Yeezus szeret téged. Ja, nem, ő csak magát szereti – Kanye West, a popipar Donald Trumpja

–

Az opera zárkózott műfaj, mind a közönségét, mind pedig a szerzőit tekintve. Valahogy az az illúziónk, hogy operát írni nem tud akárki, jó operát írni pedig végképp a lehetetlen határait súrolja egy egyszerű földi halandó számára.

Mit kezdjünk akkor egy olyan hírrel, hogy Kanye West, aki sokkal inkább híres a nevével eladott méregdrága dizájnercipőkről és a celebséget új dimenzióba helyező feleségéről, Kim Kardashianról, mint komolyzenei műveltségéről – szóval jön ez a csávó, és operát ír?

Mielőtt továbbmennénk, fontosnak tartom felhívni a figyelmet a közönség kettős mércéjére: amikor néhány éve a kritikuskedvenc svéd The Knife nevű elektronikus zenei formáció előrukkolt egy Darwin életéről szóló operával, mindenki elalélt. Hogy micsoda emelkedett dolog ez: ilyen remek muzsikusok felélesztik az opera műfaját! Eközben az együttes tagjai több interjúban is bevallották, hogy soha életükben nem hallgattak operát, gyakorlatilag az volt az első találkozásuk a műfajjal, hogy írtak egyet. Miért vagyunk elnézők a The Knife-fal, és miért tartjuk megalomániának, újabb kattanásnak, sőt egyenesen hübrisznek Kanye West stíluskísérleteit?

Hibbant vagy zseniális?

Az okot vélhetően ugyanott kell keresnünk, ahol annak az okát, hogy az internet napok óta két dologgal van tele Kanye West új albumának megjelenése kapcsán: a) ez egy túlértékelt szar; b) Kanye megint megmutatta, hogy zseni.

A mértékadó szakportál, a Pitchfork 7,2-esre értékelte a Jesus is King című gospelalbumot, ami amúgy nem számít rossznak, hiszen az oldal ítészei legendásan szigorúak. A lemez egyben új területeket hódított meg West számára: a keresztényzenei toplistán debütált Amerikában. A mainstream hiphopelőadók körében nem ritka, hogy mélységében foglalkoznak újabban a kereszténységgel: Snoop Doggnak nemrég volt egy dupla albumos, erősen kérdőjeles próbálkozása, míg ideát Európában Stormzy feszegette hite mibenlétét Gang Signs & Prayer című albumán, amellyel első afroamerikai szólóelőadóként lehetett a Glastonbury fesztivál headlinere.

Kanye Jesus is King című lemeze sok szempontból érdekes munka, ugyanakkor az előzmények ismeretében nem csoda, hogy sokak szerint a vallásos imázs csupán átverés, Kanye ugyanis önmagát érti Jézuson, a lemez pedig nem más, mint tömény öntömjén.

„Majd mindjárt befejezheted”

Annak, aki esetleg nem követte volna behatóbban Kanye West eddigi zenei munkásságát, talán hasznos felidézni, hogy ez bizony nem alaptalan gyanú: a rapper-producer 2013-as, hatodik albuma szolidan csak Yeezusra volt keresztelve, nem hagyva sok kétséget afelől, hogy Kanye szerint ki is itt a megváltó.

A nyilatkozataiban is gyakran arrogáns Kanye eleve egy olyan mozzanattal vált mémmé, amely évekre pozicionálta őt a popipar jófejségi skáláján. A 2009-es MTV VMA-díj-átadón Taylor Swift köszönőbeszédét szakította meg, amikor felment a színpadra, és kijelentette, hogy ezt a díjat Beyoncénak kellett volna nyernie. Az akkor még naivaként kezelt Taylor Swift lefagyott, a szerkesztők reklámot kevertek Kanye akciójára, az „Imma let you finish” mémek azonban a mai napig fel-feltűnnek adekvát helyzetben.

via GIPHY

Ugorjunk előre 2016-ig: Kanye West kiadja a Famous című dalához készített botrányos videóklipjét, amelyben hírességek hasonmásai fekszenek meztelenül egy ágyban. Köztük Taylor Swifté is, a szövegben pedig Kanye deklarálja, hogy ő tette híressé „ezt a ribancot”.

„Haha, nagyon vicces”

A másik mém, amivel rendszeresen összefuthatunk a neten, a kisfiú módjára duzzogó Kanye, aki nehezen dolgozza fel, ha valaki rajta élcelődik. Sértődött interjúk sorát adta már az utóbbi másfél évtizedben, ha pedig nem kérdezik, akkor Twitteren mondja a magáét. Nem véletlen, hogy sokan a popvilág Donald Trumpjaként emlegetik.

via GIPHY

Kanye For Prez!

