–

Az elmúlt évtizedet meghatározta a metoo-mozgalom, és ennek részeként a cancel culture is. A divat-, a szépség- és a médiaipar szereplői különösen ki vannak téve a lelki és fizikai abúzusoknak, a női test pedig könnyen válik tárgyiasított eszközzé ebben a világban. Sajnos időről időre lesznek olyanok, akik a sebezhetőségben, a kitörés vágyában vagy mások naivitásában csak a kattintásszámot, a nézettséget és a temérdek pénzt látják. Vajon meddig lehet visszamenni az időben, és számonkérni a jelenkor erkölcsi normáit? Mit gondolunk egyetemesen elfogadhatatlannak, és létezhetnek-e szürke zónák, amelyekkel megbocsátóbbak lehetünk? És vajon elég-e a beismerés bocsánatkérés nélkül?

You Wanna Be On Top?

Az America’s Next Top Model nevű modell-tehetségkutatóból eddig csak az Egyesült Államokban 24 évad készült, de a világ számos országa átvette a formátumot, a globális nézettség pedig a 100 milliót is meghaladta. A modellversenybe oltott tehetségkutató ötlete a kilencvenes évek szupermodelljének, Tyra Banksnek a fejéből pattant ki, aki kétségtelenül nagy hatással volt a divatipar alakulására.

2024-ben Magyarország is műsorra tűzte a formátumot. A verseny győztese, Mészáros Lili így emlékszik vissza az amerikai szériákra:

„Tízéves lehettem, amikor nézni kezdtem a műsort. Tyra Banks számomra is abszolút ikonnak számított, a versenybeli izgalmas kihívások rögtön nagyon nagy hatással voltak rám. Tiniként még jóval kevésbé láttam meg az árnyoldalait.

Most, felnőtt fejjel már azt gondolom, hogy a műsorral kapcsolatban az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy a divatszakma irreális szépségelvárásai hirtelen egy jóval szélesebb közönséget értek el. Már nem csak a modellszakmába belépő lányokba sulykolták bele, hogy csak az XS méret az elfogadható, hanem több millió fiatal lány nézőbe is.”

Tyra volt az első afroamerikai nő, aki szerepelt a GQ magazin és a Victoria’s Secret katalógus címlapján. Mivel nemcsak afrikai, hanem amerikai őslakos felmenői is vannak, különösen fontossá vált számára a különböző bőrszínek, karakterjegyek és testalkatok beemelése a modern szépség fogalmába. Az ANTM pedig éppen ennek a gondolatnak a hatására született meg – legalábbis elméletben.

Tyra nemcsak a kiválasztott lányok külsejét tekintve ígért diverzitást, hanem a szakmai zsűri összetételében is. Így kerülhetett képernyőre két nyíltan meleg divatszakember: Jay Manuel sminkmester és a szupermodellek catwalkjáért felelős Miss J. Alexander. Ez komoly előremozdulás volt az LMBTQ-emberek reprezentációjában.

A verseny forgatókönyve elsősorban a tematikus kihívások (fotózások, divatbemutatók) teljesítéséből, a heti kiszavazásokból, a zsűri néhol kegyetlen kritikájából és természetesen a valóságshow-k szappanopera-szerű történetmeséléséből állt. Ám ez csak a mából nézve ennyire egyértelmű, hiszen a kétezres években a nézők és a civil szereplők előtt még nem állt húsz évnyi reality-élményanyag annak minden következményével és következmény nélküliségével.

A vitatott hagyaték: retraumatizáció, testszégyenítés, szexuális erőszak

Tyra Banks azzal a felütéssel kezdte meg produceri pályafutását az UPN-nél, hogy ő bizony életeket fog megváltoztatni a tehetségkutatójával. Csakhogy a tehetségkutatásnál fontosabb lett a műsor valóságshow-jellege, és nagyon is építettek a lányok gyerekkori, családban szerzett vagy az általános rasszizmus okozta traumáira – vagy, ahogy az alkotók mondják: „személyes történeteikre”.

„Ma már fegyverként ott van a modellek kezében a social media, bármikor elmesélhetik a saját történeteiket a saját nézőpontjukból, a saját csatornáikon keresztül, ezzel pedig a szakma is tisztában van. A kétezres években még nem léteztek ezek a felületek, a szereplők teljesen ki voltak szolgáltatva annak a narratívának, amit a műsor felépített róluk. Ezek a történetek akár örökre ott maradhatnak stigmaként a versenyzőkön” – mondja Mészáros Lili.

Míg a nyolcvanas évek szupermodelljei (például Cindy Crawford, Claudia Schiffer) nőies idomaikról voltak híresek, a kilencvenes évek második felétől kezdve a jóval vékonyabb alkat lett a kívánatos testkép a divatmagazinok hasábjain. Ennek a grunge-verzióját heroin chicnek is nevezték, ami a csontsovány testeket, a sápadt, beesett arcokat és a törékenységet fetisizálta.

Az ANTM beharangozójából kiderült, hogy Tyra Banks szakítani akar ezekkel a szélsőséges elvárásokkal, a műsor során mégis rengetegszer tapasztalhattuk, hogy a feladatok és értékelések során gúnyt űznek bizonyos lányokból. Például a hét főbűn tematikájú fotózásnál éppen az a lány kapta a falánkság bűnét, akit egy évadon keresztül bodyshameltek a testalkata miatt.

