–

Aki csak felszínesen ismeri a zenekar történetét – szóval már tombolt a Give it Awayre, de még nem unja borzasztóan a Snow-t – annak talán nem is cseng ismerősen Hillel Slovak neve. A zenekar legnagyobb nyilvánosságot hozó áttörésekor, a Blood Sugar Sex Magik idején már Frusciante kezében volt a gitár, és az ő perszónája is bőven elég ünneplésre méltó és egyben bajos sztorit pakolt a Chili életébe, ám a zenekar története nem vele kezdődött. A banda két alapköve, Anthony Kiedis és Michael Balzary, azaz Flea egy másik sráccal alkotott szent és felbonthatatlan triumvirátust: ő volt Hillel Slovak, akit idén 37 éve, hogy mindössze 26 évesen eltemettek legjobb barátai. És bár a srácok a mai napig nem dolgozták fel teljesen a veszteséget, mára leülepedett annyira a gyász, hogy a fájdalom mellett az örömmel és hálával teli anekdoták is helyet kaphassanak.

Egy különc zsidó srác a Fairfax gimiből

Hillel Slovak 1962-ben született Izraelben két menekült idősebb fiaként, és élete első pár évét is szülőföldjén töltötte. Őt és testvérét, Jamest édesanyjuk nevelte fel, a háromtagú család először Lengyelországba, majd Szibériába menekült, aztán egy újabb izraeli kitérő után az Egyesült Államokban telepedett le. Egy verőfényes nyári napon Kalifornia sztrádáján szállt be az akkor kamasz Hillel autójába két iskolatársa, a rosszhírű Anthony és Flea, és noha ezt csak egy gyors potyautazásnak szánták, életreszóló szövetség köttetett köztük.

View this post on Instagram

A post shared by Red Hot Chili Peppers in '80s & '90s (@rhcp_vintage)

A zsidó srác első ránézésre ugyanolyan anyaszomorító volt, mint barátai: zűrös, bohém, kissé őrült kívülálló volt ő is, de a művészeti érzéke valamivel előbb megmutatkozott társaiénál. Az anyja visszaemlékezései és a régi fotók alapján gyerekkorától kezdve naplót írt, rajzolt, zenélt – ha kellett, rendes gitáron, ha kellett, seprűnyélen –, még a pészahi széder idején sem tette le a hangszert. Aztán egy esős napon, mikor két barátjával az autóban ülve hallgatták a Riders on the Stormot, egy hirtelen ötlettől vezérelve Flea felé fordult, és feltette neki a sorsdöntő kérdést: lenne-e kedve belépni mellé az Anthym nevű zenekarába, és megtanulni a basszusgitározást.

„El sem hittem. Rögtön azt kérdeztem:

tényleg engem akarsz? Engem senki sem akart. Furcsa voltam, nem egy menő karakter. És szerintem a banda többi tagja sem vágyott rám. De Hillel hitt bennem, látott engem. És ez a pillanat – egészen a mai napig – mélyen megérint”

– emlékszik vissza Flea, aki a beszélgetés után két héttel már a színpadon állt. „Soha életemben nem játszottam basszusgitáron. Teljesen mechanikusan játszottam, de örökre megváltozott az életem. Éreztem, hogy megnyílik előttem a világ. Hihetetlen volt – és ezt az ajándékot Hilleltől kaptam.”

Csináljatok zenekart – az első koncertetek ma este lesz!