–

A húgyagyú gyagyás bélyege

A mából visszatekintve Anthony Hopkins életútjára, az ember hajlamos csak a zajos sikereket látni. Ám a számegyenes másik végén állva teljesen érthető az a walesi dac, a sok kérdőjel és bizonytalanság, ami Hopkins mellé jó darabig társul szegődött. És amit ő évtizedeken keresztül igyekezett belefojtani az alkoholba. 

Amikor a női test fegyverré válik – Az Anlu-lázadást a nők felhúzott szoknyája vitte sikerre

Kult – 2026. február 1. – BG

Az iskola címerén, ahová beíratták – holott messze túlmutatott a szülők anyagi lehetőségein, – a következő felirat állt: „Szolgálj és engedelmeskedj”. Mi sem állhatott volna távolabb a fiú szándékaitól és mentalitásától, akinek a tekintete mindig a felhőkben járt, a rigorózus keretekből pedig örökösen ki akart törni.

A művészi hajlamokkal megáldott fiú képességeit jó darabig nem ismerték fel. Mivel testéhez képest sokak szerint aránytalanul nagy volt a feje, még a szülei is azon aggódtak: vízfejű a csemete. Az iskolában sem voltak róla nagy véleménnyel, az egyik tanára rendszeresen szembesítette a nézeteivel, miszerint a kis Anthony „húgyagyú, gyagyás, és soha nem fogja semmire sem vinni”.

Nagyon erősnek és makacsnak kell lenni ahhoz, hogy a temérdek negatív visszajelzést az ember ne tegye magáévá, sőt mi több, még akár szórakoztatónak is tartsa a szidalmak rímes ritmusát, és magába mondogassa erre (amúgy Popeye-esen):

„Csitt, csitt, csitt. Vagyok, aki vagyok, aki vagyok. A húgyagyú gyagyás húgyagyás.”

Jó darabig maga is különcként tekintett magára, míg egy nap le nem vetítették az iskolában a Hamletet Laurence Olivier rendezésében és főszereplésével. Ez az élmény aztán olyan volt Hopkins számára, mintha egy fénypászma tört volna be az addigi búskomor sötétségbe. A lelke legmélyét érintette meg Olivier alakítása – ám ekkor még legvérmesebb álmaiban sem gondolt arra, hogy ő maga is színésznek álljon.

Elbújni a szerepekbe

Persze, hogy nem, miért is jutott volna ilyesmi eszébe a depresszióval és alkoholfüggéssel küszködő pék fiának, akit Elefántfejnek csúfoltak, és aki valóban olyan volt, mint elefánt a porcelánboltban: kétbalkezes és ügyetlen, aki szokatlanul nagy testi ereje miatt mindenütt csak bajt csinált? Vagy azért, mert összetörte, ami a keze ügyébe került, vagy mert azonnal fejest ugrott a verekedésbe, ha alkalma adódott rá. 

Egyszerűbb volt alkalmazkodnia az elvárásokhoz, sőt, túl is lőni rajtuk. Mivel mindenki hülyének, inkompetensnek kezelte, ő szinte kérkedett ezzel, még rá is játszott a „semmihez sem értő” lüke gyerek szerepére.

 

Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!

Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!

Szükségünk van a támogatásodra.

Megnézem a tagsági csomagokat
vagy bejelentkezem

Fiala Borcsa

A kiemelt kép forrása: BBC