„Mindent túlélni, mindent megcsinálni, hogy soha ne érezhesd azt, hogy nem tettél meg mindent” – Bemutatjuk a SzuperWMN-díj közéleti jelöltjét, Hadas Krisztát
Rovattámogatás
Hadas Kriszta már tízéves kora óta erre a pályára készült – olyan riporter szeretett volna lenni, aki társadalmi, szociális problémákat kutat föl és mutat meg a nézőknek. Dolgozott szinte az összes fontos riportműsorban, a kétezres évek eleje óta pedig rendszeresen forgat egészségügyi intézményekben. Elhivatott, bátor munkája egyebek mellett hangot adott a szülészeten elhallgattatott, sokszor traumatizált nőknek – ezzel pedig egy súlyos tabu feloldásában vállalt fontos szerepet –, és nemcsak a szülés sokféleségét mutatta be, hanem azt is, milyen különböző módokon lehet valaki jó anya, jó szülő. A Jön a baba Hadas Krisztával című doku-reality sorozat kapcsán az évek során egy több tízezres közösséget épített, amely nők ezreinek segít traumáik feldolgozásában. A SzuperWMN közéleti díjának jelöltjét Filákovity Radojka mutatja be nektek.
–
Génekbe kódolt teljesítménykényszer
Nagyon várták az érkezését, női ágon száz éve csak lány született a családban. „Boldogok voltak, a nememmel nem okoztam csalódást, de aztán később mással igen” – mondta a TEDx-előadásában az idén ötvenéves Hadas, aki egy budapesti, újlipótvárosi, értelmiségi családba érkezett, amelynek tagjai – már akiknek sikerült túlélnie a munkaszolgálatot, aztán ötvenhat után a börtönt – mind iszonyatos erővel, sikeresen kezdték újra az életüket. Különösen a nők: a nagymamája hat nyelven beszélt és fordított, az édesanyja először külkeres volt, aztán a rendszerváltás után egy multinacionális cég igazgatója. És ahogy az előadásában fogalmazott: „otthon sem csak vajas kenyér volt”. Elég magasan volt tehát az a bizonyos léc, amit el kellett érnie – és még meg is ugrania –, az elvárások, amiknek meg kellett felelnie a családban.
A családja női küldetését, ami az ő életét is meghatározza, így foglalta össze korábban: „Mindent túlélni, mindent megcsinálni, hogy soha ne érezhesd azt, hogy nem tettél meg mindent.”
Gyerekkorától arra nevelték, hogy adjon vissza valamit abból, amit kap, mert a jólét nem receptre jár.
Volt, hogy úgy érezte, nem is méltó ehhez a családhoz, amelynek magas követelményei miatt erős teljesítménykényszer alakult ki benne. Tízéves kora óta riporternek készült; ezen a pályán sikerült olyan műfajt találnia, amellyel nemcsak magát fejezi ki, hanem mások sorsán is segít. Otthonról hozott teljesítménykényszerét elkezdte hát a szakmájában kamatoztatni, gyerekkori álmát végtelen szorgalommal és alázattal megvalósítani.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A munka, amibe olykor bele lehet halni lelkileg
Újságírói pályáját a Magyar Rádió Krónika című műsorában kezdte a kilencvenes évek elején, közben pedig a Színművészeti Egyetem televíziós és dokumentumfilmes szakára járt. 1994-ben aztán a Magyar Televízióhoz került, először az Objektív és a Zóna szerkesztő-riportere volt, később pedig a Lázmérő felelős szerkesztője. Két évre rá az akkor induló RTL Klubba ment, ahol négy évig dolgozott olyan műsorokban, mint a Frei Dosszié, az Akták és a Híradó. Onnan hívták egy feladatra Sváby Andrásék, akiket még a Magyar Rádióból ismert. Ez volt az Országos Traumatológiai Intézet mindennapjairól forgatott Az igazi vészhelyzet és a Heim Pál Kórházban forgatott Gyerekkórház című dokumentumfilm-sorozat. Olyan feladatok, amelyekre mindig is vágyott, és olyanok, amelyek lelkileg hihetetlenül mély nyomot hagytak benne.
Az igazi vészhelyzet forgatása közben tanúja volt egy kisbaba halálának, aki balesetben vesztette életét – ez és az ehhez hasonló traumatikus élmények hatására pedig pánikbetegség alakult ki nála.
Scriptelés közben pánikrohamok törtek rá, szakmai segítséget kellett igénybe vennie, mégis ezek a műsorok tették fel a „térképre”.
Munkájáért megkapta a Magyar Orvosi Kamara médiadíját, két alkalommal pedig az év televíziós szerkesztő-riporterének választotta a szakma, amivel kapcsolatban a következőket mondta: „Feladatra szerződöm. Amikor anno az RTL-ből átmentem a TV2-be, akkor készíthettem a kórházakról szóló dokumentumfilm-sorozatomat. A motiváció vitt oda, hogy ez valami egészen új, ilyet még ebben az országban nem csinált senki. Milyen érdekes elkészíteni a magyar egészségügy látleletét! Ott élni köztük. Bár majd belepusztultam, hiszen közben egyedül neveltem a hétéves gyerekem.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Milyen anya az ilyen?”
