A kérdés:

Kedves Dr. Einstein!

Vasárnapi hittanórán beszélgettünk arról, hogy a tudósok szoktak-e imádkozni? Felmerült bennünk a kérdés, hogy lehetséges-e egyszerre hinni a tudományban és a vallásban? Az osztállyal több tudóst és más fontos embert is megkeresünk, hogy segítsenek választ találni ezekre a kérdésekre.

Óriási megtiszteltetés lenne, ha válaszolna a következőre:

A tudósok szoktak imádkozni? És ha igen, miért?

Hatodikosok vagyunk, Miss Ellis osztályából.

Tisztelettel,

Phyllis

  1. január 19., The Riverside Church

A válasz:

Kedves Phyllis!

Megpróbálok annyira egyszerűen válaszolni a kérdésedre, amennyire csak lehet. Íme:

A tudósok abban hisznek, hogy a világon minden, így az emberekkel kapcsolatos jelenségek is a természet törvényei szerint történnek. Így aztán egy tudós nem mutathat hajlandóságot arra, hogy azt higgye, a dolgok menetét imával – vagyis egy természetfeletti kívánsággal – befolyásolni lehet.

Mindazonáltal el kell ismernünk, hogy az effajta erőkkel kapcsolatos tudásunk ebben a pillanatban még nem tökéletes, így aztán egy végső, mindenek fölött álló energia léte annak függvénye, hogy az ember hisz-e benne vagy sem. E hit népszerűsége pedig a tudomány gyors fejlődése ellenére is megingathatatlannak látszik.

Ráadásul a komoly tudósok meg vannak győződve arról, hogy tényleg hat az univerzum törvényeire valamilyen ember fölött álló energia. Ebből a szempontból a tudomány törekvései tekinthetők egyfajta különös vallásnak, amely persze különbözik az egyszerűbb emberek vallásosságától.

Baráti üdvözlettel,

A. Einstein

1936. január 24.

 

A levelek forrása: brainpickings.org

Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ bhm.ch