A testszégyenítés nem merült ki a kilók emlegetésében. Az évadok visszatérő eleme volt a teljes átalakítás, ami a legtöbb versenyző számára csak új frizurát vagy stylingot jelentett, míg másoknál azonnali, drasztikus fogászati és szájszebészeti beavatkozásokra került sor. Ha a szereplő nem vállalta, azonnali kieséssel fenyegették.

Dani Evans például kifejezetten tiltakozott a fogai közti rés eltüntetése ellen, de akkor a zsűri azzal győzte meg, hogy ilyen fogsorral nem fog modellmunkákat kapni. Két évaddal később egy másik lány esetében viszont épp azzal érveltek a rés megnagyobbítása mellett, hogy így sokkal keresettebb modell lesz. A rapid beavatkozások olyannyira csak az esztétikumról szóltak, hogy akad olyan versenyző, akinek húsz évvel később is gondjai vannak a fogaival ezek nyomán, és gondot okoz számukra a harapás, rágás.

A tematikus fotózásokon egyre súlyosabb társadalmi egyenlőtlenségeket, elnyomásokat és devianciákat jelenítettek meg. A versenyzőknek többször kellett hajléktalan emberként – ráadásul valódi hajléktalan nők statisztálásával –, drogfüggőket imitálva vagy pszichiátriai betegként pózolniuk, miközben sokszor ők maguk is érintettek voltak.

Ken Mok vezető producer egyetlen esetről ismerte el, hogy átléptek egy morális határt. Dionne Waltersnek ugyanis egy fotózás alkalmával egy fejbe lőtt lányt kellett eljátszania, miközben jól tudták, hogy édesanyját a való életben meglőtték, amitől egész hátralévő életére lebénult.

Bár Tyra Banks állítása szerint kezdetektől sok harcot vívott a csatorna vezetésével a casting etnikai sokszínűségéért, szinte érthetetlen módon több kihívásban is feladatul kapták a lányok a smink általi rasszcserét, ami a színes bőrű versenyzőknek sok esetben problémát jelentett. Bár a blackface jelenségről ekkor még kevesebb szó esett a nyilvánosságban, egy afroamerikai műsorvezető számára egyértelmű kellett volna legyen, hogy ez sokak számára nemcsak sértő, de transzgenerációs traumák felélesztésére is lehetőséget teremt.

A legmegrázóbb és médiatörténeti szempontból az egyik leghihetetlenebb eset rögtön a második évadban történt.

Az akkor tizennyolc éves Shandi Sullivan egy bulis este alkalmával eszméletvesztésig itta magát, amikor egy férfi modell a helyzetet kihasználva megerőszakolta a magatehetetlen lányt. A kamerák viszont tovább forogtak, a szerkesztőknek pedig eszük ágában sem volt leállítani a történéseket.

Később a műsor átkeretezte az esetet, és „a barátját megcsaló lány történetét” domborította ki belőle. Ennek része volt két telefonhívás is: az egyikben akkori barátjának kellett kamerák előtt bevallania a történteket, a másikban pedig az elkövetőtől próbálta megtudni, hogy használt-e óvszert, és van-e bármilyen szexuális úton terjedő betegsége. Tyra Banks azzal fejelte meg a narratívaépítést, hogy a reunion adásban Shandi határozott kérése ellenére újra megnézették vele az adást.

A Gen Z vonaton viszont szerencsére van már fék

Bár a kétezres években büntetlenül megtehették a fentieket az alkotók, a mai 20–30-as korosztályból sokan utólag is kikérték maguknak ezeket az eseteket, a műsort kritika tárgyává tevő tartalmak pedig széles körben elterjedtek a TikTokon. Valójában ez a generáció kényszerítette ki A Topmodell leszek! vitatott hagyatéka című dokumentumfilmsorozat elkészülését is.  

„Tudod, mit jelent a 21 rózsa kínzás közben?” – Lehallgatott telefonbeszélgetésekből tudjuk, miről meséltek az otthoniaknak az orosz katonák

Kult – 2026. február 24. – KO

 

A hatalommal való visszaélés történeteinek elkövetői sajnos csak ritkán néznek szembe saját mondataik, döntéseik és tetteik hosszú távú hatásaival. Éppen ezért fontos gesztus a Netflix részéről, hogy a divatipar egyik legnagyobb hatású médiaszemélyiségét és kollégáit, valamint az általuk fémjelzett műsor egykori versenyzőit nagyjából egyenlő arányban szerepeltetik egy háromrészes dokumentumfilmben, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a különböző narratívák egymás mellett kapjanak helyet. Még jobb lett volna, ha ezek az egymástól nagymértékben eltérő megélések közös platformot kapnak, és valódi vitára adnak lehetőséget, a tényleges szembenézés azonban ennek hiányában elmarad.

„A műsor és Tyra Banks egykori rajongójaként nehéz volt szembesülni azzal, hogy látszólag mennyire nincs benne valódi megbánás, és hogy emberileg nem feltétlenül rendelkezik azzal a minőséggel, amiért érdemes lenne felnézni rá” – meséli Mészáros.

A műsor egykori készítői úgy dobálják egymásnak a személyi felelősség kérdését, mint a forró krumplit, végül a legegyszerűbb választás mellett döntenek: mindent a nézettségre és a média kegyetlen működésére fognak. „Reality-tv is a bitch" – hangzik el az egyik zsűritagtól. A valódi bocsánatkérés elmarad, így felmerülhet a kérdés, hogy az áldozatoknak milyen esélyei vannak a továbblépésre. A sóhajok, a szemforgatások és a nyilvánvaló terelések viszont árulkodóak maradnak. 

Rezek Bori

Kiemelt kép forrása: Netflix