Hadas a pályája legelején volt, tele világmegváltó tervekkel – úgy képzelte, hogy elszabadult metrószerelvényeket fog megfékezni, lövészárkokban ugrálni, éhező afrikai gyerekeknek visz élelmet –, amikor teherbe esett. Huszonhárom éves korában született meg első férjétől, Kakuk György újságírótól a lánya, Sára, és huszonhét volt, amikor elváltak. „Egyedül maradtam egy négyéves gyerekkel, a volt férjem eltávozott Koszovóba, mintegy tíz évre. Akkor voltam nappali tagozatos a Színművészetin, dolgoztam Freinél. Nem nagyon volt arra időm, hogy nyalogassam a sebeimet!” – mesélte korábban erről az időszakról. Sára kilenc hónapos volt, amikor visszament dolgozni, úgy érezte, különben megbolondul. A gyereknevelés mellett pedig haladt előre a szakmai ranglétrán. Emiatt viszont folyamatos megjegyzéseknek volt kitéve. „Harmincéves koromig egyfolytában szabadkoztam. Például amiatt, hogy miért megyek ösztöndíjjal Amerikába, forgatni Afganisztánba, hogy miért nem főzök… Szerintem ezek a dolgok (a munka és az anyaság – a szerk.) nem zárják ki egymást.”
Úgy gondolja, a nők sok esetben kegyetlenebbek egymással, mint bárki mással, és gátlástalanul „szaranyázzák” azt, aki nem úgy él, ahogy ők, vagy ahogy szerintük kellene. Holott minden történet mögött egyedi sorsok vannak, és nagyon sokféleképpen lehet jó anyának, valamint jó apának lenni.
„Azt mondják, hogy ez a század meg a következő a miénk, a nőké lesz. De addig, amíg mi nem tanuljuk meg egymást tisztelni, ameddig lehúzzuk és folyamatosan kritizáljuk egymást, ameddig nem megérteni akarjuk egymást, és nem felállva tapsolunk egymás sikerének, addig nem várhatjuk el, hogy mások tiszteljenek minket és hallják a hangunkat” – mondta a Milyen anya az ilyen? című TEDx-előadásában, amely egyebek mellett épp az anyaság sokféleségéről, egymás útjának és döntéseinek tiszteletéről szól. Második férjétől 2010-ben született meg a kisfia, Zsigmond, lánya, Sára pedig maga is tévés lett, méghozzá szerkesztő, és nemrég jött világra első gyermeke, Róza.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A gyerekvállalás nem csupa rózsaszín cukormáz – Jön a baba
Tovább haladva a ranglétrán, volt a Magellán és az Aktív főszerkesztője, de ő felelt a Napló és a Mokka vezető szerkesztéséért is – főnökösködni azonban nem szeretett. Miután eljött a TV2-től, ismét az RTL Klubhoz igazolt, ahol a Forró nyomon, majd a Keresem a családom című műsorok főszerkesztője lett. Időközben domukentumfilm-sorozatot forgatott Emir Kusturica műsorvezetésével, és írt egy könyvet Egy tökéletlen anya naplója címmel, amiben őszintén mesélt arról a babájukról is, akit a második férjével vártak, és akit élettel össze nem egyeztethető rendellenessége miatt végül elvetettek – ami élete legfájóbb döntése volt.
2015-től kezdte el forgatni a Jön a baba Hadas Krisztával című doku-realityt Kéky Kira szerkesztőtársával. A műsorban – amely több csatornán futott, de mostanra a Spektrum Home-on talált otthonra, és egy ideje Hadas saját gyártásban készíti – amellett, hogy hiánypótló módon adott hangot a szülészeten elhallgattatott, sokszor traumatizált nőknek, azt mutatja meg, milyen sokféle jó példát tudunk mi, nők, anyák mutatni.
A családon belüli erőszakból menekült nő, a rákbeteg anya, a gyermekét egyedül vállaló, „megesett” lány, a sokszori lombikkezelés után ikreket váró, vagy a gyermekágyi depresszióval küszködő anya. És az egyik legfontosabb, egy kétanyás család.
Egy meleg pár életét is hónapokon keresztül követte a várandósságtól a szülőszobán át a gyermekágyas időszakig, megmutva, hogy a család az család. Hadas szerint ugyanis ezek a történetek segítik a legjobban az elfogadást, ami a sorozat fő célkitűzése.
„Hiába tanították, hogy tilos túl közel kerülni a riportalanyaimhoz, hamar rájöttem, hogy ez a műfaj kizárólag kölcsönösségi alapon működik: akkor fedik fel magukat előttem, ha én is felfedem magam előttük” – mondta korábban a munka kapcsán, aminek hihetetlenül erős emberi kötelékeket is köszönhet az életében. Megtalálta a helyét; ezek a nők lettek a hősei, és ő egy lett közülük.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A sorozat, ami ma már messze túlmutat önmagán
A Jön a baba az évek során egy élő entitássá nőtte ki magát: egy erős, összetartó, több tízezer tagot számláló közösség épült köré, amelyben a nők tanulságos, gyakran fájdalmas történetüket megosztva segítik egymást – és magukat is – a gyógyulásban. Néhány évvel ezelőtt az első évadban szereplő anyukákkal Hadas megcsinálta az Érte megérte! kampányt, amiben a nők a szülés utáni változásokat mutatták meg a testükön, így csökkentve a nyomást, amit a média is sugall a nőknek a testükkel kapcsolatban. De a doku-reality sorozat könyv formájában is tovább él: két éve jelent meg az Anyasors – A Jön a baba szereplői tovább mesélnek című kötet.
Emellett a sorozat sok szereplőnek jelentette az öntudatra ébredést, és segített abban, hogy elhiggyék: ők is érnek valamit.
Ennek a feleszmélésnek a kézzelfogható gyümölcse lett két országos alapítvány, amit a szereplői hoztak létre: az egyik rászoruló családokon segít, a másik által pedig több száz ágy került gyerekkórházakba, hogy az anyák a beteg gyerekeik mellett maradhassanak, megfelelő(bb) körülmények között.
Filákovity Radojka
A szavazás már megkezdődött – ÍME, A SZUPERWMN 2021 KÖZÉLETI JELÖLTJEI!
