–

Abban mindannyian egyetértettünk az értekezleten, hogy Jay-Z ötvenedik születésnapja fontos. Írnom kell róla, elvégre meghatározó alakja az ezredforduló utáni könnyűzenének. Aztán ott ültem csomó ideig a gép előtt, és nemigen jutott eszembe semmi megfogható. Jay-Z sosem tartozott a kedvenc rappereim közé, sokan vannak, akik nála ezerszer jobban lenyűgöznek flow-jukkal, rímtechnikájukkal. Látom a sikereit, értem is őket, valahogy mégsem érezném komfortosnak, ha dicshimnuszt kellene zengenem róla.

Közben pedig mégis.

Mert minél többet olvasok róla, annál világosabbá válik, hogy Jay-Z igazi „csináld magad” milliárdos, és ha nem is szeretném a zenéjét (amúgy szeretem), kreatív elméje egészen lenyűgöző.

Szerény kezdetek

Az ifjú Jay-Z élete szabályos „egyenesen a gettóból” karrierkezdet: az apa lelép, az édesanya egyedül neveli három gyerekét Brooklynban, a fiúk pedig belekeverednek mindenbe, amibe nem volna szabad. A gimis Jay-Z cracket árul, többször lesz fegyveres támadás áldozata. Szövegeiből pedig tudható, hogy a pénz sem feltétlenül teszi nyugisabbá az otthoni helyzetet: az egyik, egy aranylánc miatt kitört testvérviszályt például úgy látta jónak lezárni, hogy vállon lőtte a saját bátyját. De legalább tudjuk, hogy a szövegei hitelesek.

Jay-Z első világslágere a Hard Knock Life című dal volt, amelynek klipje idehaza is pörgött a tévében, emlékszem, elkerekedett szemekkel néztük, hogy jé, ilyen az élet Amerikában. Akkoriban nem sok fogalmunk volt még a gettó szó jelentéséről (sem az eredetiről, sem pedig az amerikai szlengben elterjedtről), de roppant hitelesnek tűnt az utcai élet, amelyet Jay-Z bemutatott, és kicsit bántam, hogy a faluban nem lehet ökölpacsival köszönni a boltosnak.

Egyébként kevés dolog tükrözi jobban annál Jay-Z zenei nyitottságát és egyben hagyománytiszteletét, mint a Hard Knock Life: miközben csupa klasszikus dobmintából áll össze az alap, a refrén az Annie című musical legismertebb dalának részlete. (A klip valamiért csak ilyen ramaty minőségben van fenn.)

Néhány arc a sulis évkönyvből

Jay-Z-nek nem kellett túl sok mindent bizonyítania a szakmában, a kritikusok már az 1996-os, Reasonable Doubt című debütlemezét is szerették. Az más kérdés, hogyan jutott el idáig: ez az, ami tökéletesen megmutatja, miért és hogyan lett belőle dollármilliárdos üzletember.

Mielőtt lemezszerződést kapott volna ugyanis, jobb híján a saját autójából árulta a lemezeit – amelyeknek elég nagy keletjük volt, hiszen Jay-Z és haverjai-iskolatársai (Notorious B.I.G. és Busta Rhymes) párbajai városszerte híresek voltak, köszönhetően a Strech & Bobbito underground egyetemi rádióműsornak.

Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy az MC-k bementek az élő adásba, és a műsorvezetők véletlenszerű zeneválasztására élőben freestyle-oztak (azaz ott, abban a pillanatban alkották a szöveget).

Ebben a műsorban futott be Biggie és Jay-Z mellett egy sor mára legendának számtó hiphopelőadó Nastól a Fugeesig – a lemezcégek tehetségkutató emberei ugyanis konkrétan ott ültek a rádiókészülékek előtt, és azonnal telefonáltak a stúdióba a szerződésajánlatokkal. Némelyik freestyle ma is fellelhető a neten, és nem kell sokat keresgélni a műfaj történetével foglalkozó dokumentumfilmek között, hogy valamelyik szupersztár arról kezdjen beszélni: Jay-Z-ék freestyle-jai megváltoztatták az életét.