És itt el is érkeztünk Kanye West karrierjének egyik legbizarrabb pontjához. Amelyről nehéz megállapítani, hogy valódi hülyeség, egy félresikerült trollkodás vagy pontosan mi is akart lenni. Barack Obama az Egyesült Államok első afroamerikai elnökeként megválasztása pillanatában popkulturális ikonná vált. Addig elképzelhetetlennek tetszett, hogy az elnöknek olyan (valódi, nem pedig PR-osok által összeboronált) barátai legyenek, mint Beyoncé és Jay Z – kis túlzással tehát azt mondhattuk, Obamáék legitimálták az addig többnyire ellenkultúraként működő hiphopot Amerikában. A történelem leglazább elnökének kikiáltott Obama búcsúja után az afroamerikai közösség nagy része eleve depresszív hangulatban várta a választásokat, ezt pedig csak tetézte, hogy hiába kampányolt oly sok híresség (különösen a nők) Hillary Clinton mellett, a nyíltan xenofób, hímsoviniszta és sokak által rasszizmussal vádolt Donald Trump győzött.

És akkor jön ugyanennek a közösségnek egy másik ikonja (megosztó ikonja, de mégiscsak az), Kanye West, és elkezd haverkodni a Twitter-ámokfutó, klímakrízis-tagadó, idegengyűlölő elnökkel. Ez már nagyon sokaknak nem ment le a torkán, és nyíltan elmebetegséggel vádolták Kanyét.

Aki bejelentette, hogy 2024-ben indul az elnökválasztáson – ami, lássuk be, csak akkor volna megmosolyogtató, ha nem épp Donald Trump volna az Egyesült Államok elnöke.

Menti a menthetőt?

Mindeközben pedig Kanye, aki kétségkívül rapszodikusan viselkedik a nagy nyilvánosság előtt (található néhány egészen elképesztő videó is arról, amint teljesen leszedálva egyetlen értelmes mondatot sem képes kinyögni interjú közben), nyíltan beszél arról, hogy bipoláris zavara van. A rosszmájúak szerint ez csupán mentség arra, hogy egy hirtelen haragú, narcisztikus férfi. Mások ünneplik, hogy nyíltan vállalja állapotát. Az más kérdés, hogy mielőtt 2016-ban kórházba került, arról beszélt nyilvánosan, hogy Jay Z ki akarja őt végeztetni – máskor pedig nemes egyszerűséggel Istennek nevezi magát.

És lássuk be, annál az embernél, akinek az élete maga a kirakat, akinek a felesége azzal lett világhírű influenszer, hogy „kiszivárgott” a házi pornója, akinek az egész pereputtya valóságshow-hős – nos, egy ilyen figura esetében tényleg elég nehéz eldönteni, hogy jó szándékú, ámde mentális zavarokkal küszködő művész vagy számító, önös érdekei szerint cselekvő sztár.

A Trumppal ápolt jóbaráti viszonyát (amelyet amúgy az sem zavar meg, hogy Kanye határozottan kampányol a rasszizmus ellen) például arra használta, hogy amikor a svéd hatóságok egy utcai verekedés miatt letartóztatták a rapper A$AP Rockyt, megkérje az elnököt, hogy hívja fel a svéd kormányt. Amelynek tagjai nyilván kiröhögték az elnököt, mondván, a kormánynak semmi köze nincs az igazságszolgáltatás ügyeihez. A$AP Rocky amúgy többhetes fogva tartás után kiszabadult, és hálája jeléül el is látogatott a Kanye West szervezte istentiszteletre.

Ja, amúgy zenél is

És ha bárki a Kardashian-klán, az arcpirítóan drága Yeezy sportcipők és a balhék mellett elfeledkezne róla: Kanye kiváló producer és rappernek se utolsó. Igaz, szövegeiből nemritkán süt a düh és a sértettség, és azzal se tudunk vitatkozni, aki szerint elviselhetetlenül nagyképű. Az egyik kedvenc idézetem tőle:

„Én inkább a pöcs leszek, mint az, aki benyeli.”

Nyilván nem alaptalanul terjedt el az a vicces szerelmivallomás-mém sem, hogy „Jobban szeretlek, mint amennyire Kanye szereti Kanyét”.

Így vagy úgy, az 1996 óta zenélő Kanye Westnek (aki mostanában csak YE-ként utal magára) jelenleg 21 Grammy-díja van. A Nabukodonozor tematikáját tekintve kiválóan illeszkedik az életműbe: a Dániel próféta által gazdag, látomásos álmokkal küszködő emberként leírt Nabukodonozor álmai nyomán Babilon királya fejet hajtott a jóisten előtt. A bevallottan hallucinációkkal küszködő West nyilván nem véletlenül választotta épp ezt a karaktert.

A rossz nyelvek meg úgysem szűnnek meg azt szajkózni, hogy West (aki már bejelentette a Jesus is King folytatását) önmagát dicsőíti. Sokak szerint hamarosan vallást (gonoszabbak szerint szektát) alapít. És lássuk be: tulajdonképpen bármi elképzelhető róla. Meg annak az ellenkezője is. Álljék hát itt végezetül Závada Péter sora a trAnzKaPHka Szupercella című számából:

„Legyél Kanye, csak te lehetsz saját magad Messiása.”

Csepelyi Adri

Kiemelt kép: Getty Images/Paul Natkin