, mert ők téged utánoznak.”
Farkas Franciska sokféle iskolát kijárt, nagyon különböző társadalmi valóságokról van közvetlen tapasztalata, amit képes beleforgatni a munkájába. Drámapedagógusi, szociális munkás és színészi tevékenysége olyan körforgást alkot, amelyben ezek a szerepek folyamatosan egymást erősítik. Ami pedig összeköti őket, az Franciska érdeklődésén és tehetségén túl az az értékrend, amit képvisel: az elfogadás és a nyitottság melletti megalkuvást nem ismerő elköteleződés, ami számunkra is nagy inspirációt jelent.
Milanovich Domi
A szavazás már megkezdődött – ÍME, A SZUPERWMN 2021 KÖZÉLETI JELÖLTJEI!
