Íme, 10 ok, amiért egész biztos, hogy a magyarok és az írek egy tőről fakadnak

-

Nem csoda, hogy az írek szeretnek nálunk élni, ahogy az sem, hogy a kontinensen nem sok olyan főváros akad, ahol ilyen lelkesen ünnepelnék meg a Szent Patrik napot, mint nálunk. Hiszen az írek és a magyarok között sokkal több hasonlóság akad, mint azt elsőre gondolnád. Hogy lásd, nem csak a levegőbe beszélek, kifaggattam e párhuzamról két barátomat, Horváth Andit, a magyar grafikuslányt, és párját, Martint, aki Hairy Teacherként él és dolgozik Magyarországon lassan egy évtizede. Íme, tíz dolog, amiben az írek és a magyarok egymásra ütöttek:

1. A zászló

Az írek zászlója leginkább olyan, mint egy kissé viseltesre mosott magyar lobogó megfordítva. A színek egyeznek, csupán annyi különbséggel, hogy az ír zöldet és pirosat eléggé kifakította az eső és megtépázta a szél.

2. Két rútul elnyomott, szerencsétlen nemzet

Az írek az angolok igáját nyögték sokáig, a magyar történelemben pedig praktikusan az nem nyomott el bennünket hosszabb-rövidebb időre, akinek valamiért éppen nem erre volt dolga.

3. Nemzeti ünnepek

Bár mindkét nemzet szeret ünnepleni, a magyar piros betűs napok javarészt a sorscsapásokról való borús megemlékezésről szólnak. Ezzel szemben az írek az írségük felett örvendeznek nyakra-főre. De miután, mint tudjuk: „sírva vigad a magyar", alapvetően ebben sincs közöttünk különbség.

4. Családi ünnepek

Mindkét nemzetnek nagyon fontos a család, és természetesen boldogan megragadnak minden alkalmat egy kis összeröffenésre. Ám míg a magyarok többnyire otthon, családi körben ülik meg, az írek inkább külső helyszínen (na jó, legtöbbször egy kocsmában) koccintanak egymás egészségére.

5. Nemzeti étel

Mintha csak egymást kopiznánk, vagy ugyanattól a főszakácstól tanultunk volna főzni. A magyar gulyás nem sokban különbözik az ír stew-tól, legfeljebb annyiban, hogy nem tesznek bele pirospaprikát, vörösbor helyett pedig sört löttyintenek a húsra.

6. Nemzeti kocsmák és korcsolyák

A fincsi ír sörök vagy a rozé házmesterek mellé egyaránt valami roppanós dukál. Az írek legszívesebben chipset rágcsálnak a kocsmában, mi pedig mi mást majszolnánk, mint ropit. (Fontos megjegyzés: a chips viszont angolul crisps. Egyébként pedig sült krumpli. Na, mindegy.) Amúgy mindkét nemzet tagjai buzgó látogatói az italméréseknek. A kocsmákban az aktuális nemzeti italok mellett (ami a magyarok esetében természetesen a bor és a pálinka, az íreknél pedig a sör és a whiskey) feloldódnak az ellentétek, a népek közvetlenre iszogatják magukat, és szívesen barátkoznak, ismerkednek idegenekkel. Az magyar házi főzésű pálinka ír megfelelője pedig a poteen (ejtsd: pucsin), ami gyanús összetevőinek köszönhetően legalább annyira veszélyes tud lenni, mint Laci bátyám kerítésszaggatója.

7. Fociláz

A soványka sikerek ellenére mindkét nemzet (férfi)tagjai nagy futball rajongók. Arról azonban sajnos nincs hírem, hogy vajon Írországban is hasonló lelkesedéssel épülnek-e a stadionok.

8. Kettészakadt nemzetek

Ahogy Magyarországon éles határ feszül a „fideszes" és az „emeszpés" polgárok között, úgy osztja meg az íreket a katolikus és protestáns hovatartozás. És ahogy nálunk, úgy náluk is mindenkiről kiderül egy félperces beszélgetésből a saját hitvallása.

9. Gyönyörű nők

Martin szerint bár az ír lányok is szépek, azért a magyar csajok „génlottónyertes" kinézetéhez semmi sem fogható. Sőt: állítja, hogy az lenne a legokosabb, ha a magyar lányok a híresen jóképű és férfias ír fickókkal vegyülnének. Hát, ha ő mondja… Most vasárnap szerencsére ezt te is megteheted!

10. Panaszkodás

A magyarok imádnak panaszkodni, keservük tárgya pedig bármi lehet az időjárástól az aktuális politikai helyzeten, az anyósukon vagy a főnökükön keresztül a munkahelyükig bezárólag minden. Az íreknek sem kell a szomszédba menniük egy kis keserűségért, bár nekik rendszerint csak az időjárással (na jó, meg egy kicsit az angolokkal) van bajuk. Ha esik, az a baj, ha fúj a szél, az a baj. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, 22 fok felett pedig már egészen elviselhetetlen az élet...

Fiala Borcsa

Kiemelt kép: Flickr/Frédéric Poirot