–

Megerősítő kudarc

A beszélgetés során szóba került, hogy bár Herendi Gábor párszor kipróbálta magát a kamera túloldalán, egyáltalán nem komfortos számára a szereplés. Adta hát magát a kérdés, amit Krajnyik Cintia fel is tett: akkor vajon ki lenne az a színész, aki eljátszaná Herendit a róla szóló filmben, és milyen tulajdonságát kellene kiemelni ahhoz, hogy hiteles legyen az alakítás. Herendi nem gondolkodott sokat, egyből rávágta:  

„Ember Márkot választanám. Most dolgoztunk több moziban is együtt, és nagyon jóba lettünk. Borzasztóan hasonlóak vagyunk, úgyhogy szerintem ő jól el tudna engem játszani. A tulajdonság pedig, amit kérdeztél, az lenne szerintem, hogy engem a kudarc nagyon megerősít.

Például nem vettek fel a főiskolára rendező szakra, de én abból is úgy jöttem ki, hogy csak azért is megmutatom, hogy meg tudom tanulni ezt a szakmát.

Aztán kirúgtak az első munkahelyemről, ahol egy amerikai reklámügynökség kreatív igazgatója voltam, de eltitkoltam, hogy még fogorvosként is rendeltem, és ez kiderült – ez borzasztó arculcsapás volt, mert addig nem sok kudarc ért engem az életben, de ebből is úgy jöttem ki, hogy meg akartam mutatni, hogy ha nem ezen az úton, akkor egy másikon fogok érvényesülni. Szóval engem minden kudarchelyzet annyira megerősített, hogy még nagyobb akarattal és lendülettel léptem tovább – azt gondolom, ez egy jó tulajdonságom.”

Majdnem elhagyta a rendezői pályát

Amikor Krajnyik az őt ért szakmai kudarcokról kérdezi, Herendi nem kertel: amikor efféle kudarc érte, azt a rendszer hozta:

„Jött egy új grémium a Nemzeti Filmintézetbe, akik engem semmilyen szinten nem fogadtak el, nem voltak hajlandóak semmilyen munkámra pénzt adni, hiába pályáztam sokszor. Akkor volt egy nagy törés az életemben, hogy mit csináljak, ez mennyire lesz tartós: ott álltam megfürödve, ami nemcsak szakmailag vitt padlóra, hanem anyagilag is, hiszen nem tudtam miből pénzt keresni. Mert a reklámiparból inkább már kifelé jövök, egyszerűen a korom miatt, mert az egy divatszakma, amit fiatalok csinálnak.

Tehát ott volt egy olyan megtorpanás, hogy bizony elgondolkodtam: visszamegyek fogorvosnak. Utána is jártam, hogy ehhez mi kellene. De bevallom, ezt kudarcként éltem volna meg.

Az élet végül átsegített ezen, jöttek feladatok: egy sorozat és a Futni mentem.”

Valami Amerika kellett

Az interjúban Herendi arról is mesél, hogy már nagyon kicsi gyerekként eldöntötte, hogy filmrendező akar lenni, ám nem vezetett egyenes út a pályára, először fogorvosként helyezkedett el. A szülei féltették is attól, hogy a rendezésből nem lehet megélni, ezért örültek neki, amikor a fiuk fogorvosként kezdett dolgozni. Ám ő egy ponton váltott, és feladta a biztos, jövedelmező szakmáját a rendezésért, ami miatt nagyon sokáig haragudott rá az édesapja. Erről így mesélt.

„Édesapám rosszul volt. [...] és nagyon-nagyon sokáig nem is bocsátotta meg nekem a váltást.

Tíz éven át reklámfilmeket csináltam – ekkor már jól is kerestem, tehát nem ez volt a probléma, hanem hogy elhagytam a családi hagyományokat. Végül akkor bocsátott meg, amikor a Valami Amerika bedurrant és óriási sikere lett – ekkor érezte úgy, hogy na jó, végül is lehet, hogy nem választottam rosszul.”

Ha kíváncsi vagy, hogy Herendi szerint miért nem ismeri el a szakma igazán a vígjátékokat, milyen fordulópontot jelentett az életében a Toxikoma, és miért a Kincsem rendezése volt az eddigi pályáján a legnehezebb feladata, akkor nézd meg a teljes beszélgetést!

Dián Dóri