Ez csak egy film! – nyugtatják magukat a halálra rémült nézők egy-egy brutális horrorfilm közben. Csakhogy az önnyugtató mantra nem mindig lehet érvényes – számos olyan rettenetesen rémisztő horrorfilm létezik ugyanis, amiket megtörtént események inspiráltak. Ilyen filmekből gyűjtött össze ötöt Dián Dóri.
–
A legjobb történeteket az élet írja – szól a közhelyes mondás, de jókora igazság van benne, hiszen számos olyan zseniális film született már, ami valós eseményeket dolgoz fel. Sőt, sokszor az a pláne az egészben, hogy a cselekmény nem a forgatókönyvírók elszabadult fantáziájának szüleménye, hanem amit látunk, megtörtént – gondoljunk csak a repülőgépet a Hudson folyóra egyben lerakó pilótáról szóló filmre, a Sullyra, vagy a holdraszállást bemutató Az első emberre. Ám nem csak felemelő vagy szívszorító megtörtént eseteket visznek filmvászonra – a horror műfajában alkotók is szívesen merítenek ötleteket a való világ meghökkentő, torokszorító és gyomorforgató eseményeiből. Jöjjön hát öt olyan horrorfilm, amelyet valós események inspiráltak.
1. Madarak
Szeretnénk minden kedves madárfóbiás olvasónkat megkérni, hogy ugorjanak a következő filmhez, mert az alábbiakban a legrosszabb rémálmuk következik. Hitchcock Madarak című kultfilmjét, amelyben madarak brutálisan megtámadnak embereket, a kaliforniai Monterey Bay partjainál történt 1961-es események ihlették. Abban az évben a tengerparti városban ugyanis a sirályok látszólag ok nélkül támadták meg az embereket.
A jelenségre sokáig nem volt magyarázata a tudománynak, ám 2011-ben tengerbiológusok egy csapata rájött, hogy a madarak minden valószínűség szerint olyan mérgező algából ettek, ami károsította az idegrendszerüket, és agresszívvá tette őket.
Jelenet a Madarak című filmből – Forrás: Universal-International Pictures
2. Rémálom az Elm utcában
Wes Craven 1984-es mozija több millió nézőnek okozhatott már álmatlan éjszakákat – és attól sem lesznek nyugodtabbak, ha megtudják, az embereket álmában megölő gyilkos történetét egy valódi eset ihlette. Az író-rendező a Vulture magazinnak adott interjújában elmondta, hogy a Los Angeles Timesban olvasott egy cikket egy Kambodzsából az Egyesült Államokba menekült családról, amelynek tagjai az ottani rémuralom elől jöttek el. A cikk szerint az átéltektől súlyosan traumatizált kisgyerek azt mondta a szüleinek, nem mer elaludni, mert álmában egy szörny üldözi őt – így a kisfiú napokig nem aludt. Aztán amikor végre sikerült neki, a szülők megnyugodtak – ám ez nem tartott sokáig, mert vérfagyasztó sikolyokat hallottak a gyerekük szobájából,
és mire odaértek, a gyerek már halott volt.
Freddy Krueger démoni történetét tehát a rémálmába belehalt fiú esete ihlette.
Kép forrása: VICO
3. Nyílt tengeren
Az előzőkhöz képest nem túl ismert, kis költségvetésű film a 2004-es Nyílt tengeren, a mögötte húzódó igaz történet azonban igazán vérfagyasztó. 1998-ban Tom és Eileen Lonergan befizették magukat egy egynapos búvártúrára a Nagy-korallzátonyhoz Ausztráliában, és minden rendben is ment, egészen addig, mígnem az idő lejártával a pár felszínre emelkedett, és elkezdte keresni a hajót. Nem találták, nem véletlenül: a hajó legénysége rosszul számolt, és nem vették észre, hogy a házaspár nem tért vissza a fedélzetre, ezért nélkülük indultak vissza a kikötőbe. Ha mindez nem lenne elég, a búvárkodást szervező cég embereinek csak két nappal később tűnt fel, hogy valami nincs rendben, amikor megtalálták a pár hátizsákjait a fedélzeten. Azonnal keresni kezdték a nyílt vízen felejtett embereket, de három nap elteltével feladták a reményt, hogy még élhetnek. Tom és Eileen holtteste sosem került elő, csak a felszerelésük néhány darabja, valamint egy írótábla, amire ezt az üzenetet írták:
„1998. január 26., hétfő, reggel nyolc óra. Bárki, aki tud segíteni: Az Agincourt-zátonynál felejtett minket az Outer Edge nevű hajó január 25-én, délután 3 órakor. Kérjük, mentsenek meg minket, mielőtt meghalunk! Segítség!!!”
