„Rólam a kívülállók annyit tudtak, hogy buta vagyok. Ráadásul cigány is. Sokan megjegyezték, hogy ők még cigány papot nem láttak. Pedig nem a bőrszín határozza meg, hogy ki mekkora tudásra tehet szert” – mondja Kalányos Ottó, aki arra tette fel az életét , hogy cigány testvéreit terelgesse az üdvösség útján.
Miért fontos a birodalmi terjeszkedés? Miért kell egyáltalán birodalmakban gondolkodni a XXI. században? Mi lehet ennek az alapja, és mi köze van hozzá Magyarországnak? Kolozsi László alapos, tudományos igénnyel megírt cikkében ezt járja körbe.
Százötvenezer indián és félvér gyereket zártak a XIX–XX. században gyakorlatilag átnevelőtáborokba, amelyekben például verés járt azért, ha azon a nyelven szólaltak meg, amit a szüleiktől tanultak. A cél az volt, hogy egészen elvágják őket a gyökereiktől. A zord körülmények és a bántalmazás miatt sokan nem tértek haza. A felelősök pedig egészen mostanáig próbálták takargatni ezt a tényt.
Szegény Ginát nagyon nehéz helyzetbe hoztuk, hogy CSAK nyolc dolgot írhatott ide a helyszűke miatt. A nagy képen Ginát és Bonót láthatjátok. Szerintünk is szép pár lenne belőlük!
Ez a cikk eredetileg egy jópofa, könnyed összeállításnak készült ír barátainkról, és az ő védőszentjük, Szent Patrik napja alkalmából. Aztán áldozatos újságírói munka, és kőkemény oknyomozás után kiderült, hogy az írek és a magyarok sokkal, SOKKAL közelebb állnak egymáshoz, mint azt eddig gondoltuk volna. Ismerd meg Martint, a Hairy Teachert, aki lassan egy évtizede egy magyar lánnyal él Budapesten.