Az ezredfordulón Jay-Z-nek már saját kiadója volt (Roc-A-Fella Records) és erre rímelő ruhamárkája (Rocawear) – emlékszem, a magyar underground hiphoprajongók közül néhányan úgy feszítettek ezekben a cuccokban, mintha maga Jay-Z szállította volna le nekik, és nem Amerikából kellett volna seftelni.

A 2004-es 99 Problems még magasabbra pozicionálta Jay-Z-t, pedig, ha jobban belegondolunk, minden idők egyik leghímsovinisztább számát, Ice T 99 Problems című dalát dolgozta fel benne, amelyben a rapper kizárólag azt taglalja, hányféle „ribanc” áll sorba az ő kegyeiért. A Jay-Z által átemelt refrén (kb.: „99 problémám van, de a ribancok nem tartoznak ezek közé”) elég komoly csavart kap a 2003-as verzióban.

A brooklyni rapper rendőri túlkapásokról és rasszizmusról beszél a szövegben, ily módon a refrén sokkal inkább azt jelenti: „örülök, hogy neked ez a legnagyobb bajod, de nekem van épp elég gondom anélkül is, hogy ribancokkal kelljen foglalkoznom”.

 A feminizmus visszanyal

Ez ma már persze erősen megmosolyogtató, ha tudjuk, hogy Jay-Z hamarosan a XXI. századi könnyűzene főpapnőjének, Beyoncénak lesz a férje. Akinek az úgynevezett power-feminizmus az egyik fő imázseleme, aki kampányol a déli államokbeli nőkért, az anyaság elfogadottságáért és az egészséges testképért – és aki

világslágerben alázza porrá az őt megcsaló férjét, de olyan elegánsan, hogy Jay-Z (hiphopsztártól merőben szokatlan módon) családi értékekről és bűnbocsánatról kezd beszélni az interjúkban és a szövegeiben.

És ne legyenek kétségeink: abban, hogy a pár együtt maradt, vastagon benne van az is, hogy ők ketten megállíthatatlanok. Ha akarják, kibérelik a Louvre-ot maguknak videóklip-forgatásra, és saját koncepciójuk szerint értelmezik újra afroamerikai szemszögből a képzőművészeti kánont. Igen, ők CARTERÉK (szolidan így, csupa nagybetűvel írják), két intézményesült előadó egyesített erejének manifesztációja.

Nagyszabású klipek, koncertek – nagyszabású élet. Maga az amerikai álom: a csóró brooklyni gyerek meg a sokat gúnyolt déli kislány együtt hódítja meg a legmagasabb csúcsokat.

Erő, hatalom, pénz, befolyás. Világuralom. Mert persze (ahogyan azt Beyoncé is megénekli a Formation című dalban) elképesztő sikereiket látva arról pusmognak évek óta, hogy Jay-Z és Beyoncé a titkos háttérhatalom, az Illuminati két vezető beosztású tagja.

Határ: a csillagos ég. Vagy az se

Jay-Z mára dollármilliárdos üzletember. Övé a harmadik legnagyobb streamingszolgáltató, a művészek által alapított, jó hangminőséget hirdető Tidal. 2007-ben kétszázmillió dollárért adta el a Rocaweart. Befektetett az Uberbe, saját konyakmárkája van, Roc Nation nevű szórakoztatóipari cége hetvenötmillió dollárt ér, és van egy luxussportbár-hálózata Amerikában. Nem mellesleg műgyűjtő: amint azt szerényen megemlíti, a konyhájában Basquiat-festmény függ, gyűjteménye jelenleg szintén hetvenmillió dollárt ér a Forbes szerint. Június óta, amikor a vagyona átlépte a milliárdos álomhatárt, Jay-Z a leggazdagabb amerikai zenész.

Úgy van tehát, ahogyan megénekelte Alicia Keysszel: New Yorkban bármi lehetséges. Csak tehetség kell meg egy kis józan paraszti ész. Legalábbis jólesik így hinnünk.  

Csepelyi Adrienn