„A tudósok szoktak imádkozni?" – Albert Einstein válasza egy hatodikos kislány kérdésére
A kérdés:
Kedves Dr. Einstein!
Vasárnapi hittanórán beszélgettünk arról, hogy a tudósok szoktak-e imádkozni? Felmerült bennünk a kérdés, hogy lehetséges-e egyszerre hinni a tudományban és a vallásban? Az osztállyal több tudóst és más fontos embert is megkeresünk, hogy segítsenek választ találni ezekre a kérdésekre.
Óriási megtiszteltetés lenne, ha válaszolna a következőre:
A tudósok szoktak imádkozni? És ha igen, miért?
Hatodikosok vagyunk, Miss Ellis osztályából.
Tisztelettel,
Phyllis
- január 19., The Riverside Church
A válasz:
Kedves Phyllis!
Megpróbálok annyira egyszerűen válaszolni a kérdésedre, amennyire csak lehet. Íme:
A tudósok abban hisznek, hogy a világon minden, így az emberekkel kapcsolatos jelenségek is a természet törvényei szerint történnek. Így aztán egy tudós nem mutathat hajlandóságot arra, hogy azt higgye, a dolgok menetét imával – vagyis egy természetfeletti kívánsággal – befolyásolni lehet.
Mindazonáltal el kell ismernünk, hogy az effajta erőkkel kapcsolatos tudásunk ebben a pillanatban még nem tökéletes, így aztán egy végső, mindenek fölött álló energia léte annak függvénye, hogy az ember hisz-e benne vagy sem. E hit népszerűsége pedig a tudomány gyors fejlődése ellenére is megingathatatlannak látszik.
Ráadásul a komoly tudósok meg vannak győződve arról, hogy tényleg hat az univerzum törvényeire valamilyen ember fölött álló energia. Ebből a szempontból a tudomány törekvései tekinthetők egyfajta különös vallásnak, amely persze különbözik az egyszerűbb emberek vallásosságától.
Baráti üdvözlettel,
A. Einstein
1936. január 24.
A levelek forrása: brainpickings.org