Jelenet a Nyílt tengeren című filmből – Forrás: Lions Gate Entertainment
4. Annabelle
Az Ed és Lorraine Warren „paranormális nyomozópáros” történeteiből készült, mára egész horroruniverzummá érett Démonok között franchise-ról talán még az is tudja, hogy állítólag igaz történeteken alapulnak, aki egy részt sem látott. A sok közül most Annabelle, a horrorbaba történetét emelem ki, aki a filmben ábrázolt babával ellentétben nem porcelán, hanem egy rongybaba, és ami a már elhunyt házaspár által alapított múzeumban csücsül bibliai idézetekkel körbebástyázva, hogy ne árthasson a látogatóknak. A házaspár szerint a babának, amiről azt mondták, képes helyet változtatni, két halálközeli élmény és egy haláleset szárad a „lelkén”, egy démon szállta meg, és bár azt hitték, sikerül belőle kiűzni a gonoszt, állításuk szerint nem jártak sikerrel.
Állítólag Ed a halála napjáig bizonyos időközönként elmondott egy imát, hogy a baba a helyén maradjon és ne tudjon ártani senkinek.
Jelenet az Annabelle című filmből - Forrás: InterCom Zrt.
Az 1974-es film marketingjét is arra alapozták, hogy a moziban bemutatott szörnyűségek valójában megtörténetek. Ha nem is pont úgy, ahogy a filmben, de tulajdonképpen nem hazudtak a készítők: jó pár részletet a skizofrén gyilkos és sírrabló, Ed Gein története ihlette. A különböző maszkokat és női ruhákat viselő férfi, aki vallási fanatikus anyja finoman szólva toxikus hatása alatt élt, két gyilkosságot vallott be, de valószínűleg több ember vére tapadt a kezéhez. A letartóztatásakor emberi csontok, levágott fejek és végtagok kerültek elő a lakrészéből, valamint számos, emberi bőrből készült tárgyakat, például lámpabúrát találtak, és a falakat fiatal lányok testrészeivel „dekorálta” ki. A férfi 1984-es haláláig egy elmegyógyintézetben raboskodott.
Jelenet A texasi láncfűrészes című filmből – Forrás: Bryanston Distributing Company
Így jár, aki ország-világ elé tárja lelkét, ráadásul humorral és öniróniával. Utóbbira most nagy szükség lesz, mert a két napja ugyanitt kesergő James Bond „így érzi magát egy pasi, ha szakítanak vele” cikkre megérkezett a válasz. Egy nőtől.
Vannak, akiknek 21 fokban már melegük van, más 23 fok alatt didereg – és ezek az emberek gyakran együtt élnek. De mitől függ, hogy ki melyik típusba tartozik? Örökölhető-e a fázósság? Vajon máshogy fáznak-e a nők és a férfiak? És főleg: hogyan tudunk harmonikusan együtt élni valakivel, akinek teljesen más az elképzelése az ideális hőmérsékletről?
A társadalmunkban a nagyszülőség képe is erős vonalakkal van körberajzolva. Az elképzelt jövőkép sokak számára ebben csúcsosodik ki, így az unoka nélküli élet nem csupán szerep- és identitásvesztéssel járhat, hanem az élethez való kapcsolódást is átszínezheti.
„Olyan, mint egy szélvédő, amit téglával próbálnak betörni, de meg sem reped” – mondta egyszer egy pszichológus a párkapcsolatunkra, mi meg, így négy év után jól összenevettünk. Ilyen az, amikor egy kapcsolatban mindkét fél mentális zavarral küzd, és egyikük még neurodivergens is. Triggerek, maladaptív sémák, rossz illesztések netovábbja az egyik oldalon, feltétel nélküli szeretet, hajnalig tartó beszélgetések, bajtársiasság a másikon.
